Usenet

Az általános célú UUCP hálózati architektúrából fejlődött ki. Tom Truscott és Jim Ellis gondolták ki 1979-ben, és valósították meg 1980-ban. A felhasználók olvashatnak és elküldhetnek üzeneteket (cikkeket, posztokat vagy híreket) egy vagy több kategóriához, melyek neve hírcsoport. A Usenet sok tekintetben egy Bulletin Board Systemhez (BBS) hasonlít, és a széles körben használt internetes fórumok előfutára. A viták szálakra vannak bontva, akár a webes fórumoknál és a BBS-ek esetén, de a posztokat a szerver sorban tárolja.

A Usenet és egy BBS vagy egy webes fórum közti különbség hogy nincs központi szerver és rendszergazda. A Usenet hírszerverek nagy, állandóan változó csoportosulásából áll, amik tárolják és továbbítják az üzeneteket egymásnak hírcserék útján. Az egyes felhasználók elolvashatják az üzeneteket egy szerverről, illetve továbbíthatnak üzeneteket annak, amit bárki üzemeltethet.

A Usenet kulturálisan és történelmileg is jelentős a hálózat világában, mivel számos széles körben ismert fogalmat népszerűvé tett, mint amilyen a „GyIK”, a „flaming”, a „zoknibáb” és a „spam”. Az 1990-es évek elején, rövid idővel az Internet-hozzáférés mindenki számára hozzáférhetővé válása előtt, a Usenet-kapcsolatok a FidoNet betárcsázós BBS-hálózatain keresztül hosszú távú vagy világ körüli kommunikációt is széles körűvé tettek úgy, hogy nem kellett szerver, csak helyi telefonszolgáltatás.

A Usenet név az „users network” rövidítése. Az első Usenet-csoport a NET.general volt, ami hamar net.generalra lett átnevezve. Az első kereskedelmi spamet Laurence Canter és Martha Siegel, bevándorlással foglalkozó ügyvédek küldték, akik zöldkártya-szolgáltatást reklámoztak.

A Usenet 1979-ben jelent meg és 1980-ban lett nyilvánosan elérhető, az Észak-karolinai és a Duke Egyetem közt, több mint egy évtizeddel a világháló (és ezzel az internet szélesebb körű elterjedése) előtt, ezzel ez az egyik legrégebbi széleskörűen használt számítógépes hálózati kommunikációs rendszer. Eredetileg a „szegény ember ARPANET-jén” alapult, az UUCP-t használva átviteli protokollként a levél- és fájlátvitelhez, valamint az új hírolvasók, például az A News számára. A „Usenet” név a készítők reményeit emeli ki, hogy a USENIX a fenntarzásában aktívan közreműködik.

A Usenetre közzétett bejegyzések tematikus kategóriákba, hírcsoportokba szerveződnek, amelyek pedig témák szerint szerveződnek. Például a sci.math és a sci.physics a sci.* hierarchiában vannak, a talk.origins és a talk.atheism a talk.*-ban. Ha egy felhasználó feliratkozik egy hírcsoportra, a hírkliens követi az elolvasott cikkeket.

A legtöbb hírcsoportban a legtöbb bejegyzés válasz egy másikra. A nem válaszként létrejött bejegyzésre visszavezethető bejegyzések halmaza a szál. A legtöbb modern hírolvasó szálakra és alszálakra osztva jeleníti meg a bejegyzéseket.

Egy közzétett bejegyzés eleinte csak a közzétevő hírszerverén érhető el. Minden hírszerver kommunikál egy vagy több másikkal („hírfolyam”), és bejegyzéseket cserél velük. Így a bejegyzés másolása szerverek közt történik, és végül a hálózat összes szerverét eléri. A későbbi társ-társ kapcsolatok hasonló elven működnek, de a Usenetben általában a küldő kezdeményez, nem a fogadó. A Usenetet még sokkal lassabb, nem mindig elérhető hálózatokra tervezték. Az eredeti Usenet hálózaton sok szerver csak napi 1-2 alkalommal csatlakozott üzenetküldésre és -fogadásra. Ebben szerepet játszott az is, hogy a POTS-hálózatot jellemzően átvitelre használták, és a telefonköltségek éjjel alacsonyabbak voltak.

A Usenet-bejegyzések formátuma és átvitele hasonlít az internetes e-mail-üzenetekére. A különbség a kettő közt, hogy a Usenet-bejegyzéseket bárki olvashatja, akinek a hírszervere tartalmazza a csoportot, amelyre az üzenet kikerült, szemben az e-mailekkel, melyeknek egy vagy több meghatározott címzettjük van.

