Bazár: Jellemzően iszlám kultúrájú városok piachelye, árucsarnoka

A magyar nyelvben régebben a bazár szóval jelölték a házak aljában húzódó, üzletekkel beépített átjárót is, napjainkban pedig a kétes minőségű, olcsó tömegcikkeket árusító pavilonsorokat, illetve a kirakodóvásárral egybekötött jótékonysági rendezvényeket.

Kialakulásuk jellemzően egy mecsethez kötődött, annak falánál jelentek meg az első kereskedők és kézművesek, de idővel a bazár külön városrészt alkothatott. Nemritkán teljesen vagy részlegesen fedett volt, különösen a kényes portékát áruló kereskedők (ékszerművesek, kelmeárusok stb.) igyekeztek árujuk védelmét így biztosítani. Minden jelentősebb városnak vagy városrésznek megvolt a bazárja, amelynek belső elrendezését az jellemezte, hogy az azonos termékek üzletei és műhelyei (aranyművesek, nemezkészítők stb.) egy helyre csoportosulva várták vevőiket. A bazárban árulók tevékenységét, a tisztességes kereskedelmet és a portékák megfelelő minőségét a muhtaszib felügyelte. A legnagyobb bazárok Irán területéről ismertek (pl. Teherán, Iszfahán), a leginkább eredeti formájában fennmaradt bazár pedig a marokkói Fez városában található. Ismert még a jeruzsálemi bazár is.