A Kígyó-sziget (ukránul Острів Зміїний, románul Insula şerpilor) egy 17 hektár területű Ukrajnához tartozó sziget a Fekete-tengerben, a Duna-deltával szemben.
Közigazgatásilag az Odesszai terület Izmajili járásához tartozik. Maga a sziget Ukrajnához tartozik, de a kontinentális talapzat egy részére Románia is igényt tartott. Az ukrán álláspont szerint a sziget lakott, ami jogot biztosít számukra a kontinentális talapzatra, ezt azonban a román fél vitatta, ezért 2004 szeptemberében a Nemzetközi Bírósághoz fordult. 2007-ben a szigeten létrehozták Bile települést. A sziget körüli talapzat területi határait a Nemzetközi Bíróság 2009-ben állapította meg, aminek nyomán Románia a vitatott tengeri terület közel 79%-át, Ukrajna a 21%-át kapta. 2022 első felében az orosz hadsereg néhány hónapig megszállás alatt tartotta.
Kígyó-sziget | |
Közigazgatás | |
Ország | Ukrajna |
Terület | Odesszai |
Járás | Izmajili |
Népesség | |
Teljes népesség | 0 fő |
Földrajzi adatok | |
Fekvése | Fekete-tenger |
Terület | 17 ha = 0,17 km² |
Hosszúság | 0,66 km |
Szélesség | 0,66 km |
Tengerszint feletti magasság | 41 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 15′ 18″, k. h. 30° 12′ 15″, k. h. 30° 12′ 15″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyó-sziget témájú médiaállományokat. |
A sziget a Fekete-tengerben, a Duna-deltától 37 kilométerre keletre fekszik. Területe mindössze 17 ha. Jelentőségét a hozzá tartozó kontinentális talapzat szénhidrogénkincse adja.
A Kr. e. 6. században a görögök templomot építettek a szigeten Akhilleusz tiszteletére. Később török uralom alá került, egészen 1788-ig. Az orosz–török háború után Oroszországhoz, majd a krími háború után újra Törökországhoz került.
Románia 1879-ben vette birtokba a Kígyó-szigetet. Az 1947-es párizsi békeszerződés a Szovjetuniónak ítélte, amivel egyetértett az 1961-es román-szovjet szerződés is. Az 1997-es román-ukrán alapszerződés leszögezte, hogy a két ország között nincsenek vitatott területi kérdések.
2022. február 24-én, Ukrajna 2022-es orosz inváziójának első napján két orosz hadihajó, a Vaszilij Bikov őrhajó és a Moszkva rakétás cirkáló támadta a szigetet. Ugyanazon a napon, egy második támadás során a szigetet megszállták az orosz erők. A csata során az ukrán határőrség nem adta meg magát, így a teljes személyzet, 13 fő hadifogságba került.
A sziget orosz elfoglalása után az ukrán erők hadműveletet indítottak az orosz hadsereg kiűzésére a szigetről. Több mint négy hónapig támadták a szigeten lévő orosz erőket és a szigetre csapatokat szállító orosz hajókat. A sziget elleni ukrán támadásokban kiemelt szerepe volt a HIMARS rakétarendszernek. Az ukrán támadások eredményeként az orosz megszálló erők 2022. június végén elhagyták a szigetet.
2023. július 8-án, a sziget felszabadításának egy éves évfordulója után Volodimir Zelenszkij elnök Kirilo Budanov, a katonai hírszerző szolgálat vezetője és Andrij Jermak, az elnöki hivatal vezetője kíséretében meglátogatta a Kígyó-szigetet.
A sziget ellen 2023. július 13-án az orosz erők légitámadást hajtottak végre, ennek során egy repesz-romboló légibomba találta el a területet.
A szigeten kb. 70 fő él. Itt állomásozik egy ukrán légvédelmi alakulat és egy határőrőrs; a civil lakosság nagyrészt építőmunkásokból, geofizikusokból, szeizmológusokból áll. Az ukrán parlament határozatot hozott egy település létesítéséről a szigeten, alátámasztandó érvelését, mely szerint a sziget lakott, így a nemzetközi jog értelmében igényt tarthat a kontinentális talapzatra.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Kígyó-sziget, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.