Mára a Usenet fontossága lecsökkent az internetes fórumokhoz, blogokhoz, levelezőlistákhoz és közösségi médiához képest. A Usenet ezektől számos módon eltér: a Usenet nem igényel az adott csoportba regisztrációt, az információt nem kell távoli szerveren tárolni, az archívumok mindig elérhetők, és az üzenetek olvasása nem e-mail- vagy webklienst, hanem hírklienst igényel. Azonban nagyrészt lehetséges a hírcsoportok olvasása és a bennük való részvétel egyszerű webböngészőkkel, mivel számos hírcsoport működik weblapokon is. Az alt.binaries-csoportok gyakran használatosak adatátvitelre.

 

Számos internetszolgáltató és más weblap üzemeltet hírszervereket felhasználói hozzáférésre. A saját szervert közvetlenül nem üzemeltető szolgáltatók gyakran más, kifejezetten hírfolyamokat üzemeltető szolgáltatóktól ajánlanak fiókot a felhasználóiknak. Eleinte a szerver és a hírolvasó egy azonos rendszeren futó programcsomag voltak. Később azonban külön hírolvasószoftverek jelentek meg, amelyek hasonlítanak az e-mail-kliensekre, de Usenet-szerverekhez biztosítanak hozzáférést.

Nem minden szolgáltató üzemeltet hírszervert. A hírszerver az egyik legnehezebben adható szolgáltatás a nagy adatmennyiség, az internetszolgáltatáshoz képest kevés ügyfél és a nagyon sok ügyfélszolgálati panasz miatt. Sok szolgáltató külön oldalakra helyezi ki a hírszolgáltatásokat, ami gyakran úgy jelenik meg, mintha a szolgáltató üzemeltetné a szervert. Sok ilyen oldal korlátozott hírfolyamot kínál, korlátozott számú hírcsoporttal.

Vannak ezenkívül teljes, korlátlan szolgáltatást kínáló Usenet-szolgáltatók.

Hírolvasók

A hírcsoportokhoz gyakran hírolvasókkal férnek hozzá, amik a felhasználók számára a hírcsoportok bejegyzéseinek olvasását, az azokra való válaszolást lehetővé tevő alkalmazások. Ezek egy vagy több hírszerver kliensei. Korábban az AT&T által fejlesztett Unixszal társították a hírolvasókat, de később minden nagyobb operációs rendszerre elérhetővé váltak hírolvasók. A modern e-mail-kliensek vagy „kommunikációs csomagok” is tartalmaznak integrált hírolvasót. Gyakran azonban ezek rosszabbak az önálló hírolvasóknál, és nem megfelelően működnek bennük a Usenet-protokollok, -szabványok és -konvenciók. Számos ilyen integrált klienst, például a Microsoft Outlook Expressének a kliensét nem kedvelik a hagyományok hívei rossz viselkedésükért.

A World Wide Web (WWW) megjelenésével a webfelületek (web2news) egyre gyakoribbá váltak. Ezek lecsökkentették a technikai hozzáférési küszöböt egy alkalmazásra, és többé nem kellett Usenet-NNTP-szerverfiók. Számos weblap ajánl webalapú hozzáférést Usenet-csoportokhoz, de egyesek elkezdték szűrni a webes felületek létrehozta üzeneteket bizonyos okokból. A Google Csoportok ilyen webalapú felület, és bizonyos webböngészők közvetlenül hozzáférhetnek a news: protokollra mutató hivatkozásokkal.

Moderált és nem moderált hírcsoportok

A hírcsoportok kisebb része moderált, azaz az olvasók az üzeneteket nem közvetlenül a Usenethez, hanem először a hírcsoport moderátorainak küldik. A moderátor fogadja az elküldött cikkeket, értékeli, és az elfogadott cikkeket beilleszti, hogy megfelelően lehessen terjeszteni. A moderátor által elfogadott cikkeknek rendelkeznie kell az „Approved:” fejléccel. A moderátorok biztosítják, hogy a hírcsoport olvasói által látott üzenetek a hírcsoport szabályzatának megfelelnek, de nekik nem kell követniük bármely ilyen szabályt vagy útmutatást. Általában a moderátorokat a hírcsoport javaslata alapján választják, és a moderátorok egymást váltják.

A Usenet átrendezése előtt létezett a mod.* hierarchia, ahol a moderált hírcsoportok voltak. Most bármilyen hierarchiában megjelenhetnek moderált hírcsoportok, jellemzően .moderated végű csoportnévvel.

A 8 nagy hierarchiában a hírcsoportok vita útján jönnek létre. Ez tartalmazza a hírcsoport nevét, a fájlbejegyzéseket és hogy moderált-e vagy se. Ha moderált a csoport, legalább egy érvényes e-mail-című moderátor kell. Hasznos, de nem kötelező információk közé tartozik a charta, az indok és moderált csoport esetén a moderációs irányelv. A vita a kezelők általi szavazással zárul le, melyben az új hírcsoport létrejöttéről döntenek.

