Buddhista Költészet

A buddhista költészet legkorábbi darabjai például a Dhammapada versei, amelyek szerint Gautama Sziddhártha a megvilágosodását követően a következőket mondta:

Hagyományosan a legtöbb buddhista szútra prózában íródott, amelyet azonban kiegészítenek versek (gatha), amelyek megismétlik és költeményben foglalják össze az előtte elhangzottakat. A gathák segítik a buddhista gyakorlókat, hogy könnyebben bevéssék tudatukba a tanításokat. Valójában a legkorábbi fennmaradt buddhista tanítások verses formájúak. Nem is meglepő, hogyha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a tanításokat sokáig le sem írták, csupán az emlékezetükben raktározták el. A nyelvészeti elemzések kimutatták, hogy a szútrák prózai részeit a későbbi szerkesztések során módosították, míg a költemények megőrizték a korábbi nyelvezetet.

A jelenlegi buddhológia tudományban úgy tartják, hogy még a szertartásos szövegek is irodalmi kompozíciók voltak. A buddhista szövegek tanulmányozása, főleg a buddhista költészeté, vitathatatlanul az irodalomtudomány részét képezi. Az osztályozás kedvéért kétfelé szokták osztani a buddhista költeményeket:

1. költemények, amelyeket magának Buddhának tulajdonítanak (szanszkrit: Buddha-vacsana), és
2. más buddhisták költeményei, amelyek nem szerepelnek a szútrákban.

Ez a szócikk ez utóbbiakkal foglalkozik.

Asvagósa tipikus buddhista költőnek számít, aki a költői zsenijét arra használta, hogy a különböző buddhista témákban írjon verseket, például Buddha életéről (Buddhacsarita – Buddha cselekedetei).

Buddhista költemények nem kizárólag páli és szanszkrit nyelven születtek. Gyakorlatilag minden olyan nyelven virágzott, amelyet a buddhisták beszéltek.

• Kiemelkedőnek számítanak a tibeti hagyományban Milarepa művei.
• A kínai buddhizmus kifejezetten gazdag buddhista költészettel büszkélkedhet. Például Po Csü-ji költészetében feszültség figyelhető meg a világi és a buddhista költői kifejezésmódok között. Sok buddhista vélte úgy, hogy a költészet ragaszkodást jelent, amit igyekeztek kerülni. Mindezt annak ellenére, hogy az általuk dicsőített szövegek hemzsegtek a költői formáktól. Po Csü-ji-nek tulajdonítják a kjógen kigo (狂言綺語, szó szerint: „rendezetlen szavak és felszépített nyelv”) kifejezés, amely az ő szemszögéből a költői kifejezésmód hasztalanságát jelentette a buddhista gyakorlatokkal szemben. Ennek a paradox helyzetnek talán a legsikeresebb feloldója Csiao Zsan (皎然; 730-799) kínai buddhista költő volt, aki azt javasolta, hogy úgy kell tekinteni a költészetre, mint a buddhista gyakorlat intellektuális eszközére. A csan buddhizmus (kínai: csan, japán: zen) gazdag táptalajnak bizonyult a buddhista költészet számára. Összetett nyelvet alkottak, amelyben a közvetett utalás, a sugallás, a több értelműség, a paradoxon és a metafora voltak a kedvelt formák. A csan buddhisták úgy tartották, hogy nem lehet ugyan közönséges szavakkal elmagyarázni a megvilágosodást, a költészet különleges nyelvhasználata képes lehet abba az irányba mutatni. Ahogy Csüe-fan Huj-hung (1071–1128), csan szerzetes írta, „A tudat finomságait nem lehet szavakkal átadni, de láthatóak a szavakban”. A csan költészetben az olyan egyszerű képek, mint a hold, a felhők, a hajók, a visszatükröződések a vízen, a szilva és a lótusz, a bambusz és a fenyő összetett másodlagos jelentéseket kaptak.

Jól szemlélteti a különleges buddhista metaforák használatát Han-san (Tang-kor) egyik költeménye:

• A koreai költők jellemzően klasszikus kínai nyelven írtak, alkottak.
• A japán költők is klasszikus kínai nyelven járultak hozzá a buddhista költészethez (például a költőzseni Kúkai nagy hatással volt a későbbi generációkra) Kúkaira pedig Dzsiao Ran Si si (詩式) című költeménye tett mély benyomást, amely szerepel is Kūkai költészetről szóló "magnum opus"-ában, a Bunkjó hifuron (文鏡秘府論 magyarul: Az irodalmi műveltség titkos hivataláról) című értekezésében.

