Eszkimó Nyelvek

A nyelvcsalád kisebbik ágától, az aleuttól jól elhatárolódnak bizonyos közös vonásaik révén. A különböző eszkimó csoportok beszélik őket, bár a nyelvvesztés (Grönlandot kivéve) mindenütt jelentős.

Az eszkimó nyelvek az eszkimó-aleut nyelvcsalád nagyobbik ágát alkotják. Az aleut az egyetlen bizonyíthatóan rokon egyéb nyelv, tőle az említett közös jellegzetességek révén különülnek el (például inkorporáló és poliszintetikus vonások, ergatívuszi szerkesztés jellemzi őket; a nyelvcsalád kisebbik ágára, az aleutra e vonások kevésbé jellemzőek).

A paleoszibériai nyelvcsalád hipotéziseként ismert (különféle) rokonítások vitatottak. Például az uráli és az indoeurópai nyelvcsaláddal próbálták rokonítani, előbbivel például a birtokos személyragozás, utóbbival bizonyos egyeztetések léte miatt.

Az egymáshoz közeli eszkimó csoportok nyelve általában kölcsönösen érthető, de hosszabb nyelvlánc esetén már jelentősek lehetnek a különbségek. Nyelveik csoportosításánál tehát vegyük figyelembe, hogy egyes esetekben kontinuumokról van szó. Általában jupik és inuit ágat különböztetünk meg. A nemrég kihalt szirenyiki eszkimó nyelv besorolása vitatott: a jupik és az inuit melletti önálló ágnak tekintik, vagy a jupikhoz sorolják.

Sok más természeti néphez hasonlóan kevés számnevet használnak (bár többet, mint a régi ausztráliai őslakók). Ugyanakkor legtöbb nyelv kifinomult árnyalatok megkülönböztetését tette lehetővé sok téren:

• Egyes szavakra (például a rozmár megnevezésére) sok megnevezés állt rendelkezésre, aprólékos jelentésbeli eltéréssel (például az állat kora, testhelyzete szerint). Az élővilág kifinomult árnyalatokat megkülönböztető megnevezésrendszerét más természeti népeknél is dokumentálták (ausztrál őslakók).
• Kb. egy tucatnyi mutatónévmást használtak. Ezek nemcsak a mutatott dolog közellétére vagy távollétére utalhatnak, hanem mozgására (például közeledés, elhaladás), láthatóságára (például a látóhatáron túl) is.

Animisztikus hiedelemviláguk a nyelvi jelenségekben is tetten érhető.

Nyelvi tabuk

Az ausztrál őslakókhoz hasonlóan, nyelvi tabuk lépnek életbe haláleset alkalmával: tilos a halott nevét kimondani. A tabu egy jó darabig, például a „reinkarnációig” tart (valójában itt sok helyi variáció lehetséges). Mivel sok személynév egyúttal köznév is, ezért elszigetelt közösségekben a halotti névtabu az érintett szavak megváltozását vonhatja maga után, ezzel szemben a más csoportokkal rendszeres kapcsolatot tartó közösségben a nyelvi tabu föloldása után visszaáll az eredeti szóhasználat, hiszen a folytonos külső hatásnak köszönhetően nem kopik ki a köztudatból az eredeti kifejezés.

Közösségen belüli több nyelvváltozat

 

Bevezetésként megint csak említsük meg az ausztrál bennszülötteket, ahol a közösségen belüli nyelvváltozatok több formában is jelen vannak (anyósnyelv, titkos ceremoniális nyelv).

A közösségen belüli több nyelvváltozat létét az eszkimók is ismerik. Az eszkimó samanizmus egyik érdekessége (bár ezzel nem áll teljesen egyedül a samanizmus címkével illetett többi kultúra között), hogy a sámán sajátos (archaizmusokból és metaforákból álló) nyelvet használhat a szellemekkel való érintkezésben. Hasonló sajátos nyelvet használhat esetleg az anya is a csecsemővel kapcsolatos egyes rítusok során. Nagytudású emberek képesek mondataik minden egyes szavát sajátos külön nyelvükön mondani.

A hangokat jelölő (eredeti) írásról nem tudunk. Események képregényszerű ábrázolása (a mozzanatok részben lineáris rendben való megrajzolása) azonban előfordul (agyarvésetek).

 

A legtöbb esetben latinbetűkkel (vagy a szibériai eszkimók esetén cirillbetűkkel) írják át az eszkimó szavakat (szükség esetén mellékjelek használatával). Készült sajátos írás is, azonban ez is modern fejlemény.

• Fienup-Riordan, Ann. Boundaries and Passages: Rule and Ritual in Yup'ik Eskimo Oral Tradition (angol nyelven). Norman, OK: University of Oklahoma Press (1994) 
• Freuchen, Peter. Book of the Eskimos (angol nyelven). Cleveland • New York: The World Publishing Company (1961) 
• Eliade, Mircea. A samanizmus, Osiris könyvtár sorozat. Budapest: Osiris Kiadó (2001). ISBN 963 379 755 1 
• Kleivan, Inge, B. Sonne. Eskimos: Greenland and Canada, Iconography of religions, section VIII, "Artic Peoples", fascicle 2 (angol nyelven). Leiden, The Netherlands: Institute of Religious Iconography • State University Groningen. E.J. Brill (1985). ISBN 90-04-07160-1 
• Merkur, Daniel. Becoming Half Hidden: Shamanism and Initiation among the Inuit (angol nyelven). Stockholm: Almqvist & Wiksell (1985). ISBN 91-22-00752-0