A moderálatlan hírcsoportok alkotják a hírcsoportok többségét, ahol az olvasók küldte üzenetek automatikusan megjelennek. A csekély tartalomszűrés nehézséget alkot a közösségnek. Egy kevéssé ismert védekezés ez ellen egy üzenet visszavonása, de kevéssé használt, és néhány hírolvasó nem is ajánl elutasító parancsokat, részben a tárhely gyors kimerülése miatt. A moderálatlan Usenet-csoportok nagy része spamgyűjteménnyé vált.

Technikai adatok

A Usenet egy protokollcsoport üzenetek létrehozására, tárolására, előkeresésére és kicserélésére. E protokollok jellemzően elárasztóalgoritmust használnak, ami a másolatokat résztvevő szerverek hálózatán át juttatja el. Amikor egy üzenet elér egy szervert, az továbbítja a hálózaton minden olyan szomszéd felé, amelyekhez még nem jutott el. Egy szerveren az üzenetnek csak egy másolata van, és minden szerver elérhetővé teszi a (jellemzően helyi) olvasóinak igény szerint annak a szervernek a hozzáférést. A Usenet-szerverek csoportja tehát a társ-társ kapcsolatokhoz hasonlít abban, hogy cserével osztanak meg erőforrásokat, azonban az információcsere léptéke más, mint a modern társ-társ rendszerben, és ez nem vonja be a rendszer használóit, akik a hírszerverekhez az e-mail-olvasóhoz hasonlóan kliens-szerver alkalmazással csatlakoznak.

Az RFC 850 volt a Usenet-szerverek által küldött üzenetek első formális leírása. Ezt az RFC 1036, majd az RFC 5536 és 5537 követte.

Nem megfelelő tartalom közzététele esetén a Usenet támogatja a tartalom automatikus eltávolítását a teljes hálózatról visszavonó üzenettel, de a hitelesítés hiánya és az ebből adódó visszaélések miatt ezt gyakran letiltják. A jogtulajdonosok mégis kérhetik a jogsértő tartalom eltávolítását a Szellemi Tulajdon Világszervezete szerződésének megfelelően, például az amerikai Online Copyright Infringement Liability Limitation Act alapján, de ez minden hírszerver-adminisztrátor értesítését igényli.

Az interneten a Usenet átvitele a Network News Transfer Protocolon (NNTP) történik 119-es TCP-n át nem titkosított kapcsolatok esetén, illetve 563-ason titkosítottak esetén.

Szerveződés

 

A hírcsoportok nagy része 9 hierarchiában található, ebből nyolc megegyezésen alapuló útmutatókkal üzemel, amik az adminisztrációjukat és a névadást irányítják. A jelenlegi 8 fő hierarchia:

• comp.* – számítógépekkel kapcsolatos beszélgetések (comp.software, comp.sys.amiga)
• humanities.* – művészetek, irodalom és filozófia (humanities.classics, humanities.design.misc)
• misc.* – egyéb témák (misc.education, misc.forsale, misc.kids)
• news.* – a Usenettel kapcsolatos hírek, azokról szóló beszélgetések (news.groups, news.admin)
• rec.* – szórakozás (rec.music, rec.arts.movies)
• sci.* – tudománnyal kapcsolatos beszélgetések (sci.psychology, sci.research)
• soc.* – szociális beszélgetések (soc.college.org, soc.culture.african)
• talk.* – vitatott témák (talk.religion, talk.politics, talk.origins)

Az alt.* hierarchia nem részesül a 8 nagy hierarchia csoportjait irányító folyamatokban, így kevésbé szervezett. Csoportjai specializáltabbak vagy specifikusabbak – lehet a 8 fő hierarchia közt egy gyermekkönyvekről szóló beszélgetéseket tartalmazó csoport, de egy alt-csoport foglalkozhat egy adott gyermekkönyvszerzővel. A binárisok az alt.binaries.* hierarchiában szerepelnek, azt a legnagyobbá téve.

Számos más hírcsoport-hierarchia található meg ezeken kívül. például a japan.*, malta.* és ne.* regionális és nyelvspecifikus hierarchiák Japánnak, Máltának és New Englandnek felelnek meg. Társaságok és projektek is használnak, használtak saját hierarchiákat termékekről szóló megbeszélésekhez és támogatáshoz, példa erre a Free Software Foundation gnu.* hierarchiája. A Microsoft 2010 júniusában szüntette meg hírszerverét, a terméktámogatás azóta fórumokon történik.

Néhányan a Usenet fogalmat csak a 8 nagy hierarchiára használják, mások az alt.* hierarchiát is beleveszik. Az általánosabb „netnews” fogalom az egész közeget jelenti, beleértve a szervezeti hírrendszereket.

