Bithünia

Mint önálló ország időszámításunk előtt 297-től 74-ig létezett. Partjait északon a Fekete-tenger (Euxine), nyugaton a Márvány-tenger (Propontis) határolta.

Bithünia (Βιθυνία)
i. e. 297. – i. e. 74.
Bithünia elhelyezkedése Kis-Ázsiában
Általános adatok
Fővárosa	Nikaia majd Nikomédia
Elődállam Utódállam ←   →
A Wikimédia Commons tartalmaz Bithünia (Βιθυνία) témájú médiaállományokat.

A terület korábban a Perzsa Birodalom fennhatósága alá tartozott, és megszűnésekor a Római Birodalom kebelezte be mint provinciát.

Lakosai trákok és görögök voltak, akik már akkor rendelkeztek részleges autonómiával, amikor Kurus perzsa király területüket a Perzsa Birodalomhoz csatolta. Az ország létezése során folyamatosan nagyobb hatalmak árnyékában élt és Nagy Sándor halála után a bithüniaiak kihasználták a makedón uralkodó utódainak, a diadokhoszoknak egymás ellen viselt háborúit. Ekkor biztosítani tudták függetlenségüket a Szeleukida Birodalommal szemben.

Első uralkodójuk I. Zipoitész vezetésével I. e. 297-ben helyi uralkodó dinasztia került a trónra. Őt i. e. 280 körül I. Nikomédész követte, aki megalapította Nikomédia városát, amely a virágzó ország székhelye lett. Uralkodása idején és utódai (I. Prusziasz, II. Prusziasz, II. Nikomédész) alatt Bithünia elsősorban Pergamonnal és a szeleukidákkal vívott háborúkat. Más népekkel szövetségre törekedett, így többek között a galatiaiakkal, akiket a bithüniaiak hívtak be Ázsiába i. e. 278 – i. e. 277-ben. I. Prusziasz fogadta be a menekült karthágói hadvezért, Hannibált, akinek később kiadatására rákényszerítették, de ezt végül Hannibál öngyilkossága megakadályozta.

A bithüniai királyok városokat építettek, támogatták a kereskedelmet, és érdeklődtek a görög kultúra iránt. Bithünia IV. Nikomédész uralkodása alatt, a mithridatészi háborúk során (lásd: Pontosz) teljesen római függőségbe került, és az uralkodó országát i. e. 75 – i. e. 74-ben keletkezett végrendeletében az országot Rómára hagyta.

 

Bithünia magában foglalta Nikaia városát, mely szülőhelye a nikaia–konstantinápolyi hitvallásnak. Az ország rövid ideig létezett, azonban fennmaradt építészetük, korabeli pénzeik és híres bithüniaiak emléke is.

Ilyen személy volt Cassius Dio történetíró, aki Caracalla uralkodása alatt Rómában a szenátus tagja lett. Bithüniai volt Antinoosz a szép ifjú, aki Hadrianus római császár kegyence és fiúszeretője volt. A császár isteni tiszteletben részesítette, és emlékére alapította Antinoopolis városát.

• Bánosi György – Veresegyházi Béla: Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. ISBN 963-9199-29-X  
• Encyclopædia Britannica, 11 . kiadás (1910) 

• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9  
• T. Bekker-Nielsen, Urban Life and Local Politics in Roman Bithynia: The Small World of Dion Chrysostomos, 2008.