Villamosmérnök Kozma László: (1902–1983) magyar villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár, az MTA tagja

Ez a szócikk a villamosmérnök Kozma Lászlóról szól. Hasonló címmel lásd még: Kozma László (egyértelműsítő lap).

november 28. – Budapest, 1983. november 9.) Kossuth-díjas villamosmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkássága kiemelkedő jelentőségű a távközléstechnika automatizálása, elméleti és gyakorlati kérdéseinek tisztázása terén, emellett nevéhez fűződik az első magyarországi digitális számítógép, a MESZ I megtervezése és üzembe állítása (1957).

Kozma László
Született	Kohn László 1902. november 28. Miskolc
Elhunyt	1983. november 9. (80 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	villamosmérnök, egyetemi oktató
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948) Puskás Tivadar-díj (1960) Puskás Tivadar-díj (1975) Computer Pioneer Award (1996)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/1-1-78)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kozma László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Miskolcon született Kozma (1912-ig Kohn) Móric és Fischer Cecília gyermekeként. Középiskoláit Szolnokon végezte el, ezt követően a budapesti József Műegyetemre jelentkezett, de zsidó származása miatt és a numerus clausus rendelkezése értelmében felvételét elutasították. 1921-ben az újpesti Egyesült Izzónál helyezkedett el villanyszerelőként. Munkahelye anyagi támogatásával 1925-től a brnói német műegyetemen végzett egyetemi tanulmányokat, villamosmérnöki oklevelét is itt szerezte meg 1930-ban. Még ugyanebben az évben az American Telephone and Telegraph Company antwerpeni mérnöki irodájában kapott állást, később a telefontársaság kutatólaboratóriumának fejlesztőmérnöke lett. A Belgiumot megszálló német csapatok és a nyomukban berendezkedő náci hatóságok nyomására 1942-ben állásából elbocsátották.

1942-ben visszatért Magyarországra, s az Egyesült Izzó rádiócső-mérési osztályának műszerészeként helyezkedett el. 1944-ben előbb munkaszolgálatra hívták be, majd Mauthausenbe deportálták. Megromlott egészségi állapottal tért haza 1945 augusztusában. A budapesti Standard Villamossági Rt. telefonmérnöki osztályán kapott főmérnöki munkát, feladata az országos telefonberendezések tervezési munkálatainak irányítása volt. 1948-ban a gyár műszaki igazgatójává nevezték ki, egyidejűleg a budapesti Állami Műszaki Főiskola tanára lett. 1949-ben átvette a Budapesti Műszaki Egyetem vezetékes híradás-technikai tanszékének vezetését, de az év végén a Standardban folyó szabotázs- és kémtevékenységet „leleplező” Standard-ügy kapcsán, koholt vádak alapján letartóztatták. 1950-ben tizenöt éves börtönbüntetésre ítélték, s 1952-től a budapesti gyűjtőfogházban rabokból létrehozott mérnöki iroda tagja volt. 1954-ben amnesztiával szabadult, de teljes körű rehabilitációjára csak 1989-ben – posztumusz – került sor. 1955-től 1972-es nyugdíjazásáig ismét a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított, 1960 és 1963 között a villamosmérnöki kar dékáni tisztét is betöltötte.

Elsősorban a távbeszélő-hálózati kapcsolástechnika automatizálásának kérdéseivel foglalkozott. Belgiumban töltött évei során harminchét, telefonberendezésekkel, áramkörökkel és számítógépekkel kapcsolatos szabadalom szerzője vagy társszerzője volt, emellett közreműködött a belgiumi, hollandiai, svájci és olaszországi automatikus telefonközpontok és távbeszélő-hálózatok tervezésében. A második világháborút követően mérnökként részt vett a magyarországi telefonhálózat újjáépítésében, majd a hálózat fejlesztésére, forgalmi méretezésére és a crossbartechnika bevezetésére vonatkozó több mérnöki tervet és javaslatot dolgozott ki.

Már az 1930-as években tervezett decimális kalkulátorberendezést, voltaképpen jelfogós elektromechanikus számítógépet, az 1950-es évektől aztán a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával foglalkozhatott számítógépek tervezésével. Werner János és Frajka Béla segítségével 1957-ben Magyarországon elsőként állított üzembe programvezérelt (de az utasításokat nem tároló), bináris digitális számítógépet, amelynek a MESZ I (Műszaki Egyetem Első Digitális Számológépe) nevet adta. Ez a három szekrényben elhelyezett, mintegy 600–800 wattos fogyasztású automata kétezer elektromágneses jelfogóból épült fel, s a bebillentyűzött adatok feldolgozását egy lyukkártyán tárolt program végezte el, majd az eredményt egy írógépből átalakított, elektromosan vezérelt billentyűzet írta ki. A MESZ I egyetemi oktatáson kívüli használatára már nem került sor, mert 1959-ben Magyarországon is megjelent az első elektroncsöves számítógép. 1964-ben azonban Kozma a MESZ I továbbfejlesztésével elkészítette az első magyarországi nyelvstatisztikai automatát, amely lyukszalagos adatbevitel útján nyolcvan különböző statisztikai feladat egyidejű megoldására volt alkalmas.

Oktatásszervezői munkássága szintén kiemelkedő volt, dékánként korszerűsítette a villamosmérnöki képzés tantervét, s szervezőmunkájának köszönhetően létesült a Budapest Műszaki Egyetemen az elektronikai technológiai szak. Frajka Bélával közösen írt távközlés-technikai jegyzete az 1960-as–1970-es évek mérnökképzésének meghatározó alapvetése volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező, 1976-ban rendes tagjai sorába emelte, előbb a híradás-technikai, majd a távközlési bizottság munkáját elnökölte. Tagja volt a Híradás-technikai Tudományos Egyesületnek, valamint a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak is.

 

Tudományos érdemei elismeréseként 1948-ban Kossuth-díjjal (arany fokozat), 1960-ban Puskás Tivadar-díjjal tüntették ki, 1962-ben Munka Érdemrendet, 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1982-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést vehette át.

• A távbeszélő technika elemei. Budapest, Standard, 1950, 155 p.
• The new digital computer of the Polytechnical University, Budapest. in: Periodica Polytechnica 1959. 321–343.
• Híradástechnika. Budapest, Terra, 1964, 512 p. (Barta Istvánnal)
• Távbeszélőtechnika. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 400 p. (Frajka Bélával)
• Távbeszélőtechnika: Átviteltechnikai mérnökök számára. Budapest, Tankönyvkiadó, 1965, 188 p.
• Távbeszélő technika I–II. Budapest, Tankönyvkiadó, 1966–1967, 366 + 184 p. (Frajka Bélával)
• Egy Kossuth-díjas börtönévei. Budapest, Új Mandátum, 2001, 222 p.

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 403. o. ISBN 963-9257-04-4  
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 496–497. o. ISBN 963-85433-5-3
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 1168–1169. o. ISBN 963-547-414-8  
• Kozma László. in: A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972–1973. 35.
• 2002, a Kozma-centenárium éve. in: Magyar Tudomány XLVIII. 2003. 3. sz. 378–388.

• Géher Károly: Kozma László. in: Magyar Tudomány XXIX. 1984. 4. sz.
• A számítástudomány magyar úttörője. inno-anno.blog.hu (Az Innotéka Magazin technikatörténeti blogja), 2015. szeptember 30. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
• dr. Bartolits István: 120 éve született Kozma László, a telefonközpontok automatizálásának a kiemelkedő szakembere, a MESZ I. jelfogós számítógép megalkotója. (Hozzáférés: 2022. december 11.)