Bináris tartalmak

 

A Usenetet eredetileg ASCII-ben kódolt szöveges tartalmakra tervezték. 8 bites értékeket ASCII-be kódoló programok révén a gyakorlatban is megvalósíthatóvá vált a bináris fájlok tartalomkénti terjesztése. A bináris bejegyzéseket a méretük és gyakran kétes szerzői jogi állapotuk miatt bizonyos hírcsoportokra korlátozták, ami megkönnyítette a forgalom engedélyezését vagy tiltását.

A legrégebbi széles körben használt módszer bináris tartalom kódolására a uuencode, a Unix UUCP csomagjának része. Az 1980-as évek végén a Usenet-cikkek nagy részét 60 000 karakterben korlátozták, és nagyobb korlátok léteznek ma is. A fájlokat ezért gyakran különböző szakaszokra osztják, amiket az olvasónak kell összetenni.

A fejléccsatolmányok és a Quoted-Printable MIME-kódolások révén új bináristranszport-módszerek jelentek meg. A MIME elfogadottsága egyre nagyobb lett a szöveges üzenetekben, de számos bináris mellékletben kerülik. Néhány metaadatokat fájlokhoz csatoló operációs rendszer speciális kódolási formátumokat használ. A macOS mind a BinHexet, mind a speciális MIME-típusokat használja. Más, kevésbé ismert kódolási rendszerek közé tartozik a BTOA, XX-kódolás, a BOO és az USR-kódolás.

A fájlátviteli idők csökkentése végett 2001-ben létrehoztak egy informális kódolást, a yEncet. Körülbelül 30%-os adatátvitel-csökkenést ér el azzal, hogy feltételezi, hogy a legtöbb 8 bites karakter biztonságosan átvihető a 7 bites ASCII-be való kódolás nélkül. A nagy bináris fájlok feltöltésének leggyakoribb módja a fájlok RAR-archívumokba tömörítése és Parchive-fájlok készítése. A paritásfájlok célja a hiányzó adatok helyreállítása, ha nem minden része éri el a fájlnak a szervert.

Megtartási idő

 

Minden hírszerver meghatározott mennyiségű tárhelyet ad minden hírcsoport tartalmainak. Ha e tárhely megtelik, minden új bejegyzés megérkeztekor a régebbiek törlődnek, hogy az új tartalomnak elég helye legyen. Ha egy szerver sávszélessége nagy, de a rendelkezésre álló tárhely kicsi, lehetséges, hogy hirtelen bejövő nagy mennyiségű tartalom a rendelkezésre állónál több tárhelyet használ fel, eltávolítva mindent, mely előtte a csoportban volt. Az információk szerverre kerülés és törlés közt eltelő idejét gyakran megtartási időnek nevezik.

A bináris hírcsoportok csak akkor működhetnek megbízhatóan, ha van elég tárhely a hozzáadott bejegyzések mennyiségének kezeléséhez. Ha nem elég hosszú a megtartás, egy olvasó nem lesz képes a bináris tartalom egészét letölteni, mielőtt a csoportnak rendelkezésre álló tárhelyből kikerül. Ez a nem kívánatos tartalom ellen is szolgált: a hírcsoportot megtöltötték a törölni kívánt tartalom eltávolításához szükséges mennyiségű véletlenszerű bejegyzéssel. Később a szolgáltatók elegendő tárhelyet biztosítottak, hogy mindent megtartsanak – beleértve a spamet is – bárminek a törlése nélkül.

A modern hírszerverek elég kapacitással rendelkeznek évek bináris tartalmának archiválására maximális napi feltöltési sebesség mellett is.

Részben a hosszú megtartási idők és a növekvő feltöltési sebességek miatt a Usenetet a felhasználók biztonsági másolatok tárolására is használják. Bár a kereskedelmi szolgáltatók könnybben használható online biztonságimásolat-szolgáltatásokat kínálnak, a Useneten való adattárolás ingyenes (de a hozzáférése nem feltétlenül). E módszer a feltöltőtől igényli az adat terjedésének irányítását – a fájlok automatikusan elterjednek minden Usenet-szolgáltatóhoz, melyek a hírcsoporttal üzeneteket váltanak. Általában a felhasználónak kézzel kell kiválasztania, előkészítenie és feltöltenie az adatokat. Az adatokat általában titkosítják, mert bárki letöltheti a fájlokat. A fájlok feltöltése után több másolat a világ különböző területeire, különböző hírszerverekre való elterjedése csökkenti az adatvesztés esélyét. --> A fő Usenet-szolgáltatóknál a bejegyzések több mint 12 évig megmaradnak. Ez több mint 60 petabájt tárhelyet jelent. A Usenet adattárolásra történő használatakor a hosszabb megtartási idők előnyben részesülnek, mivel ez hosszabb ideig fennmaradó adatokat jelent.

