Barnamaki: Emlősfaj

A barnamaki az egyik legnagyobb elterjedésű faj, a makifélék családjában, így korábban több alfaját különítették el. Ezek többségéről 2001-ben kiderült, hogy valójában inkább különálló fajoknak tekinthetőek, mint alfajoknak, így leválasztották őket a barnamakiról.

A következő fajokat vélték korábban a barnamaki alfajainak:

• Fehérhomlokú maki (Eulemur albifrons)
• Szürkefejű maki (Eulemur cinereiceps) vagy (Eulemur albocollaris)
• Sárgaszakállú maki vagy más néven galléros maki (Eulemur collaris)
• Vöröshomlokú maki (Eulemur rufifrons)
• Vörös maki (Eulemur rufus)
• Sanford-barnamaki (Eulemur sanfordi)

A Mayotte szigetén élő egyedeket olykor elkülönítik külön alfajba a Madagaszkáron élő egyedektől és Mayotte-maki (Eulemur fulvus mayottensis) külön alfajként kezelik őket. A Mayotte-on élő egyedek besorolása vitatott, elképzelhető, hogy csak régi betelepítésből származnak.

Madagaszkár keleti és nyugati részének erdeiben él. Egy további populációja van Mayotte szigetén is.

Madagaszkáron mára három nagyobb populációja maradt: egy keleten, melyek elsősorban esőerdőkben élnek; egy északnyugaton a Betsiboka folyótól északra és egy északon, Sambirano környékén. Nyugaton és északon száraz, lombhullató erdőkben élnek a barnamakik. A három nagy populáció között elszórtan kis töredékpopulációkban is élnek egyedek, melyekből arra, lehet következtetni, hogy az emberek megérkezése előtt, úgy nagyjából 2000 éve, jóval nagyobb területen éltek barnamakik a szigeten.

A valódi makik többségétől eltérően a barnamakinál nincs ivari dimorfizmus, a két ivar megjelenése azonos. Szőrzete testének felső részén egyöntetű barna vagy szürkésbarna, hasa világosabb. Arca, orra és fejének felső része fekete. A nőstényeknél ezen testrészek némileg világosabbak, mint a hímeknél. Hossza 43-50 centiméter, a farka 42-51 centiméter hosszú, súlya két-három kilogramm.

 

A barnamakik csoportosan élnek. Egy csoportban három-tizenkettő állat él együtt, több ivarérett hím és nőstény és azok még ivaréretlen utódai. Mayotte szigetén a csoportok kivételesen nagyok is lehetnek, olykor 30 állat is alkothat egyetlen csoportot. A csoporton belül úgy tűnik nincs kialakult rangsor. Egy-egy csoport territóriuma a rendelkezésre álló élelem függvényében 7 és 20 hektár között változhat.

A lombkorona lakói, ahol a nappalt főként pihenéssel és napozással töltik. Rendkívül ügyesen mozog a fák ágain, hatalmasakat ugorva fáról fára. Gyümölcsökkel, levelekkel, hajtásokkal táplálkozik, olykor elfogyaszt néhány rovart is.

A nőstények az ágvillák közé fészket raknak levelekből, oda rejtik a megszülető kicsinyeiket. A nőstények 125 napig tartó vemhesség után többnyire egyetlen utódot ellenek. A kölykök 3 hét múlva másznak ki először a fészekből, 7 hetes korukra már a felnőttekhez hasonló ügyességgel mozognak. A fiatalok másfél éves korukban válnak ivaréretté. Maximális élettartam fogságban 26 év volt.

Élőhelye elvesztése és a vadászat a vöröshasú makikat is fenyegeti. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolták a fajt.

Állatkertekben gyakran tartott faj. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban és a Pécsi Állatkertben látható.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Brauner Maki című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 17.)
• Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie. Berlin u.a.: Springer, 2003, ISBN 3-540-43645-6.
• Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Baltimore u.a.: Johns Hopkins University Press, 1999, ISBN 0-8018-5789-9.
• http://www.pecszoo.hu/barna-maki/ Archiválva 2016. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben