Garai Gábor (eredeti neve: Rupprecht Gábor) (Budapest, 1929.
január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.
Garai Gábor | |
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele | |
Élete | |
Született | 1929. január 27. Budapest |
Elhunyt | 1987. szeptember 9. (58 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Marconnay Tibor, Garay Etelka |
Házastársa | László Sarolta (1953-87) |
Gyermekei | Garai Attila |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | versek, esszék, tanulmányok |
Első műve | Zsúfolt napok (versek, 1956) |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | József Attila-díj (1959, 1963, 1979) Kossuth-díj (1965) SZOT-díj (1973) Radnóti-díj (1981) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Garai Gábor témájú médiaállományokat. |
Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja. Apja Marconnay Tibor (1896–1970) költő, anyja Garay Etta (1897–1975) szavalóművésznő. Szülei korán elváltak, édesanyja a házitanítónői munkájának jövedelméből egyedül nevelte fel. Apja Rupprecht Tiborként született, 1923-tól használta írói névként édesanyja, báró Beaulieu-Marconay Mártha (1866–1957) vezetéknevét, aki Rupprecht Olivér (1858–1942) hitvese volt. Garai Gábor apai dédszülei Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos, és alsókáldi Káldy Terézia (182-1898) voltak. Anyai nagyszülei a római katolikus nyiregyházi származású dr. Garay Kálmán (1853–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak; dr. Garay Kálmán eredetileg a "Ferlicska" vezetéknév alatt született és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a "Garay" nevet.
1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait származása miatt kénytelen volt megszakítani. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt, közben az ELTE Bölcsészkarán magyartanári diplomát szerzett. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője, 1968–1972 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964–1968 között a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkáraként, 1972–1976 között főtitkár-helyetteseként, majd 1976-tól főtitkáraként dolgozott. 1957-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1966–1980 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke, 1982-től haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűztánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, "akik mostanság a mai magyar lírát termelik"; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt "melléktermékeket" (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de "gyöngéd iróniával és öniróniával reagál" megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: szerzőként: 27; íróként: 2; műfordítóként: 11.
|
|
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Garai Gábor, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.