Kosztolányi Ádám: író, költő, műfordító, vallásfilozófus

április 18. – Budapest, 1980. április 17.) író, költő, műfordító, vallásfilozófus, Kosztolányi Dezső és Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona (Görög Ilona) fia.

Kosztolányi Ádám
Kosztolányi Ádám gyermekként a szüleivel, Harmos Ilonával és Kosztolányi Dezsővel 1918 körül (Székely Aladár felvétele)
Született	1915. április 18. Budapest
Elhunyt	1980. április 17. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Kosztolányi Dezsőné Kosztolányi Dezső
Foglalkozása	író
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztolányi Ádám témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kiváló képességű ember volt, ám idegbeteg és alkoholizmusra hajlamos. Egy kiadónál dolgozott mint recenzens, franciául és németül is jól beszélt. Apja nyomdokaiba akart lépni. Mikor apja meghalt, összepakolta holmiját és világgá ment: párizsi, londoni, római és bécsi szállodákban időzött. Édesanyjának rendszeresen pénzt követelő leveleket írt. Egy ízben látogatást tett Márai Sándornál is, akitől kölcsönkért, és azt mondta neki, hogy édesanyja állja majd a számláját, az asszony azonban megelégelte fia dolgait.

A nemzetiszocialista időkben családja, édesanyja zsidó származása miatt, üldöztetésnek volt kitéve. A nyilasok több alkalommal is rájuk törtek és letartóztatták őket, pénzt és emléktárgyakat vittek magukkal. Közfelháborodás hatására azonban visszaadták ezeket. Kosztolányi Ádám később is félt a támadástól és a betöréstől, 1948-ban ugyanis fegyvervásárlási engedélyért folyamodott a belügyminiszterhez, önvédelmi célból.

Naplójegyzeteit, elmélkedéseit, Paul Claudel műveinek fordítását, valamint vallásfilozófiai tárgyú írásait a Vigilia közölte. Vallásbölcseleti írásai és visszaemlékezése édesapjára megjelent a párizsi Irodalmi Újságban. Jegyzetei napvilágot láttak az Élet és Irodalomban, majd élete vége felé kisebb terjedelmű, aforisztikus írásai a Magyar Nemzetben. Utóbbi lap munkatársai ösztönözték, hogy egy nagyobb volumenű munkát készítsen édesapjáról, ami már nem valósult meg. A 65. születésnapja előtti napon halt meg.

• Naplójegyzetek (Vigilia, 1974. 4. sz.).
• Kosztolányi Ádám: Keserű nevetés: Összegyűjtött írások. Budapest: Jaffa. 2018. ISBN 9789634751281  

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
• Márványgöröngyök Kosztolányiékról
• Kosztolányi Ádám. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés ideje: 2015. november 14.)

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Hídfő; 1981/825-826. (b. a.)
• Magyar Nemzet; 1980. ápr. 27
• Fedor Ágnes (Magyar Nemzet, 1980. ápr. 28.);
• Somlyó György: Ádám (Kortárs, 1980. 7. sz.);
• Vezér Erzsébet: K. Á. halálára (Élet és Irod., 1980. 18. sz.).