Jogi kérdések

Míg a bináris hírcsoportok teljesen legális, felhasználói készítésű művek, nyílt forrású szoftverek és közkincsek terjesztésére használhatók, néhány csoportot kereskedelmi szoftverek, jogvédett fájlok és pornográf tartalmak illegális terjesztésére használnak.

Az internetszolgáltatók üzemeltette Usenet-szerverek gyakran tiltják az összes alt.binaries.*-csoport hozzáférését a hálózati forgalom csökkentése és a kapcsolódó jogi gondok akadályozása végett. A kereskedelmi Usenet-szolgáltatók telekommunikációs szolgáltatóként hirdetik magukat, és állításuk szerint nem felelősek a felhasználó által rajtuk keresztül közzétett bináris tartalmakért. Az Amerikai Egyesült Államokban a Usenet-szolgáltatók védelmet kaphatnak a DMCA Safe Harbor szabályai alapján, ha képesek a jogtulajdonosok eltávolítási figyelmeztetéseire való reakcióra és azok betartására.

A jogvédett tartalom eltávolítása a teljes Usenetről szinte lehetetlen a gyors szerverközi terjedés és a szerverek általi információmegtartás miatt. Egy Usenet-szolgáltatónak szóló eltávolítási kérelem csak egy szerver gyorsítótárából távoíítja el. Lehetséges egy speciális posztvisszavonási üzenet továbbítása az összes szerverről való eltávolításhoz, de számos szolgáltató a visszavonási üzeneteket figyelmen kívül hagyja irányelveinek megfelelően, mivel könnyen hamisíthatók és bárki elküldheti. Hogy egy eltávolítási kérelem a lehető leghatékonyabb legyen, az eredeti szerverre kell azt elküldeni, ahonnan a tartalom elindult, mielőtt más szerverekre érkezik. A tartalom ilyen korai eltávolítása megakadályozza a további terjedést, de a modern, gyors kapcsolatokkal a tartalom olyan hamar továbbítható, ahogy megérkezik, lehetetlenné téve a jogosultak tartalom-ellenőrzését és a tartalmak eltávolításának kérését.

Az illegális tartalom közzétevőjének azonosítása hasonlóan nehéz a hálózat megbízhatósági alapú működése miatt. Hasonlóan az SMTP-e-mailhez, a szerverek feltételezik, hogy a fejléc és az eredetinformáció igaz, és pontos. Azonban – szintén hasonlóan – a bejegyzések fejléce könnyen meghamisítható a forrás azonosításának megnehezítéséhez. Így a Usenet jelentősen különbözik a modern P2P-szolgáltatásoktól: a tartalomelosztó P2P-felhasználók nagy része azonnal azonosítható más felhasználók számára a hálózati cím segítségével, de a Usenet-bejegyzés forrásinformációi teljesen eltitkolhatók, miután az az eredeti szerveren túl jutott.

Szintén a modern P2P-szolgáltatásoktól eltérően a letöltők kiléte láthatatlan. A P2P-szolgáltatásokon a letöltőt mindenki azonosíthatja a hálózati cím segítségével. A Useneten a letöltő közvetlenül szerverre csatlakozik, és csak a szerver tudja a rá csatlakozók címeit. Néhány Usenet-szolgáltató vezet használati naplókat, de nem mind teszik a naplózott információkat könnyen elérhetővé harmadik felek, például a Recording Industry Association of America számára. Az anonimizáló utak léte a Useneten szintén megnehezíti a bejegyzés tényleges eredetének követését.

A hírcsoportokkal való kísérletezés 1979-ben indult. Tom Truscott és Jim Ellis a Duke Egyetemen találta ki mint egy helyi hirdetőprogramot felváltó rendszert, és Steve Bellovin Bourne shell-programjai révén kapcsolatba lépett az Észak-karolinai Egyetemmel. A hírek nyilvános kiadása a Steve Daniel és Truscott által írt szoftver révén történt. 1980-ban a Usenetet összekötötték az ARPANET-tel a UC Berkeley-n keresztül, mely a Usenethez és az ARPANET-hez is rendelkezett kapcsolattal. Mark Horton, a kapcsolatot létrehozó hallgató, „levelezőlistákat kezdett el az ARPANET-ről a Usenetre áttölteni” a „fa” (From ARPANET) azonosítóval. A Usenet az első évben 50 taghellyel rendelkezett, például a Reed College-ből, az Oklahomai Egyetemből és a Bell Labsből, és a hálózat használóinak száma jelentősen megnőtt, azonban csak valamivel később csatlakozhattak a Usenet-használók az ARPANET-hez.

