Óészaki Irodalom

Az óészaki irodalom időszaka a vikingek korával kezdődött és a 13. században volt a fénykora. A műveket óészaki nyelven írták, amely a mai svéd, dán, norvég és izlandi nyelvek közös elődje.

Az óészaki irodalom legnagyobb alkotásai különös módon Észak-Európa legtávolabbi, legelzártabb területén, Izland szigetén születtek. Az izlandi sagák (szága) a középkori európai szépirodalom kimagasló teljesítményei, amelyek ellentétben a kor általános európai irodalmi műfajaival (például szentek legendái és lovagi költészet) a mai olvasó számára is szinte modern esztétikai élményt nyújtanak, különös, gyakran pszichológiai mélységű, naturalista stílusukkal.

Az óészaki irodalom kora a 14. század elején, a mai svéd, dán és norvég nyelvek kialakulásával fejeződött be. Az izlandi nyelv ugyanakkor igen hasonló maradt a középkori óészaki nyelvhez, így az izlandiak ma is eredetiben olvashatják a középkori műveket.

Hősi énekek

A germán mitológiát és hősmondákat, valamint a viking uralkodók tetteit tartalmazó elbeszélő költemények. A költeményeket énekelve adták elő, a dalnokok adták tovább apáról fiúra, és csak a 12–13. században századtól jegyezték le őket.

Sagák

Bővebben: Saga

A saga prózai formában írt balladai stílusú elbeszélés egy-egy régebbi korban élt hős vagy egy kortárs személy valamely nevezetes tettéről.

Tudományos művek

Prózai írásművek az irodalom és vallás köréből. A legismertebb szerző a 13. században élt izlandi Snorri Sturluson volt.

• Edda-énekek – hősi énekek világhírű gyűjteménye
• Néhány saga:
  • Egill története
  • Gísla története
  • Njál története
  • Snorri Sturluson: Heimskringla
  • Bandamanna saga
  • Vörös Erik sagája (Amerika első felfedezésének története)
  • Feröeriek sagája
• Prózai Edda (Snorri Sturluson műve; verstani és nyelvtani értekezés)

• Eddák a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Voigt Vilmos: Óizlandi irodalom és kultúra; ELTE Germanisztikai Intézet, Bp., 2016 (Budapester Beiträge zur Germanistik)