Duray Miklós: (1945–2022) szlovákiai magyar politikus

július 18. – Budapest, 2022. december 30.) felvidéki magyar politikus, író és egyetemi tanár, eredeti foglalkozása szerint geológus.

Duray Miklós
2016-ban
Született	1945. július 18. Losonc
Elhunyt	2022. december 30. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	csehszlovák (1945–1992) szlovák (1992–)
Foglalkozása	politikus geológus publicista
Tisztsége	Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja (1990–1992) szlovák országgyűlési képviselő (1994–2010)
Iskolái	Comenius Egyetem
Sírhelye	Losonc
A Wikimédia Commons tartalmaz Duray Miklós témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyar tannyelvű iskolákba járt, Losoncon alapiskolába, majd Füleken középiskolába. Érettségi után 1962–63-ban munkásként dolgozott.

1963 és 1971 közt a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult és általános geológusdiplomát szerzett. Egyetemi tanulmányait a „prágai tavasz” eseményei közepette megszakította (1965-től aktívan politizált). 1972–73-ban a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézet tudományos segédkutatója, 1973 és 1977 között a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa. 1977-ben doktori vizsgát tett geokémiából („A maradéktalajok altalajának geokémiai folyamatai és agyagásványi összetétele közötti összefüggések vizsgálata”) a pozsonyi Komenský (Commenius) Egyetem Természettudományi Karán. A következő tizenkét évben a Doprastav híd- és közút építő állami vállalatnál dolgozott geológusként. 1988–89-ben az Indiana University of Pennsylvania állami egyetem vendégtanára volt, majd a szlovák bársonyos forradalom után hazatért, és politikai pályára lépett.

Politikusi pályája a kommunista rendszer idején indult, publikációs tiltások, rendőrségi zaklatás, letartóztatások kísérték. Duray a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközileg legismertebb ellenzéki politikusává vált.

A „prágai tavasz” bukásáig

Politizálni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok, ma Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) tagjaként kezdett, amelynek 1966-ban központi bizottsági tagjává, 1968-ban egy évig elnökségi tagjává vált.

1965–68 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjusági Klubjának elnöke volt. Ezekben az években a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szervezője is volt, 1968-ban pedig megalapította az ugyancsak független, ifjúsági klubokat koordináló Módszertani Csoportot. Ugyanebben az évben alapítja és vezeti a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelyet a következő év novemberében a belügyminisztérium betiltott.

Duray 1969 végén lemondott a Csemadokban viselt tisztségeiről. A következő évben a szervezetből is kizárták, megtiltották számára a politizálást és a publikálást. Hatéves szünet következett.

A Charta 77 korszaka

Duray 1977-től tért vissza a közéletbe. Előadásokat tartott magyar egyetemistáknak és vitába szállt a Charta 77-et bíráló értelmiségiekkel.

Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett.

1979-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában és felesége közvetítésével kapcsolatba került a Charta 77-tel.

A következő években megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és 1982. november 10-én letartóztatták. 1983 elején még vizsgálati fogságban volt. Mellette foglalt állást a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része. Külföldi nyomásra felfüggesztették a perét.

Még ugyanebben az évben aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták. Emiatt tiltakozott többek közt az Amnesty International és a Nemzetközi PEN Club amerikai tagozata.

Tizenöt hónapos fogva tartás után szabadon engedték, a rendőrségi zaklatások azonban ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, többek közt részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is.

1988-ban a magyar demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja lett annak párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tartott az MDF egyik fórumán is a Jurta Színházban.

Ugyanebben az évben a bécsi EBESZ utóértekezlet amerikai delegációjának nyomására visszakapta útlevelét és kiutazási engedélyt kapott. A Pennsylvaniai Egyetem (University of Pennsylvania) magánegyetem meghívására feleségével az Egyesült Államokba utazott. A meghívás a geológusnak szólt, de az egyetemen politológiával foglalkozott. Szakmailag Chászár Ede politológiaprofesszor, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatta.

1989-ben az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbenjárásával nagy nehezen engedélyt kapott a hazautazásra. Decemberben már a kommunista rezsim bukása után felálló új csehszlovák kormány miniszterjelöltje volt, de a tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa, későbbi kormányfő körének vétójára a jelöltek közül egyedüliként mégsem vált a kormány tagjává.

1990 után

 

1990-ben pártot alapított Együttélés Politikai Mozgalom néven, amelynek elnöke marad 1998-ig, amikor is a három szlovákiai magyar párt, a kereszténydemokrata, Bugár Béla vezette Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a szintén jobboldali, Duray Miklós vezette Együttélés és a liberális, A. Nagy László vezette Magyar Polgári Párt egy pártba tömörült Magyar Koalíció Pártja néven.

Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. Politikai ellenfelei nacionalizmussal vádolták, miközben az Együttélés a különböző etnikumok közösségi érdekeinek védelmét vállaló mozgalomként hamarosan a Liberális Internacionáléhoz csatlakozott, s e szervezet egyik alelnöke volt, 1998-ig.

1994-ben újraválasztották, immár a szlovákiai parlamentbe.

1994–1996 között a Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt.

1999–2007 között a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke volt, 2007-ben az MKP megszüntette ezt a tisztséget.

2007–2010 között a Magyar Koalíció Pártjának stratégiai alelnöke volt.

