Hajléktalanság

A hajléktalan emberek nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével vagy jövedelemmel, amely átsegítené őket a lakhatási problémákon. Ennek hiányában nehezebben jutnak állandó jövedelmet biztosító munkahelyhez, nehezebben jutnak lakhatási lehetőséghez, élelmiszerhez, ruházathoz és mindazokhoz a javakhoz, amelyek az egyszerű túléléshez szükségesek egy mai ember számára.

Hajléktalan család Indiában

Hajléktalan ember Párizsban

Magyarországon többszöri, alkotmányellenesnek ítélt kísérlet után, 2018-ban szabálysértéssé nyilvánították a közterületi hajléktalanságot. Budapesten télen, a krízisidőszakban melegedők állnak rendelkezésre a hajléktalan emberek számára, ahol álláskeresés céljából és lakhatási ügyben internet és számítógép használatával is segítik őket. Bár pontos adatok nem hozzáférhetők, becslések szerint háromszor annyi hajléktalan ember él az országban, mint amennyi férőhely van a menhelyeken.

A hajléktalanságnak nincs általánosan elfogadott meghatározása: a jogi definíció országonként egyedi, az elméleti megközelítés pedig az idők során változik. A FEANTSA (Nemzeti Hajléktalanellátó Szervezetek Európai Szövetsége) meghatározása szerint négy fő életkörülmény nevezhető hajléktalanságnak:

• 1. fedél nélküliség (bármiféle menedék nélkül, utcán alvás)
• 2. lakástalanság (csak átmeneti alvóhellyel rendelkeznek, például intézményben vagy menhelyen)
• 3. bizonytalan lakhatás (bizonytalan bérleti körülmények, kilakoltatás vagy családon belüli erőszak által veszélyeztetettek)
• 4. nem megfelelő lakhatás (kunyhóban vagy illegális kempingben, nem biztonságos lakásban, rendkívül túlzsúfolt helyen élők)

A hajléktalanellátó rendszer feladata a hajléktalanok felkutatása, ellátása, fejlesztése, az önálló életvitelhez szükséges képességek helyreállítása, habilitáció, rehabilitáció.

A hajléktalanellátó rendszer elemei

Nem a törvényi szabályozás, hanem a gyakorlat szerint:

• Utcai szociális munka: feladata az utcán élő hajléktalanok segítése, az ismeretlen hajléktalanok felderítése, a fizikai szükségletek kielégítése (élelmiszer, ruha, tisztálkodószerek, takarók, gyógyszer), alapvető ügyintézés (iratok pótlása, jövedelem szerzése, szociális ellátásokhoz való hozzájutás szervezése), információs segítségnyújtás (jogok, szociális ellátások, egyéb információk), majd lehetőség szerint szakellátásba továbbítás.
• Krízisvonal: regionális diszpécserszolgálatok segítik a krízishelyzetbe került, hajléktalan, vagy hajléktalansággal veszélyeztetett személyeket, családokat.
• Népkonyha: feladata napi egyszeri étkezési lehetőség biztosítása azok számára, akik más módon az étkezésüket megoldani nem tudják.
• Nappali melegedő: feladata a hajléktalanok napközbeni tartózkodási lehetőség, tisztálkodási lehetőség, postai cím, csomagmegőrzés biztosítása, általában olyan szolgáltatások biztosítása, amelyek a lakhatási lehetőség hiánya miatt a hajléktalan személy számára nem elérhetőek.
• Szociális Információs Szolgálat: feladata a hajléktalanok ügyintézésének támogatása, iratpótlás.
• Éjjeli menedékhely: feladata szállás és kiegészítő szolgáltatások biztosítása egy éjszakára. Éjszakáról éjszakára igénybe vehető, az időtartam korlátozása nélkül.
• Átmeneti szállás: feladata szállás és kiegészítő szolgáltatások biztosítása meghatározott időtartamra (általában 3 hó és 2 év között).
• Hajléktalanok rehabilitációs intézménye: feladata a hajléktalan személyek rehabilitációja, az önálló életvitelhez szükséges képességek kialakítása.
• Hajléktalanok otthona: hajléktalanoknak tartós szállást nyújtó intézmény, amelynek feladata az átmeneti szálláshelyen egészségi állapota, vagy kora miatt nem gondozható hajléktalanok ellátása, ápolása, gondozása.

A magyar parlament 2011-ben törvényt hozott a közterületen való életvitelszerű tartózkodás büntetéséről. A törvény számos vitát váltott ki Magyarországon és külföldön egyaránt, míg végül az Alkotmánybíróság érvénytelenítette. A vita azonban nem ért véget, önkormányzatok más eszközökkel próbálták tiltani az utcán történő lakást.

 

 

Hajléktalan az 1993. évi III. törvény (Szociális törvény) alapján:

• ellátási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.
• igazgatási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, kivéve, ha bejelentett lakcíme a hajléktalanszállás.

Kialakulásának gazdasági okai

A Központi Statisztikai Hivatal 1962 óta végez kutatásokat, azóta vannak pontosabb információink a magyarországi helyzetről. Az 1968-as gazdasági reformot követően 1978-ig a reálbér nőtt, azután csökkent, ezért mindazok a háztartások, amelyek elsősorban bérből éltek, nehezedő anyagi körülmények közé kerültek. Az egy főre jutó reáljövedelem növekedése azonban lelassult, 1982-től stagnált, majd 1990-től csökkent. Ez a folyamat eredményezte a létminimum alatti kategória növekedését. A jövedelmek szóródása jelentősen nőtt, emelkedett a „gazdagodás” mértéke, ezzel arányosa a szegények elszegényedése is fokozódott.