A középkori Japánban a buddhista költészet különleges státuszt kapott a vaka gyűjteményekben és saját műfajt teremtett.

1. A legkorábbi fennmaradt japán verseskötet a Manjósú (万葉集, magyarul szó szerint: "Tízezer levél gyűjteménye"), amelyben több költemény és előszó is említi Sákjamuni Buddhát (japán: Saka Nyorai 釋迦如来 /Gautama Sziddhártha tiszteletbeli elnevezése), buddhista templomokat (japán: tera 寺), illetve különféle szerzeteseket és apácákat.

2. A Nara városi Jakusidzsi templom kincsei között vannak olyan kő blokkok, amelyek a Nara-korból származnak. Formájuk Buddha "lábnyomát" formázza (japán: Busszokuszeki 佛足石) és tartalmaznak ősi írással (manjógana) írt költeményeket is, amelyeket a legősibb buddhista vakáknak (japán költemény) tartanak. Ezeket a költeményeket úgy nevezik, hogy busszokuszekika (仏足石歌). Íme, egy példa:

Mindkét fentebb említett példa megegyezik abban, hogy nagy hangsúlyt fektetnek Buddha fizikai jellemzőire: Buddha "arany szája" a Manjosu című versben és "Buddha lábai" a kőfeliratokon Buddha testének és beszédének (szanszkrit: mahápurusa, szanszkrit: egy "nagy személy" [azonosítójelei]) tökéletességére vonatkoznak.

A Heian-korban a buddhista költeményeket verseskötetekbe rendezték (Császári antológiák (japán: csokuszensú 勅選集), melyek közül a legelső a Súi Vakasú ("Tallózási gyűjtemények") volt, amely 1005 és 1007 környéke között íródott.

Az első buddhista antológia, amely a buddhista tankát külön műfajként kezelte, pl. a sakkjóka （magyarul: "Sákjamuni tanításának költeményei": 釈教歌）, a Szenzai Vakasú (千載和歌集, "Ezer év gyűjteménye"), amelynek egyik részét buddhista költeményeknek szentelték (19. kötet - 第十九巻). A leghíresebb költők közé tartozik Szaigjó Hósi, Dzsakuren, Kamo no Csómei, Fudzsivara no Tosinari, Dzsien, Nóin, Dógen és Ton'a stb. Az ún. harminchat költőgéniusz közül sokan írtak buddhista költeményeket.

A sakkjókát a következő motívumokra lehet felosztani:

1. Buddhák és bodhiszattvák,
2. Neves papok / apácák,
3. Részlet egy szútrából,
4. A buddhista kánonhoz tartozó szövegmagyarázat egy részlete,
5. Buddhista tapasztalások (meditációs / vallásos);
6. Mentális állapotok, például csalódás, szenvedély, harag stb., amelyek fontosak a buddhista irodalomban,
7. Vallásos cselekedetek,
8. Templomokkal és szentélyekkel kapcsolatos témák,
9. A természet buddhista nézetei,
10. Buddhista témákra utaló természeti jelenségek (pl. virágzás elmúlása)

Ezek a motívumok nem kizárólagosak és gyakran egymással ötvözve fordulnak elő egy adott költeményben.

Az egyik legismertebb japán tanka gyűjtemény a Kamakura-korból a Hjakunin Issu, amely több sakkjókát tartalmaz, például a 95., amelyet Dzsien írt:

Később, ahogy a tanka stílust felváltotta a renga és a haiku, olyan híres költők, mint a Muromacsi-kor "hét renga méltósága", (japán: renga sicsiken 連歌七賢). Szógi, majd később, többek között Macuo Basó, Kobajasi Issza vitte tovább a buddhista költészet hagyományát az alkotásaikkal.

Az ősi fővárossal, Narával kapcsolatos nosztalgia érzése – a krizantémok illata (a japán monarchia szimbóluma) és a régi Buddha-szobrok – ebben a haikuban jól visszaadja a japán esztétika ideáljait. Annak ellenére, hogy ez a három sor elsőre majdnem prózai minőségűnek tűnik, a képvilága mégsem nevezhető egyszerűnek.

