A Buddhizmus És A Kereszténység

A keresztény egyistenhittel szemben a buddhizmus némileg más jellegű vallás, amelyben a megvilágosodáshoz lényegtelen, hogy létezik-e teremtő vagy sem. Ez szemben áll a kereszténységben fontos helyen álló Isteni kegyelemmel. A buddhizmusban az ok-okozat elvén történnek a jelenségek a lét körforgatagában (szamszára). Egy másik nagy különbség a két hagyomány között az, hogy egy cselekedet, Krisztus keresztre feszítése, a bűnök bocsánatát eredményezte a megtérő emberek számára. Ez ellentmond a buddhista tanításokban szereplő függő keletkezés 12 szemből álló oksági láncolatának.

Jóllehet néhány korai keresztény ismerte a buddhizmust, amelyet egyesek gyakoroltak a Római Birodalomban, a modern keresztény teológusok többsége elutasítja annak lehetőségét, hogy Jézus életében Indiában vagy Tibetben járt volna. Ugyanígy nem fogadják el, hogy közvetlen hatással lett volna a buddhizmus a kereszténység tanításaira. A két vallást összehasonlító próbálkozásokat leginkább parallelomániának tartják, amelyben eltúlzásra kerülnek jelentéktelen hasonlóságok. Azonban az ókorban és a középkorban a selyemút mentén széles körben volt tapasztalható a Keleti Egyház és a buddhizmus közötti szinkretizmus, főleg a középkori Kínai Keleti Egyházban, melynek egyik bizonyítéka a Jézus szútra.

 

 

A buddhizmus története egészen az indiai Bodh-Gaja városába nyúlik vissza a kereszténység előtt mintegy hat évszázaddal. Emiatt a buddhizmus a ma gyakorolt vallások közül az egyik legősibb.

A kereszténység Palesztinában formálódott az 1. században. A négy keresztény evangélium Kr. u. 70–90 környékéből való, Pál apostol levelei 10-20 évvel korábban keletkeztek. Jóllehet a kereszténység egy sokkal korábbi, Messiásra vonatkozó zsidó próféciára és a zsidók egyistenhitére vezeti vissza magát.

A buddhizmus előkelő helyet foglalt el az ókori görög világban (Gréko-buddhizmus) majd a Nagy Sándor birodalmát követő keleti görög királyságok (Görög-Baktriai Királyság [Kr. e. 250 – 125] és Indo-görög királyság [Kr. e. 180 – Kr. u. 10]). Néhány neves görög buddhista szerzetes neve ismert (Mahadharmarakszita és Dharmarakszita) és az indo-görög I. Menandrosz király is felvette a buddhizmust és támogatta a buddhista egyházat. Tény, hogy maradtak fent az egyiptomi Alexandriában buddhista dharma kerékkel megjelölt sírkövek a Ptolemaida-dinasztia korából, amely bizonyíték arra, hogy a hellén Egyiptomban létezett a buddhizmus, amikor a kereszténység még csak születőben volt. Ettől függetlenül a keresztény tudósok úgy vélik, hogy a buddhizmus nem volt hatással a kereszténységre.

Ismeretes, hogy voltak a korai kereszténységben olyan neves személyek, akik ismerték Buddha nevét és néhány történetet az alakjáról. Szent Jeromos (347 – 420) említi Buddha születését, akiről azt írja, hogy "egy szűz oldalából született". Alexandriai Szent Kelemen (150 k. – 215 k.) is ismerte Buddhát (Sztrómata (I. könyv, XV. fejezet): "Néhányan, az indiaiak közül is engedelmeskednek Buddha (Βούττα) parancsainak, akit, akit különleges szentsége miatt istenként üdvözítenek."

A középkorban a buddhizmusnak csekély nyoma volt Nyugaton. (ilyen például Barlám és Jozafát története, amely a Buddha születéstörténetének VI. sz.-i keresztény átirata. A 13. században nemzetközi utazók (például Giovanni de Piano Carpini és William of Ruysbroeck) jelentéseket küldtek ázsiai utazásuk során a buddhizmusról. Ezekben arról írnak, hogy a buddhizmus hasonlít a keleti keresztény egyház közösségeire. Az ókorban és a középkorban valóban létezett valamiféle szinkretizmus a keleti keresztény egyház és a buddhizmus között a selyemút mentén. Jó példa erre a kínai keleti keresztény egyház Jézus szútrája.

