Daniel Arap Moi

szeptember 2. – Nairobi, 2020. február 4.) kenyai politikus, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnöke (1966–1967), alelnök (1967–1978), majd az ország elnöke (1978–2002). Közismert beceneve Nyayo, amelynek jelentése szuahéliül „lábnyomok”. Ez arra utal, hogy Moi Kenya első elnökének, Jomo Kenyattának nyomdokán kíván haladni.

Daniel arap Moi
Daniel arap Moi (2001-ben)
Kenya 2. elnöke
Hivatali idő 1978. augusztus 22. – 2002. december 30.
Alelnök(ök)	Mwai Kibaki Josephat Karanja George Saitoti Musalia Mudavadi
elnök	Jomo Kenyatta
Előd	Jomo Kenyatta
Utód	Mwai Kibaki
Kenya 3. alelnöke
Hivatali idő 1967. január 5. – 1978. augusztus 22.
Előd	Joseph Zuzarte Murumbi
Utód	Mwai Kibaki
Született	1924. szeptember 2. Kurieng'wo, Kenya (brit koronagyarmat)
Elhunyt	2020. február 4. (95 évesen) Nairobi
Párt	KANU
Házastársa	Lena Mo († 2004)
Gyermekei	Gideon Moi
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Tambach Teachers Training College Kapsabet High School
Halál oka	többszervi diszfunkciós szindróma
Vallás	kereszténység
Díjak	Order of the Golden Heart of Kenya
Daniel arap Moi aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel arap Moi témájú médiaállományokat.

Politikai tevékenysége 1978-ig

Moi, a kalendzsinekhez tartozó, s a tugen csoportból származó politikus iskolái elvégzése után 1955-ig tanárként dolgozott. Előbb képviselő lett, majd saját pártot alapított a kis kenyai törzsek jogainak védelmére. 1960–1961 között oktatási miniszter az utolsó, függetlenség előtti kormányban. A függetlenség elnyerése után előbb belügyminiszter (1964), majd 1967–1978 között az ország alelnöke volt. Kenya elnöki székébe Jomo Kenyatta halálát követően (1978) került, aki 24 éven keresztül tartotta kezében a hatalmat, az országban egyedüli politikai pártként működő KANU hatékony támogatásával.

Politikai tevékenysége 1978-tól

 

Az 1979-es választásokon a korábbi ciklus képviselőinek többsége elvesztette pozícióját, s az új parlament már az új elnök „szavazógépezeteként” alakult meg. Az ellenzéket az 1982-es puccskísérlet után betiltották. Az államelnök jogkörét jelentősen kibővítették. Egypártrendszerre tértek át, amit a kenyai parlament szentesített. A személyi kultusz vallásos elemeket kapott, s a társadalmat, mint nagy családot kívánta vezetni a szeretet, a béke és az egység jelszavaival.

A „szocialista” stílusú kormányzás ellen azonban már a nyolcvanas évek végén több, kisebb–nagyobb törzs tiltakozott, olykor erőszak alkalmazásával is. Ez – és a Brit Nemzetközösség által gyakorolt politikai nyomás – oda vezetett, hogy az 1990-es évek elejére Arap Moi kénytelen volt engedélyezni a többpártrendszer bevezetését.

1992-ben első alkalommal tartottak elnöki és parlamenti választásokat, amelyen a szavazatok 37,2%-át szerezte meg. Az ellenzék azonban azzal vádolta meg Moit, hogy elnöki hatalmát csak választási csalással tudta megőrizni. Az Amerikai Egyesült Államok a sajtószabadság megsértése miatt bírálta a kenyai vezetést, mivel 1993 májusában a rendőrség leállított egy nyomdát, amelyben az ellenzék újságjait nyomtatták.

Magánember

Moi ellen egyetlen per sem indult, annak ellenére, hogy emberi jogi csoportok többször felvetették felelősségét az elnöksége alatt elkövetett számos jogsértés miatt. Elnöki mandátumának 2002-es lejártával visszavonult a politikai élettől, ugyanakkor Kenya egyes részein továbbra is népszerű, amit részben elnöki tevékenységének köszönhet. Sokat járta az országot, személyesen találkozott az emberekkel, ingyen tejet osztott az iskoláknak.

Távozásakor ugyanakkor a kenyai fővárosban összeverődött tömeg ellenségesen búcsúztatta. Olyan alapítvány vezetését vállalta el, amely békefenntartó akciókat szervezett Kelet-Afrikában, illetve AIDS–árvákat támogatott. Pár évvel visszavonulása után azonban megint megjött a kedve a politizáláshoz. Állást foglalt Mwai Kibaki elnök és a Nemzetgyűlés új alkotmánytervezete ellen, amely csúfosan elbukott a 2005-ös népszavazáson.