Folyóirat, 1935–1942 Kelet Népe: Folyóirat, 1935–1942

A folyóiratot három fiatal, paraszti származású Bihar megyei népi író, Barsi Dénes, Sinka István és Szabó Pál alapította 1935 szeptemberében. 1934-től mindhárman a Komádi és Vidéke c. hetilap munkatársai voltak, ezt azonban Barsi egyik írása miatt betiltották. Ezután a Bornemissza László szerkesztette Tiszántúli Figyelő munkatársai lettek. A szerkesztő a csőd szélén álló folyóiratot és hetvenöt előfizetőjét átengedte a három írónak, akik egybehangzóan állították, Komádi mellett, a Sebes-Körös hídján határozták el, hogy az új folyóirat neve Kelet Népe lesz. A lap beindítását segítették Szabó Pál politikai kapcsolatai a Független Kisgazdapártnál; és Barsi Dénes tanítói fizetése és felesége hozománya, mely az induláshoz szükséges pénzt biztosította. Ő és Szabó Pál lettek a folyóirat első szerkesztői, később a vezetés fokozatosan átcsúszott Szabó Pál kezébe. A harmadik alapítóból, Sinka Istvánból nem lett szerkesztő, de huszonkilenc költeményével ö a folyóirat legtöbbet publikáló költője. Az első számtól kezdve a lap munkatársa lett Veres Péter is.

Szabóéknak nem sikerülhetett az a céljuk, hogy a határszéli kis faluból, Biharugráról országos jelentőségű folyóiratot adjanak ki, ezért hamarosan Budapestre költöztették. A lap (és abban az időben a legtöbb irodalmi mű) legnagyobb gondja minden időben a terjesztés volt.

Kezdetek

1935. október-1936. január: az útkeresés ideje. 1936 márciusától a lap új, a Válaszra hasonlító megjelenést öltött. A szerkesztőséghez csatlakozott a budapesti Muhoray Elemér, bár a lap bázisa ekkor még Biharugra. 1937. januárban költöztek el, a szerkesztőséghez Tatay Sándor is csatlakozikott (szerény örökségét is a lapra áldozva); főszerkesztő Szabó Pál lett. A lapot egy ideig a fiatal Püski Sándor adja ki. A címlap háromszor is változik (imázskeresés, figyelemfelhívás). Az első évfolyamok Sinka és Bakó József verseit közölték, majd megjelenik a lapban Erdélyi József és Sértő Kálmán is néhány verssel, Féja Géza egy Aranyról írt tanulmányával, Kodolányi János pedig a Finn tanya c. útirajzával. Nagyon sokat szerepelt Szabó Pál főszerkesztő is. 1514 c. írásában mind a fasizmustól, mind a marxizmustól elhatárolva magát, a „harmadik út” eszméjét hirdeti.

A „kisgazdapárti” korszak (1937–1938)

1937 novemberétől a szerkesztőbizottságba került Eckhardt Tibor, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán és Varga Béla. A lapban nagyobb teret kapott a politika (a párt álláspontját tükröző belpolitikai szemle, a rivális Nemzeti Parasztpárttal való viták, tudósítások közéleti eseményekről). A lapban megjelent egy József Attiláról szóló nekrológ is. A lapban szociográfiák is megjelentek, egyikük szerzőjét, Kovács Imrét Féjával együtt perbe fogják, Szabó Pál a lapban védelmezi őket. A lap 1938. február 6-án irodalmi matinét tartott Debrecenben. Erre az alkalomra készült Bajcsy-Zsilinszky Endre tanulmánya (Kelet Népe), amely Széchenyi István eszméit aktualizálva a fasizmus térhódítására hívja fel, elítélően, a figyelmet.

A „Válaszos” korszak (1938–1939)

A szerkesztőség Féjából, Szabó Pálból és Sárközi Györgyből állt. A Kelet népe kiadását átvette az Athenaeum. 1938 júniusában a Válasz egybeolvadt a Kelet Népével. Németh László, a Válasz prominense, nem vett részt a szerkesztőségben Féjával való személyi és politikai ellentétei miatt (a lap nem is hagyja ki, hogy Némethet és szellemiségét bíráló írásokat is közöljön); 1939 októberében ez az ellentét jelentős közeledésbe váltott, a lap védelmébe vette az író balról és jobbról is támadott Kisebbségben c. röpiratát. A szerzői gárdához csatlakozott Móricz Zsigmond, Juhász Géza, Darvas József, Sárközi György.

Szabó kilépése

Szabó Pál 1938 decemberében, elsősorban anyagi okokból (ekkor már három újságot kellene fenntartania, holott egyet is nehéz), szakított a folyóirattal és a Kisgazdapárttal is, december 9-én átvette Mező Vilmostól a Szabad Szó c. hetilapot, 1939. június 29-én pedig a Nemzeti Parasztpárt elnökévé választották.

1939. december 15-étől a főszerkesztő Móricz Zsigmond, aki ekkoriban vált a népi írók legfontosabb vezéralakjává; segédje hamarosan Jócsik Lajos lett. Móricz meghirdette a „Hagyd a politikát, építkezz” jelszavát, noha az újság lényegében a harmadikutas politikát folytatja. Móricz hősies anyagi- és munkabefektetéssel tartotta fönt a lapot. A folyóirat fontos új munkatársai lettek Németh László (1938-tól) és Illyés Gyula is. Egy-két verssel, tanulmánnyal még a különutas Kassák Lajos is megjelent a lapban. Cserhát József néhány versével szerepelt a lapban, mint népi költő. Kissé kilógott a költészetével, de lelkes szószólója volt Bornemissza László grafikus, költő. Móricz helyet adott az erdélyi magyar irodalmároknak. Erdélyben ekkor már keményen folyt a magyarüldözés, a Kelet Népe fontos tájékoztató eszköz az anyaországi magyarság számára a kritikus romániai helyzetről.

A lap utolsó száma 1942. szeptember 1-jén jelent meg, három nappal később Móricz Zsigmond elhunyt.

A Kelet Népe a népi írói mozgalom egyik terméke, mely a középosztály számára készülő Válasznál szélesebb néprétegekhez kívánt szólni, de magas ára miatt ez nehezen sikerülhetett. Szabó Pál bizonyára a Független Kisgazdapárttal való „egybefonódás" (1937. november) előtt is felhasználta pártkapcsolatait a lap terjesztésére. A folyóirat parasztcentrikus, de nem zárkózik el az akkoriban divatos koreszméktől sem (munkásmozgalom, fajelmélet; utóbbi főleg Barsi Dénes írásai révén jelenik meg a lapban); tudósít a népfrontos jellegű mozgalmakról (Márciusi Front, vásárhelyi találkozó); menti a Sarló örökségét; a sarlós Jócsik Lajos Móricz Zsigmond mellett több mint egy évig az újság szerkesztője lesz.

• Medvigy Endre (szerk.): A Kelet Népe (1935-1942). Kossuth Kiadó, Bp., 1986.