Alain Tanner: (1929–2022) svájci filmrendező, forgatókönyvíró

december 6. – Genf, 2022. szeptember 11.) svájci filmrendező, forgatókönyvíró.

Alain Tanner
Erling Mandelmann felvétele (1993)
Született	1929. december 6. Genf
Elhunyt	2022. szeptember 11. (92 évesen) Genf
Állampolgársága	svájci
Házastársa	Janine Giudici (1964–)
Foglalkozása	filmrendező, forgatókönyvíró
Iskolái	Genfi Egyetem
Kitüntetései	Cannes-i Nagydíj (1981), César-díj (1984)
weboldal IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Tanner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A patinás genfi Collège Calvinban tanult, majd a Genfi Egyetemen szerzett közgazdász végzettséget. Itt Claude Gorettával 1951-ben megalapította az egyetemi filmklubot. Végzését követően két évig a kereskedelmi hajózásban dolgozott, majd 1955 és 1958 között Londonban élt, ahol érdeklődni kezdett a filmkészítés iránt, és a Brit Filmintézetben helyezkedett el.

1957-ben készült el első filmje, a Szép idők (Nice Time, francia címe: Picadilly la nuit) Claude Gorettával. A film elnyerte a legjobb kísérleti film díját az 1957-es nizzai fesztiválon.

Hazatérve a Svájci Televízióban vállalt rendezői állást, ahol több rövidfilmet és dokumentumfilmet készített (mint például az Árvíz Firenzében 1966-ban). 1962-ben megalapította a Svájci Filmesek Szövetségét.

1968-ban Michel Soutter, Claude Goretta, Jean-Louis Roy, Jean-Jacques Lagrange és Alain Tanner megalakította a fiatal svájci filmművészet fejlesztésére az Ötök Csoportját (Groupe 5).

Az 1960-as évek végétől olyan filmekkel vált ismertté, mint a Charles élve vagy halva (1969), A szalamandra (Bulle Ogier, 1971), Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976), Fényévek távolában (Cannes-i Nagydíj, 1981) vagy A fehér városban (César-díj, a legjobb francia nyelvű film díja, 1983).

Ezek közül három filmet John Berger angol íróval készített el (A szalamandra, A világ közepe, Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves).

A Lausanne-i Egyetem 2008-ban díszdoktori címet adományozott neki, majd ugyanebben az évben a Rencontres Cinéma Gindou díszvendége volt.

A zsűri tagja volt az 1972-es cannes-i, valamint az 1983-as velencei filmfesztiválon.

 

• 1957 – Szép idők (Picadilly la nuit, Nice Time, dokumentum-rövidfilm, Claude Gorettával)
• 1961 – Ramuz, passage d'un poète (rövidfilm)
• 1962 – L'école
• 1964 – Les apprentis
• 1966 – Une ville à Chandigarth
• 1968 – Docteur B, médecin de campagne
• 1969 – Charles élve vagy halva (Charles mort ou vif) – Arany Leopárd díj, Locarno
• 1971 – A szalamandra (La Salamandre)
• 1973 – Visszatérés Afrikából (Le Retour d'Afrique)
• 1974 – A világ közepe (Le Milieu du monde)
• 1976 – Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000)
• 1978 – Messidor (Messidor)
• 1981 – Fényévekre innen (televízióban: Fényévek távolában, Les Années lumière) – a Cannes-i Fesztivál Nagydíja
• 1983 – A fehér városban (Dans la ville blanche) – César-díj, legjobb francia nyelvű film díja
• 1985 – Senkiföldje (No Man's Land)
• 1987 – Egy láng a szívemben (Une flamme dans mon cœur)
• 1987 – A fantomvölgy (La vallée fantôme)
• 1989 – A rose hill-i lány (La femme de Rose Hill)
• 1991 – Az ember, aki elveszítette az árnyékát (L'Homme qui a perdu son ombre)
• 1993 – Lady M. naplója (Le Journal de Lady M.)
• 1995 – A kikötő emberei (Les hommes du port, dokumentumfilm)
• 1995 – Fourbi
• 1998 – Requiem
• 1999 – Jónás és Lilla (Jonas et Lila, à demain)
• 2002 – Fleur de sang
• 2004 – Paul s'en va

• Nizzai fesztivál, a legjobb kísérleti film díja, 1957
• Arany Leopárd díj, Locarno, 1969
• Cannes-i Nagydíj, 1981
• César-díj a legjobb frankofón filmnek, 1984
• Lausanne-i Egyetem díszdoktora, 2008

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alain Tanner című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Alain Tanner az Internet Movie Database oldalon (angolul)
• Alain Tanner a PORT.hu-n (magyarul)
• Lausanne-i Egyetem