Hálózat

A UUCP-hálózatok gyorsan terjedtek az alacsonyabb költségek és a meglévő kapcsolatok használhatósága miatt. 1983-ra több ezer tagja volt több mint 500 szerverről, amik nagyrészt egyetemek és Bell Labs-oldalak voltak, de megjelentek a Unixhoz kapcsolódó társaságok. A szerverek száma 1984-re 940 lett, több mint 100 hírcsoportban, ebből több mint 20 foglalkozott a Unixszal és más számítógépes témákkal, valamint további legalább 30 rekreációs témákkal.

A UUCP-hálózatok bővülése miatt fontossá vált a Usenet megkülönböztetése a teljes hálózattól.

Az 1982-es USENIX-konferencián szavaztak az új névről. A Usenet név maradt, de csak a hírekre lett alkalmazható. A teljes hálózat neve UUCPNET lett.

A UUCP mellett a korai Usenet-forgalom a Fidonetet és más tárcsázós BBS-hálózatokat is érintett. Az 1990-es évek közepére közel 40 000 FidoNet-rendszer működött, és több millió felhasználóval lehetett kommunikálni a helyi telefonszolgáltatás révén. A Usenet BBS-közösség általi széleskörű használatát a UUCP-összefoglalók bevezetése is segítette, melyet az UUCP MS-DOS-implementációi is segítettek, például az UFGATE (UUCP to FidoNet Gateway), az FSUUCP és az UUPC. 1986-ban az RFC 977 létrehozta a Network News Transfer Protocol (NNTP)-specifikációt a Usenet-bejegyzések TCP/IP-n történő átvitelére, mely az informális internetes UUCP-transzferek alternatívája volt. Az 1990-es évek internethasználat-növekedése óta a Usenet nagyrészt NNTP-n keresztül működik.

Szoftver

A Usenet korai változatai a Duke Egyetem napi 1-2 cikkre tervezett A Newsát használták. Matt Glickman és Horton a Berkeleyn létrehozták a B Newst, amely jobban tudta kezelni a megnövekedett forgalmat (körülbelül napi 50 cikk 1983 végén). Internetes levéllel kompatibilis formátuma és a jobb teljesítménye révén ez lett a domináns szerverszoftver. A Geoff Collyer és Henry Spencer által a Torontói Egyetemen kifejlesztett C News funkciói hasonlóak voltak a B Newshoz, de sokkal gyorsabban működött. Az 1990-es évek elején Rich Salz kifejlesztette az InterNetNewst, amely az NNTP folytonos üzenetáramlását használta, szemben az UUCP tárolás–továbbítás modelljével. Ezután az InterNetNews fejlesztése folytatódott, és más hírszerverszoftverek is megjelentek.

Szolgáltatás

A Usenet volt az első internetes közösség, valamint számos fontos fejlesztés helye a szabad hozzáférhetőség előtt. Ott jelentette be Tim Berners-Lee a World Wide Web, Linus Torvalds a Linux és Marc Andreessen a Mosaic böngésző indulását és az címke bevezetését, ami a világhálót grafikus közeggé alakította.

Internetzsargon és története

Számos, ma az interneten gyakran használt fogalom a Useneten jött létre vagy terjedt el. Ugyanígy sok, később az internet többi részére terjedő nehézség – például a spammel való küzdelmek – a Useneten indult.

„Usenet is like a herd of performing elephants with diarrhea. Massive, difficult to redirect, awe-inspiring, entertaining, and a source of mind-boggling amounts of excrement when you least expect it.”

– Gene Spafford, 1992

Hanyatlás

A PC Magazine újságírója, Sascha Segan szerint „a Usenet évek óta haldoklik”. Segan szerint egyesek az 1993-as „örök szeptembert” tekintik a Usenet hanyatlásának kezdetének, mikor az AOL elkezdett Usenet-hozzáférést kínálni. Szerinte, mikor a felhasználók elkezdtek nagy, nem szöveges fájlokat közzétenni az 1990-es évek végén, a Usenet tárhelye és forgalma ennek megfelelően nőtt. Az internetszolgáltatók nem tudták, miért kellene nekik a bináris cikkeknek tárhelyet biztosítani.

Az AOL 2005-től már nem kínál Usenet-hozzáférést. 2010 májusában a Duke Egyetem, ahol elindult a Usenet több mint 30 évvel korábban, leállította Usenet-szerverét az alacsony használatra és az emelkedő költségekre hivatkozva.