Hajléktalanok Menhelye Egylet

A századfordulóra (1876) létrehozták a Hajléktalanok Menhelye Egyletet menhelyek alapítása és fenntartása céljából. Az első világháború után a lakáshelyzet tovább súlyosbodott. Az elcsatolt országrészekről tömegesen vándoroltak a főváros felé. Emellett tovább nőtt a munkanélküliség, csökkentek a reálbérek. A második világháború után a szétbombázott hajléktalanellátó intézményeket is elkezdték rendbe hozni, de ez rövid ideig tartott. Az 1950-es évektől ugyanis megváltozott a hivatalos ideológia, a hajléktalan kifejezés megszűnt jogi kategória lenni. A menhelyek és szükséglakások helyett állami bérlakások jöttek létre. Az új paradigma értelmében sem szegénység, sem hajléktalanság nem létezett többé. A kapitalista rendszerváltás időszakának (1989) sajátos szociálpolitikai gondjaként jelent meg újra hazánkban a rohamosan növekvő mértékű hajléktalanság és ennek tudatosodása. 1989 után a munkahelyek jelentős hányada megszűnt, amely a lakosság elszegényedéséhez vezetett. Robbanásszerűen nőttek a szociális és társadalmi különbségek.

Az 1990-es évektől napjainkig

Az 1990-es évek közepén a szegénység nyilvánvalóan Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémája, Budapest és a „vidék” szétválása kiéleződött. A kapitalista rendszerváltás időszakának (1989) sajátos szociálpolitikai gondjaként jelent meg újra hazánkban a rohamosan növekvő mértékű hajléktalanság és ennek tudatosodása.

A nyílt pénzügyi válság után (2009) a kormány kénytelen volt jelentős megszorító intézkedések (pl.: nyugdíjkorhatár emelése, táppénz csökkentése, lakástámogatási rendszer felfüggesztése, gázár és távfűtés támogatás csökkentése, ÁFA emelkedés) meghozatalára, mely összességében a szegénységben, illetve mélyszegénységben élőket sújtja. A magyar parlament 2011-ben törvényt hozott a közterületen való életvitelszerű tartózkodás büntetéséről. A törvény számos vitát váltott ki Magyarországon és külföldön egyaránt, míg végül az Alkotmánybíróság érvénytelenítette. A vita azonban napjainkig sem ért véget, az önkormányzatok más eszközökkel próbálják tiltani az utcán történő életvitelszerű tartózkodást. Becslések alapján Magyarországon legalább 50 ezer ember "effektív hajléktalan".

Veszélyeztetettek

A lakosság harmada szegénynek számít, több mint tizede leszakadt a társadalomról, kirekesztettségben él. Veszélyeztetettek a munkanélküliek, feketemunkások (hisz ők, nyugdíj nélkül vagy alacsony nyugdíjjal fognak megöregedni), gyermekes/sokgyermekes családok, nyugdíjasok, tartós betegségben vagy fogyatékossággal élők egy része és teljesen kiszolgáltatottak^[forrás?] a hajléktalanok.

Nem teljes lista hajléktalanokról, országok alapjánː

Ország	Hajléktalan emberek száma	A forrás éve	A lakosság százaléka
Bosznia-Hercegovina	143 000	2010	3,73%
Egyiptom		2013	18,28%
Németország	860 000	2016	1,04%
Guatemala	475 000	2012	3,15%
Guinea		2012	68,5%
Honduras	1 000 000	2013	12,35%
Elefántcsontpart		2014	68%
Nigéria	24 400 000	2007	16,58%
Peru		2011	5,6%
Oroszország	5 000 000	2014	3,4%
Dél-afrikai Köztársaság	7 000 000	2007	14,31%
Togo	100 000	1999	2,11%
Uganda	500 000	2014	1,43%
Ukrajna	1 000 000	2015	2,35%
Egyesült Királyság	307 000	2016	0,46%
Egyesült Államok	554 000	2017	0,17%
Venezuela	2 000 000	2012	6,68%
Zimbabwe	1 200 000	2013	8,48%

Egykori híres hajléktalan emberek:

• Eckhart Tolle spirituális tanító
• Komáromi János Gábor (Karl Lujó)
• pár hétig Sylvester Stallone

• 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
• Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajléktalanság témájú médiaállományokat.

• Hogyan segíthetsz hajléktalan embertársaidnak? - A Város Mindenkié összefoglalója
• Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal

Civil szervezetek, menhelyek

• Menhely Alapítvány
• Menedékház Alapítvány
• Hajléktalanokért Közalapítvány
• Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei
• Utcáról Lakásba Egyesület
• Hajléktalanokat Segítő Szolgálat Győr
• "RÉS" Szociális és Kulturális Alapítvány
• Utcajogász
• MyBudapest Photo Project
• Food Not Bombs Budapest
• Van Esély Alapítvány

Kiadványok

• Iványi Gábor: Hajléktalanok, mek.oszk.hu
• Galambos Ádám (szerk.): Hajléktalan?, digitális kiadvány, 2014. (Szerzők: Balla Zsófia, Bódis Kriszta, Böszörményi Gyula, Kamarás István, Kornis Mihály, Podmanicky Szilárd, Sárközi Mátyás, Valachi Anna)
• Breitner Péter, Gurály Zoltán, Győri Péter: Kérdések és válaszok a hajléktalanságról

• A Város Mindenkié
• Budapest Bike Maffia

Ez a szociológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!