Ahogy Japán belépett az iparosodott modernitás korába, a Meidzsi-kor több költője is kedvet kapott ahhoz, hogy az európai költészeti stílusokkal próbálkozzon. Egyes költők, például Mijazava Kendzsi – elkötelezett buddhista, aki költészetben és prózában egyaránt kifejezte vallásosságát – gyakran írt buddhista felhangú verseket. Ame ni mo Makezu (雨ニモマケズ, magyar fordítása: Ne győzzön le az eső) című költeményét gyakorlatilag minden mai japán ember ismeri. Mijazava Kendzsi imádta a Lótusz szútrát 妙法蓮華經, amely megjelenik Békés és örömteli tettek (14. fejezet, japán: Anrakugyō 安楽行) című művében.

Vanikavi Dr. Manomohan Acsarja, modern indiai költő egyszerű nyelvezettel írt szanszkrit nyelven, lírai formában Buddháról (Sri Gautama Buddha Panchakam).

• J. Breen and M. Teeuwen. Shinto in History : Ways of the Kami. Honolulu: University of Hawaii Press, 2000. ISBN 978-0-7007-1170-3
• G.C.C. Chang, ford. és Milarepa, The Hundred Thousand Songs of Milarepa. Kessinger Publishing, 2006. ISBN 978-1-4254-8688-4
• E. Cranston. A Waka Anthology. Stanford University Press, 1998. ISBN 978-0-8047-3157-7
• W.T. De Bary et al. Sources of Japanese Tradition. 2. kiadás. Vol.1: "From earliest times to 1600." NY: Columbia Univ. Press. 2001 ISBN 978-0-231-12139-2
• M. Gibson and H. Murakami. Tantric Poetry of Kukai (Kobo Daishi), Japan's Buddhist Saint : With Excerpts from the Mahavairocana Sutra and I-Hsing's Commentary of the Sutra. Fredonia, N.Y.: White Pine Press, 2008. ISBN 978-0-934834-67-4
• K. Ishihara 石原清志. Shakkyōka no kenkyū : Hachidaishū o chūshin to shite. 釈教歌の研究 : 八代集を中心として Kyōto : Dōhōsha Shuppan 同朋舎出版, 1980. LCCN: 82-805787 (Webcat: BN01638497; Worldcat OCLC: 16319140)
• E.H. Johnston, szerk. és Asvaghosa. The Buddhacarita or Acts of the Buddha. New Delhi: Motilal Banarsidass Pub, Bilingual ed. 1998. ISBN 978-81-208-1279-6
• J. Konishi és E. Miner. A History of Japanese Literature. Vol. 1. Princeton, N.J.: Princeton University Press, 1984. ISBN 978-0-691-06592-2
• T. Kubo és A. Yuyama (ford.) The Lotus Sutra. átnézett 2. kiadás. Berkeley, Calif. : Numata Center for Buddhist Translation and Research, 2007. fordítás kínai nyelvről (Kumáradzsíva). ISBN 978-1-886439-39-9
• W.R. LaFleur. The Karma of Words : Buddhism and the Literary Arts in Medieval Japan. Berkeley: University of California Press, 1983. ISBN 978-0-520-05622-0
• D.E. Mills. "The Buddha's Footprint Stone Poems." Journal of the American Oriental Society, Vol. 80, No. 3 (1960. július-szeptember), 229–242. o.
• J.S. Mostow. Pictures of the Heart : The Hyakunin-Isshu in Word and Image. Honolulu, Hawai'i: Univ. of Hawai'i Press, 1996. ISBN 978-0-8248-1705-3
• W.H. Nienhauser Jr. The Indiana Companion to Traditional Chinese Literature. Vol. 1. Indiana University Press, 1985. ISBN 978-0-253-32983-7
• R. Pandey. Writing and Renunciation in Medieval Japan : The Works of the Poet-Priest Kamo No Chomei. Michigan Monograph Series in Japanese Studies. Ann Arbor, MI: Center for Japanese Studies, University of Michigan, 1998. ISBN 978-0-939512-86-7
• N. Sakaki. Inch by Inch: 45 Haiku by Issa. Albuquerque: La Alameda Press, 1999 ISBN 978-1-888809-13-8
• E.U. Ramirez-Christensen and Shinkei. Heart's Flower : The Life and Poetry of Shinkei. Stanford, Calif.: Stanford University Press, 1994. ISBN 978-0-8047-2253-7
• B. Watson, tr. Po Chü-i : selected poems. New York : Columbia University Press, 2000. ISBN 978-0-231-11839-2
• B. Watson, "Buddhism in the Poetry of Po Chü-I." Eastern Buddhist 21, no. 1 (1988): 1-22.
• Egan, Charles, and Charles Chu. "Clouds Thick, Whereabouts Unknown : Poems by Zen Monks of China." New York: Columbia University Press, 2010. ISBN 978-0-231-15038-5