Válaszul a TechCrunch újságírója, John Biggs azt mondta, hogy „ameddig vannak, akik szerint egy parancssor jobb, mint egy egér, az eredeti szöveges közösségi hálózat megmarad.” Noha még mindig van néhány aktív szöveges hírcsoport a Useneten, a rendszert nagyrészt nagy fájlok felhasználók közti megosztására használják, és a felhasznált technológia változatlan maradt.

Az idő előrehaladtával a Usenet forgalma folyamatosan nőtt. 2010-ben a 8 nagy hírcsoportban óránként átlagosan 1800, naponta 25 000 szöveges üzenetet tettek közzé. Azonban ezen átlagok eltörpülnek a bináris csoportok forgalma mellett. A forgalomnövekedés legnagyobb részét nem a felhasználó- vagy a hírcsoportszám-növekedés okozta, hanem az automatikus spam és a .binaries-hírcsoportok használatának növekedése, ahol gyakran közölnek nagy fájlokat.

2008-ban a Verizon Communications, a Time Warner Cable és a Sprint Nextel szerződést kötöttek New York állam államügyészével, Andrew Cuomóval a gyermekpornográfia forrásainak leállítására. A Time Warner Cable megszűnt Usenet-hozzáférést kínálni. A Verizon csak a „8 nagy” hierarchiához kínált hozzáférést. A Sprint többé nem kínált alt.*-hozzáférést. Az AT&T többé nem kínál hozzáférést az alt.binaries.*-hoz. Cuomo nem nevezte meg a Usenetet a gyermekpornográfia-ellenes kampányában. David DeJean, a PC World újságírója szerint egyesek aggódnak, hogy az internetszolgáltatók Cuomo kampányát arra használták fel, hogy a Usenet-hozzáférést részlegesen megszüntessék, mivel számukra költséges, és nem igénylik sokan. 2008-ban az AOL, amely többé nem kínált Usenet-hozzáférést, és a Cuomo kampányára reagáló négy internetszolgáltató voltak együttvéve az öt legnagyobb internetszolgáltató az Amerikai Egyesült Államokban összesen több mint 50%-os piaci részesedéssel. 2009. június 8-án az AT&T bejelentette, hogy nem kínál Usenet-hozzáférést 2009. július 15-étől.

Az AOL az integrált Usenet-szolgáltatás megszüntetését 2005 elején jelentette be a blogok, chatfórumok és online konferenciák növekvő népszerűsége miatt. Az AOL-nek mintegy 11 évvel korábban a Usenet népszerűségében volt jelentős szerepe.

2009 augusztusában a Verizon bejelentette, hogy szeptember 30-ától nem kínál Usenet-hozzáférést. A JANET bejelentette, hogy 2010. július 31-étől nem kínál Usenet-hozzáférést, alternatívaként a Google Csoportokat megnevezve. A Microsoft bejelentette, hogy nyilvános hírcsoportjai támogatást (msnews.microsoft.com) 2010. június 1-i hatállyal megszünteti, alternatívaként a webfórumokat megnevezve.

A Usenet-szolgáltatás megszüntetése mellett az internetszolgáltatók által gyakran megnevezett érvek közé tartozik a valódi olvasók mennyiségének csökkenése a blogokkal való verseny miatt, a költség és a használaton kívüli vagy megszűnt csoportokon egyre nagyobb mértékű spam miatti jogi aggályok.

Néhány internetszolgáltató nem használta fel a gyermekpornográfia elleni kampányt a Usenet-szolgáltatás megszüntetésének indoklásaként. A Cox és az Atlantic Communications nem követték a legtöbb szolgáltatót, de 2010-ben mindkettő megszüntette a Usenet-szolgáltatást.

A Usenet-cikkeknek a kezdetektől léteztek nyilvános archívumai, például a Kenneth Almquist által 1982 végén létrehozott rendszer. A Usenet-bejegyzések elosztott archiválását 1982 novemberében kezdeményezte Scott Orshan, aki szerint „minden oldalnak örökké meg kell tartania a bejegyzéseket”. Ugyanekkor Rick Adams válaszolt, feltéve a kérdést: „Archiválta vagy tervezi bárki is archiválni a netnewst?” Kijelentette, hogy ő „félt kimondani, de a »leghasznosabb« hírcsoportokat szeptember 18-a óta archiválja”. 1982 júniusában Gregory G. Woodbury „automatikus archívumhozzáférés”-rendszert kezdeményezett, ami a „rögzített formátumú üzenetek meghatározott gépeken futó speciális címzettnek történő válaszolását” jelentette.