2009-ben A szabadság ára címen Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla, amelyet két évvel később, 2011-ben mutattak be a budapesti Uránia moziban.

A 2010-es szlovákiai parlamenti választáson az MKP nem jutott be a parlamentbe, így képviselői mandátuma megszűnt. Ezt követően bejelentette, hogy korára való tekintettel visszavonul az aktív politizálástól és lemond az MKP-ban betöltött tisztségéről.

2010-től a Soproni Egyetemen oktatott politológiát.

2011 és 2020 között a Szövetség a Közös Célokért jogi személyek társulásának elnöke.

2020-tól a Szövetség a Közös Célokért tiszteletbeli elnöke.

2022. december 30-án hunyt el, a Szövetség a Közös Célokért saját halottjaként tekint rá, temetése szülővárosában, Losoncon 2023. január 17-én tartják.

Duray Miklós nyújtotta át 2014. február 14-én Budapesten a Balassi Bálint-emlékkardot az ekkor kitüntetett magyar költőnek, a felvidéki Kulcsár Ferencnek.

Édesanyja, Zvoda Mária (1910–2008) Losoncon tanító, édesapja, dr. Duray Endre (1908–1980) jogász volt. Felesége Szabó Zsuzsanna (1945–2018) matematikus volt, gyermekük az 1989-ben született Áron Bálint.

•  
  Komárom
•  

• Kőrösi Csoma Sándor-díj (1986)
• Bethlen Gábor-díj (1988)
• Ius Humana-díj (1992)
• Esterházy János Emlékérem (1995)
• Tőkés László-díj (1996)
• Berzsenyi Dániel Díj (1996)
• Stephanus Rex kitüntetés (1996)
• 56-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt, I. fokozat (1999)
• Hűség Díj (1999)
• Magyar Örökség díj (2000)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2001)
• Magyar Művészetért díj (2002)
• Szent István-díj (2003)
• Magyar Szabadságért díj (2005)
• Magyarságért díj (2006)
• Árpád Pajzs (2008)
• Széchenyi Társaság Díja (2010)
• Polgári Magyarországért Díj (2011)
• Emberi Méltóságért díj (2013)
• A Magyar Kultúra Lovagja (2016)
• A Haza Embere, a Százak Tanácsának elismerése, 2018
• Pro Probitate – Helytállásért (2020, a Szövetség a Közös Célokért díja, az átadó 2021-ben volt)
• 2023 Martos, emléktábla
• 2024 Komárom, emléktábla

• Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk. Szépirodalmi tengődések; Framo, Chicago, 1983 (Szivárvány könyvek)
• Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal, 1–2.; Püski, New York, 1983–1989
  • 1. 1983; bev. Csoóri Sándor
  • 2. 1989
• A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról 1983. november – 1984. augusztus; Magyar Emberi Jogok Alapítvány, New York, 1984
• Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal; Szabad Idő, Budapest, 1985 (szamizdat)
• A magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről / csehszlovákiai nonkomformisták; AB Független, Budapest, 1988
• Kutyaszorító II. (Püski-Corvin, New York, 1989)
• Kettős elnyomásban (Püski-Corvin&HHRF, New York, 1989)
• Kettős elnyomásban – bővített kiadás (Madách-Posonium, Pozsony, 1993)
• Csillagszilánk és tövistörek (Madách-Posonium, Pozsony, 1993)
• Önrendelkezési kísérleteink (Méry Ratio, Somorja, 1999)
• Változások küszöbén (Osiris, Budapest, 2000)
• Hazától a nemzetig. A kárpát-medencei magyarság helyzete és esélyei. Cikkek, elemzések, beszédek és interjúk, 1990–2004; 2. kiad.; Méry ratio, Somorja, 2005
• Ne félj, csak higgy! Beszédek és értekezések, 2004–2005; Szabad Tér, Budapest, 2005
• Csillagszilánk és tövistörek. Cérna Géza meséi; 2. átdolg. kiad.; Méry Ratio, Somorja, 2006
• Összefonódó ujjak. Duray Miklóssal beszélget Benkei Ildikó; Kairosz, Budapest, 2006 (Magyarnak lenni)
• Riadó! Vágják alattunk a fát! Beszédek és értekezések, 2005–2006; Szabad Tér, Budapest, 2006
• Volt egyszer egy… …egy lesz egyszer? Válogatott írások; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008 (Szent György könyvek)
• A megvalósult elképzelhetetlen. Válogatás az 1986–2010 közötti időben, a trianoni békediktátum okán született írásokból; Trianon Kutatóintézet, Budapest, 2010
• Együttműködési lehetőségek a Kárpátok térségében; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–NYME, Sopron–Budapest, 2016 (Kárpát-haza napló)
• Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében, 1963–2015, 1–2.; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Antológia, Lakitelek, 2016 (Retörki könyvek)

• Duray Miklós honlapja
• Amerikai levél – köszönet a Bethlen Gábor-díjért
• A Szlovák Nemzeti Párt feljelenti Durayt – Népszabadság-cikk, 2006. július 31.
• Kitekintő.hu Duray Miklós portréja
• Elek István: Rendszerváltoztatók húsz év után; Magyar Rádió Zrt. és Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009 (Interjú, 280–287. o.)
• Köteles Szabolcs: Összepréselve. A szlovákiai magyar pártok 1998-as egyesülése; Palladis, Kassa, 2021