B–24 Liberator

A Liberator nevet a brit légierőben kapta. Kifejlesztése 1939-ben kezdődött el, első bevetésére 1941-ben került sor. Tervezésénél azt a célt fogalmazták meg, hogy egy ellenálló, minden célra használható modell készüljön el. Annak ellenére, hogy a legnagyobb példányszámban készült amerikai bombázó volt, a B–17 Flying Fortress sokkal nagyobb ismertségre tett szert. A második világháború idején annak minden frontján harcolt, részt vett Magyarország bombázásában is. A B–17-el szemben szerkezete a harci sérüléseket kevésbé viselte el, a nagy oldalviszonyú vitorlázórepülőgépszerű lamináris Davis-szárnyprofil miatt nehezebben volt vezethető mint a B–17. Fel- és leszálláshoz Fowler-féle fékszárnnyal rendelkezett. A korai változatok motorjai mechanikus, a későbbiek turbófeltöltővel készültek. Előnye volt a B–17-tel szemben, hogy a szembe támadás elleni védelme jobb volt, mert a G változat 26. példányától megjelent a forgatható orrlövész torony. Ugyancsak előnyösebb volt az osztott oldalkormány motorhiba esetén. Az utolsó nagy számban gyártott sorozat a B–24M volt. Különböző változatait teherszállításra, kiképzésre, tengerészeti járőrgépnek és bombázónak használták. Nagy hatósugarú együléses vadászgépek helyett nehézvadászként nem vált be.

B–24 Liberator
B–24 Liberator
Funkció	Bombázó
Gyártó	Consolidated Aircraft
Tervező	Isaac M. Laddon
Gyártási darabszám	18 482
Ár	297 627 USD
Személyzet	7-10 fő
Típusváltozatok	PB4Y–2 Privateer XB-41 C-87 Liberator Express R2Y Liberator I
Első felszállás	1939. december 29.
Szolgálatba állítás	1941.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	20,6 m
Fesztáv	33,5 m
Magasság	5,5 m
Szárnyfelület	97,4 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	16 590 kg
Tömeg üzemanyaggal	25 000 kg
Max. felszállótömeg	29 500 kg
Hajtómű
Hajtómű	4 db Pratt & Whitney Twin Wasp R-1830
Teljesítmény	egyenként 900 kW (1200 LE) kW
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	470 km/h 7600 m magasan
Utazósebesség	346 km/h
Hatósugár	3400 km
Hatótávolság	7600 km
Legnagyobb repülési magasság	8500 m
Emelkedőképesség	5,2 m/s
Szárny felületi terhelése	256 kg/m²
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	10 db 12,7 mm-es M2 Browning géppuska
Bombák	Rövid távon: 3600 kg-nyi bomba Hosszú távon: 2300 kg-nyi bomba Nagyon hosszú távon: 1200 kg-nyi bomba
A Wikimédia Commons tartalmaz B–24 Liberator témájú médiaállományokat.

• F–7 fényképező/ felderítő változat
• C–87 teherszállító változat
• AT–22 navigátorok kiképzésére repülő tanteremként
• C–109 teherszállító és üzemanyagszállító változat
• XB–41 a bombázók kísérésre szánt nehéz vadász 14 db nehézgéppuskával bombateher helyett. Nem vált be.

B–24C
A B–24A továbbfejlesztett változata, amelyre turbófeltöltővel felszerelt R–1830–41 motorokat szereltek. Hogy megtartsák a feltöltő és az intercooler beömlő-nyílását, a motorburkolatot fektetett ellipszis alakúra alakították ki és a két beömlőt a burkolat két oldalán helyezték el. A faroklövész helyét módosították, új, hidraulikus hajtású Consolidated A–6 típusú toronyba egy .50 kaliberes ikergéppuskát szereltek, valamint egy Glenn L. Martin Company tervezte tornyot szereltek a törzs elejére.
Összesen kilenc B–24A lett átépítve.

 

B–24D
Az első nagy sorozatban gyártott változat, 1940 és 1942 között készültek. Gyakorlatilag a C erősebb R–1830–43 turbófeltöltős motorokkal. A gyártás során megváltoztatták a törzs és a farokgéppuskák tornyait.
Összesen 2696 darab épült, melyből a 2381-et a Consolidated San Diegó-i, 305-öt a Fort Worth-i, és 10 darabot a Douglas tuslai gyára gyártott le.

B–24E

XB–24F
Prototípus a felfújható gumicsónakok helyére beépített jégtelenítő berendezés teszteléséhez. Összesen 1 darab lett átépítve egy B–24D-ből.

B–24G
a North American Aviation 1942-ben kötött szerződése alapján legyártott B–24D-k típusjele. Sperry Gyroscope Co. által gyártott gömbtorony és három .50 kaliberes géppuska lett szerelve az orrba.
Összesen 25 darab készült el.
B–24G–1
a North American által épített B–24H-k típusjele. A legtöbb G a 15. légierőhöz lett leszállítva olaszországi légitámaszpontokra.
Összesen 405 darab épült.

 

B–24H
A szemből támadó német vadásztaktikákra válaszul ebbe az altípusba Emerson A–15 típusú orr-géppuskatornyot is beépítettek. Körülbelül ötvenféle módosítást végeztek a sárkányszerkezeten és átalakították a bombakamrát is. A farok-géppuskás nagyobb látószögű ablakokat és a Martin A–3 „nagy kalap” (high hat) kupolájú tető-géppuskatorony kapott, továbbá az oldallövészek ablakait átlátszó műanyagra cserélték, hogy csökkentség a tüzelés közbeni vibrációt.
A legtöbb gépet a Ford Willow Run-i gyára gyártotta le, összesen 3100 darabot.

 

B–24J
A J nagyon hasonlít a H változatra, azonban az Emerson-orrtorony hiánya miatt egy módosított, hidraulikus működtetésű Consolidated A–6 tornyot alkalmaztak a legtöbb J-n, melyek a Consolidated San Diego-i és Fort Worth-i gyáraiban lettek legyártva. A B–24J-k fejlettebb, C–1 típusú autópilótával lettek felszerelve és a M–1 típusú bombázóirányzékot alkalmaztak. A B–24H részegységeit a J-k számára szintén a Ford gyártotta le és a többi gyár által végszerelt, C–1-gyel, vagy M–1-gyel szerelt gép B–24J típusjelet kapott. A J volt az egyetlen változat, melyet mind az öt gyártó gyártott.
Összesen 6678 darab épült ebből.

• B–24L
• B–24M

Ez a szócikk részben vagy egészben a Consolidated B-24 Liberator című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Birdsall, Steve. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.21 (1975). ISBN 0897470206 
• Davis, Larry. B-24 Liberator (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.80 (1987). ISBN 0897471903