1985-ben két hírarchiváló rendszert és egy RFC-t közöltek az interneten. Az első rendszer, az Arizonai Egyetemen dolgozó Mark M. Swenson által létrehozott keepnews leírása szerint „a Useneten érkező információ kibontását és megtartását egyszerűen lehetővé tevő program”. E rendszer fő előnye az volt, hogy a felhasználók egyes cikkeket megtartásra érdemesnek jelölhettek. A második rendszer, a Chuq Von Rospach által létrehozott YA News Archiver hasonlított a keepnewshoz, de „sokkal nagyobb archívumokra lett tervezve, ahol a Unix négyzetes keresési ideje […] valódi probléma”. Von Rospach 1985 elején részletes RFC-t közölt a „Usenet-cikkek kulcsszavas keresés alapján történő archiválására és hozzáférésére”. Ez egy „Usenet-cikkek archívumának létrehozására és kezelésére, valamint a cikkek cikkazonosító, tárgy vagy kulcsszavak alapján történő keresésére” képes programot ír le. Ez a rendszer belső adatstruktúrájához C nyelven írt kódot használt.

Az archivált hírek teljes szöveges keresési indexére irányuló törekvés se új, egy ilyen kérést Alex Martelli 1991 áprilisában hozott létre, aki „[a hírarchívum számára] kívánt kulcsszóindexet létrehozni”. Május elején a válaszaiból összefoglalót közölt a Useneten, megjegyezve, hogy a „legnépszerűbb javaslat egyértelműen Liam Quin »lq-text« csomagja, amit nemrég közöltek az alt.sourcesban”.

Az Alt Sex Stories Text Repository (ASSTR) az alt.sex.stories csoportba közölt erotikus és pornográf történeteket indexel és archivál.

A Usenet archiválása a magánélet elvesztésétől való félelmekhez vezetett. Az archiválás megkönnyíti a profilkészítést emberekről. Ezt részben csökkentette a vitatott X-No-Archive: Yes fejléc bevezetése.

Google Groups- és DejaNews-archívumok

Bővebben: Google Groups

A Usenet-bejegyzések webalapú archiválását a Deja News 1995-ben kezdte el nagy, kereshető adatbázissal. 2001-ben a céget megvásárolta a Google.

A Google Groups hosts egészen 1981 májusáig visszamenőleg tartalmaz Usenet-bejegyzés-archívumokat. A legkorábbiakat (1981 májusától 1991 júniusáig) a Nyugat-ontariói Egyetem adományozta David Wiseman és társai segítségével, és eredetileg Henry Spencer archiválta a Torontói Egyetem Zoológiai Karánál. Az 1991 végétől 1995 elejéig tartó archívumokat a NetNews CD-sorozatból Kent Landfield, valamint a GMD dolgozója, Jürgen Christoffel adományozta. 1995 márciusától a bejegyzések archívumát a DejaNews (később Deja) cég hozta létre, melyet 2001 februárjában megvásárolt a Google. A Google maga a Usenet-bejegyzéseket 2000 augusztusának második hetében kezdte archiválni.

Google has been criticized by Vice and Wired contributors as well as former employees for its stewardship of the archive and for breaking its search functionality.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Usenet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Usenet témájú médiaállományokat.

• Bruce Jones, archiver (1997). USENET History mailing list archive Archiválva 1998. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben covering 1990–1997. communication.ucsd.edu
• Michael Hauben, Ronda Hauben, and Thomas Truscott. Netizens: On the History and Impact of Usenet and the Internet (Perspectives). Wiley-IEEE Computer Society P (1997. április 27.). ISBN 978-0-8186-7706-9 
• Bryan Pfaffenberger. The USENET Book: Finding, Using, and Surviving Newsgroups on the Internet. Addison Wesley (1994. december 31.). ISBN 978-0-201-40978-9 
• Using Usenet Newsgroups. Que (1995. június 1.). ISBN 978-0-7897-0134-3 
• Mark Harrison. The USENET Handbook (Nutshell Handbook). O'Reilly (1995. július 1.). ISBN 978-1-56592-101-6 
• Managing Usenet. O'Reilly (1998. január 1.). ISBN 978-1-56592-198-6 
• Don Rittner. Rittner's Field Guide to Usenet. MNS Publishing (1997. június 1.). ISBN 978-0-937666-50-0 
• Konstan, J., Miller, B., Maltz, D., Herlocker, J., Gordon, L., and Riedl, J. (1997. március 1.). „GroupLens: applying collaborative filtering to Usenet news”. Communications of the ACM 40 (3), 77–87. o. DOI:10.1145/245108.245126.  
• (1997. január 1.) „”. Experiences with GroupLens: Making Usenet useful again. 
• 20 Year Usenet Timeline. [2007. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 27.)
• Web 2.0, Meet Usenet 1.0. Linux Magazine. (Hozzáférés: 2007. február 13.)
• Schwartz, Randal: Web 2.0, Meet Usenet 1.0, 2006. június 15. (Hozzáférés: 2007. június 4.)
• InfoEnclosure 2.0, 2007. január 29. [2011. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 4.)