Erich Ludendorff: Német tábornok, 1. vh

április 9. – München, 1937. december 20.) az első világháború kiemelkedő német tábornoka, a müncheni sörpuccs vezetője, a nemzetiszocialista párt képviselője a Reichstagban és zavaros elveket valló vallásalapító.

Erich Ludendorff
Erich Ludendorff
Született	1865. április 9. Kruszewnia, Schwersenz (Swarzędz) mellett (Poznań mellett)  Német Birodalom
Meghalt	1937. december 20. (72 évesen) München  Harmadik Birodalom
Sírhely	Neuer Friedhof Tutzing
Állampolgársága	porosz nemzetiszocialista Németország
Nemzetisége	német
Szolgálati ideje	1883 – 1918
Rendfokozata	gyalogsági tábornok
Csatái	I. világháború
Kitüntetései	Porosz érdemrend
Halál oka	májtumor
Házastársa	Mathilde Ludendorff (1926–) Margarethe Ludendorff (1909–1925)
Iskolái	Royal Prussian Main Cadet Institute
Erich Ludendorff aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich Ludendorff témájú médiaállományokat.

Pályakezdés

Ludendorff egy katonai takarmányszállító vállalkozó fiaként született a Porosz Királyságban, a mai Lengyelország területén. Öccse, Hans Ludendorff, korának jelentős csillagásza volt. Édesapja lovassági tisztként szolgált a német egyesítési háborúk idején Csehországban és Franciaországban, fiát is erre a pályára szánta.

Tehetsége miatt már 1894-től a Franciaország elleni csapás tervét kidolgozó bizottság tagja lett. A Schlieffen-terv végrehajtása során a liège-i erődítmények bevételének megtervezésével bízták meg.

1914 augusztusában Paul von Hindenburg mellett szolgálva részt vett a tannenbergi csatában és később a mazuri csatában is. Erich von Falkenhayn felmentése után gyalogsági tábornoki rangban a német hadsereg első szállásmestere, lényegében von Hindenburg tábornagy vezérkari főnök helyettese lett. Mindketten pártolták egy katonai diktatúra létrehozását, melynek célja az ország erőforrásainak legteljesebb mozgósítása a háborús siker érdekében. A „kisegítő szolgálati rendelet” szorgalmazójaként főszerepet játszott a tömeges sztrájkmozgalmak és az elégedetlenség egyre sokasodó jeleinek letörésében.

 

Ludendorff pártolta Nagy-Britannia tengeralattjárók általi blokádját, mely végül az Egyesült Államokkal való összecsapáshoz vezetett. A keleti háború megnyerése után Oroszország további meggyengítése céljából Ludendorff kijárta, hogy orosz kommunista forradalmárok egy csoportját (köztük Lenint) Németországon keresztül orosz földre engedjék vissza.^[forrás?] Részt vett az UFA nevű német filmkonszern megalapításában, mivel a filmben jó propagandaeszközt látott.

1918 tavaszán új taktikát dolgozott ki a nyugati front állóháborújának dinamizálására. Az ő ötlete alapján hozták létre az ellenséges vonalak közé beszivárgó rohamosztagokat. 1918. szeptember 29-én ő juttatta el a német fegyverszüneti kérelmet az Egyesült Államokhoz. 1918 késő őszén nem látta biztonságban az életét az éhséglázadásoktól és forradalmaktól sújtott Német Birodalomban, ezért Svédországba menekült.

 

1919-ben hazatért. Részt vett a weimari köztársaság ellen szervezett mindkét puccsban. Az 1923. november 8–9-én kudarccal végződött sörpuccs után annak ellenére ártatlannak mondták ki, hogy a puccsban maga is a legaktívabb szerepek egyikét játszotta. A per után vette át a feloszlatott nemzetiszocialista párt egyik utódszervezetének vezetését. 1924 és 1929 között a Nemzetiszocialista Szabadságpárt parlamenti követe volt. Megalapította a Tannenberg Szövetséget, amelyben a volt frontharcosokat tömörítette. 1925-ben jelöltette magát a köztársasági elnöki posztra. A második forduló előtt azonban Hitler Hindenburgra való szavazásra buzdította híveit, így Ludendorff visszalépett a jelöltségtől.

A kudarc után visszavonult a politika első vonalából. Idővel egyre több ellenséget látott maga körül. Politikai ambícióinak zátonyra futtatásával a zsidókat, szabadkőműveseket, jezsuitákat és nemzetközi kommunistákat vádolta meg. (Zavartságát mutatja, hogy a Mozart és Schiller halálát is az általa „állam-fölötti szervezetek titkos szövetségének” nevezett csoport számlájára írja. Második felesége hatására titkos és misztikus tanulmányokba fogott. Foglalkozott kabbalisztikával, numerológiával és asztrológiával. (Kiszámította a következő világháború kezdetének időpontját: 1932.) Saját vallási közösséget alapított.

Hitler számára egyre kellemetlenebbek lettek az egykori harcostárs hóbortjai. Alfred Rosenberg felvetette, hogy Ludendorff nyilvánvalóan megőrült. 1927-ben Hitler bizalmasan jelezte a felsőbb nemzetiszocialista köröknek, hogy kerüljék a kapcsolatot a volt tiszttel. Még abban az évben Hitler egy regensburgi rendezvényen szabadkőművesnek bélyegezte Ludendorffot. 1933-ban a nemzetiszocialisták betiltották az általa alapított újságot és a Tannenberg Szövetséget is.

Ludendorff ekkorra teljesen visszavonult és csak a magánéletének élt. 1934-ben a nemzetiszocialisták megpróbálták őt a német egység jelképeként felmutatni, és propagandájuk céljaira felhasználni. Ludendorff sértődötten elutasította Hitler ajánlatát, hogy háborús érdemei miatt vezértábornaggyá léptesse elő. 1937-ben már halálos betegen kérte Hitler személyes jóváhagyását az általa szervezett keresztény közösség, a Bund für Deutsche Gotterkenntnis működéséhez. (A ma is fennálló közösséget a német Alkotmányvédelmi Hatóság szélsőjobbos szektának minősíti).

Ludendorff 1937. december 20-án hunyt el a müncheni Szent József-kórházban (Josephinum-Krankenhaus). Feleségének kifejezett rosszallása ellenére állami pompával vettek tőle búcsút.

 

A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:

Idézetek Ludendorfftól

• Hivatkozások a Német Nemzeti Könyvtár (Deutsche Nationalbibliothek) állományából
• Életrajza a Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikonban
• Életrajza a Német Történeti Múzeum (DHM) „LeMO” projekt honlapján
• ÉLetrajza a Preußenchronik honlapon
• A tutzingi Ludendorff-emlékmű
• Eredeti filmfelvétel Erich Ludendorffról
• Ludendorff tábornok leleplezése a szabadkőművesség titkainak jelentőségéről. Magyarország részére kivonatosan közölve; Nemzeti Tömörülés Pártja, Bp., 1928