Dmitro Ivanovics Kuleba: Ukrán politikus

április 19. –) ukrán politikus, diplomata, kommunikációs szakember, jelenleg külügyminiszter, egyúttal az Ukrán NemzetBiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) tagja.

Dmitro Kuleba
Kuleba 2021-ben
Ukrajna külügyminisztere
Hivatalban Hivatalba lépés: 2020. március 4.
Elnök	Volodimir Zelenszkij
Előd	Vadim Prystaiko
Született	1981. április 19. (43 éves) Szumi, USZSZK, Szovjetunió (ma: Ukrajna)
Párt	A Nép Szolgája
Szülei	Ivan Kuleba
Házastársa	Yevheniia Kuleba (válás)
Foglalkozás	diplomata politikus külügyminiszter
Iskolái	Tarasz Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézete
Vallás	ukrán ortodox egyház
Díjak	Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitro Kuleba témájú médiaállományokat.

Kuleba Ukrajna történetének egyik legfiatalabb vezető diplomatája. 2016 és 2019 között Ukrajna európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyetteseként, valamint Ukrajna állandó képviselőjeként dolgozott az Európa Tanácsnál. 2016 és 2019 között Ukrajna állandó képviselője volt.

 

Kuleba 1981. április 19-én született a kelet-ukrajnai Szumi városában, amely akkor a Szovjetunió része volt. Az ukrán Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében diplomázott 2003-ban, és a nemzetközi jogból a tudományok kandidátusa (PhD-vel egyenértékű) fokozatot szerzett.

Kuleba 2003 óta az ukrán diplomáciai szolgálatban és a Külügyminisztériumban dolgozik. 2013-ban Viktor Janukovics volt ukrán elnök kurzusával való egyet nem értésére hivatkozva felhagyott a közszolgálattal, és az UART Kulturális Diplomáciáért Alapítvány elnökeként tevékenykedett.

Aktívan részt vett a 2013-2014-es Euromajdan-tüntetéseken.

Az ukrajnai orosz invázió kezdeti szakaszának csúcspontján, 2014-ben Kuleba úgy döntött, hogy visszatér a Külügyminisztériumba mint meghatalmazott nagykövet a stratégiai kommunikáció elindítása érdekében. Ő vezette be a minisztérium munkájába a digitális diplomácia, a stratégiai kommunikáció, a kulturális diplomácia és a nyilvános diplomácia fogalmait.

2016-ban Kulebát Ukrajna állandó képviselőjévé nevezték ki az Európa Tanácshoz. 2019 augusztusától 2020 márciusáig az európai kapcsolatokkal kapcsolatos ügyekben miniszterelnök-helyettes volt. Külügyminiszterként 2020. március 4. óta tölti be a külügyminiszteri tisztséget.

Kuleba 2022. május 10-én azt mondta, hogy "az első hónapokban" a 2022-es ukrajnai orosz invázióban "a győzelem számunkra úgy nézett ki, mint az orosz erők visszavonulása a február 24. előtt elfoglalt pozícióikba és az okozott károk kifizetése. Most, ha elég erősek vagyunk a katonai fronton, és megnyerjük a Donbászért vívott csatát, ami döntő lesz a háború további dinamikája szempontjából, akkor természetesen a győzelem számunkra ebben a háborúban a többi területünk felszabadítása lesz", beleértve Donbászt és a Krímet is. Vlagyimir Putyin orosz elnököt "háborús bűnösnek" nevezte.

Megírta a The War for Reality. How to Win in the World of Fakes, Truths and Communities (Háború a valóságért. Hogyan győzzünk a hamisítványok, igazságok és közösségek világában?) című bestsellert (2019) a modern kommunikációról, a médiaműveltségről és a dezinformáció elleni küzdelemről. Kulebát 2017 decemberében az Institute of World Policy a 2017-es év legjobb ukrán nagykövetének választotta.

Családja

Kuleba édesanyja Yevhenia Kuleba. Édesapja Ivan Kuleba karrierdiplomata, Ukrajna korábbi külügyminiszter-helyettese (2003-2004), valamint Ukrajna egyiptomi (1997-2000), csehországi (2004-2009), kazahsztáni (2008-2019), örményországi (2019 óta) nagykövete.

Kuleba házas és két gyermeke van: Jehor (született 2006-ban) és Ljubov (született 2011-ben).

Kuleba felesége, Jevhénia a 2020-as kijevi helyhatósági választásokon, 2020. október 25-én A Nép Szolgája párt listáján az 1. helyen szerepelt a kijevi városi tanácsba. A kijevi városi tanács képviselője, a kijevi városi tanács környezetvédelmi politikával foglalkozó állandó bizottságának titkára.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dmytro Kuleba című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.