A 16. században a katolikus hittérítők közvetlen kapcsolatba kerültek a buddhizmussal, például Xavéri Szent Ferenc írt a buddhista gyakorlatokról. Miután a 18. században az európai egyetemeken is lehetett folytatni szanszkrit tanulmányokat, az értelmiség könnyebben hozzáférhetett a buddhista szövegekhez is. Idővel megjelentek az első buddhista szimpatizánsok és a 19. század végén az első nyugati emberek vettek menedéket a három drágaságban (Buddha, Dharma (tanítások), Szangha (buddhista közösség)).

A 19. századtól sok kutató hasonlóságokat vélt felfedezni a buddhizmus és a kereszténység között. A századok során a kialakuló keresztény kultusz az őskereszténység gyakorlatától eltávolodva sok tekintetben a buddhista kultusszal hasonló vonásokat vett fel: kolostori élet, cölibátus, tonzúra, gyónás, ereklyetisztelet, rózsafüzér, füstölő...

A 14. Dalai Láma előadásai során gyakran tesz említést arra vonatkozólag, hogy minden nagy világvallás – a filozófiai eltérések ellenére – ugyanazokat az értékeket közvetítik: tolerancia, béke, szeretet, megbocsátás, erőszakmentesség, becsületesség stb.

Nagy hasonlóságot találunk Jézus hegyi beszédének etikája és Buddha beszédeinek eszméje között.

A buddhisták anátman-elve és kultusza, az én bűvöletéből és hatalmából való megszabadulás elméletének és gyakorlatának konzekvens és állhatatos művelése hasonló Jézus tanításához: Szeresd felebarátod, mint önmagad! Mindez arra ösztönözhet bennünket, hogy leépítsünk valamit egocentrizmusunkból, személyes énünkre való koncentráltságunkból, ami a Nyugat emberére annyira jellemző.

Mindkét vallás elveti a testi élvezeteket, amelyek a tudat alacsonyabb szintjeiről erednek. Mindkét vallás hisz abban, hogy a gonosz az érzékiségben is gyökerezik. A bűn és az önzés tana a bukás felé tereli az embert. Erősen hangsúlyozzák az egész emberiség érdekében vállalt együttérzést és szolgálatot.

Buddha követője nagyon elszántan törekszik arra, hogy tudatában legyen gondolatainak, szavainak és tetteinek. A történelem tanúsága szerint Jézus hű követői is teljes mértékben egy magasabb szintű Önvalónak szentelték magukat, saját testi énjük helyett. Mind a kereszténység, mind a buddhizmus hisz benne, hogy az egyénnek saját erkölcsi tökéletesedésére kell törekednie.

Lásd még: Etika (vallás) és A világvallások összehasonlítása

A kereszténység és a buddhizmus között jelentős és alapvető különbségek vannak. A keresztény egyistenhittel szemben a buddhizmus ateista vallás, amelyben a megvilágosodáshoz lényegtelen, hogy létezik-e teremtő vagy sem. Ez szemben áll a kereszténységben fontos helyen álló Isteni kegyelemmel.

Lásd még: Isten a buddhizmusban

A buddhizmusban az ok-okozat elvén történnek a jelenségek a lét körforgatagában (szamszára). Egy másik nagy különbség a két hagyomány között az, hogy egy cselekedet, Krisztus keresztre feszítése, a bűnök bocsánatát eredményezte az emberiség számára. Ez ellentmond a buddhista tanításokban szereplő függő keletkezés 12 szemből álló oksági láncolatának.

Míg a buddhizmusban az időnek és a térnek nincs kezdete, sem vége, addig a keresztény teológiában a teremtés a földi élet kezdetét, a végítélet a jelenlegi világ (földi élet) végét jelenti.

A sok keresztény felekezet által hirdetett isteni "kegyelem" sem egyeztethető össze a buddhista karma fogalmával, amelynek hatását a buddhista tanítások szerint nem állíthatja meg senki. A karma, az ok-okozat törvénye magában foglalja a hatás-ellenhatás törvényét, a kiegyenlítődés törvényét és a megtorlás törvényét. A lélekvándorlás célja a folyamatos jobbá válás.

• A világvallások összehasonlítása
• A buddhizmus kritikája
• Összehasonlító vallástudomány
• Isten a buddhizmusban
• Buddhizmus Nyugaton