A Topits József fia, Első Magyar Gőztésztagyár (Erste ungarische Dampfmehlspeisenfabrik), Magyarország első tésztagyártó üzeme volt, amelyet Topits József András (1824–1876) 1847-ben alapított.
1893-ban a gőz-tésztagyár a császári és királyi udvari szállító címet szerezte az uralkodótól. Az üzem végül 1930-ban szűnt meg.
Topits József fia gőztésztagyár | |
„Topits József fia” gőztésztagyár hirdetése (1887) | |
Típus | gyár |
Alapítva | 1859 |
Megszűnt | 1930 |
Székhely | Pest, majd Budapest |
Irányítószám | 1053 |
Cím | Dob utca 37. szám (korábban: Kossuth Lajos (Hatvani) utca 10.) |
Alapító | Topits József |
Iparág | élelmiszeripar |
Termékek | tészták |
é. sz. 47° 29′ 38″, k. h. 19° 03′ 27″, k. h. 19° 03′ 27″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A morvaországi származású római katolikus polgári Topits családból való Topits József (*Isztimér, 1790. március 4.–†Gödöllő, 1837. március 24.) gödöllői fűszerkereskedő és Dlaskovits Borbála (*Vác, 1805. július 28.–†Gödöllő, 1840. június 13.) fia, Topits József András (*Gödöllő, 1824. február 25. –† Budapest, 1876. szeptember 27.), pesti választott polgár, fővárosi képviselő-testületi tag, Pesten 1847-ben hozta létre a tésztagyártó üzemet, majd 1859-ben tésztagyárat alapított. A Topits család a pesti Hatvani utca 10. szám alatti levő palotájukban lakott, amelynek utcaszintjén működött a Neruda Nándor-féle „Aranyméhkas” nevű drogériája. Ez volt Magyarországon az első tésztagyár. Addig a tésztagyártás csak háziipar volt és Topits József volt az, aki Magyarországon először gyártott makarónit. A gyár folyamatosan fejlődött az évek során; nemcsak gőztésztát, hanem ostyát, pecsétviaszt és más művegytani terményeket is gyártott.
A Hatvani utcában üzemelt 1867-ig, amikor Topits József elnök, Weichselbeger János (Józsefváros, 1829. január 6.–Graz, 1874.) tésztagyáros cégtársával együtt úgy döntött, hogy a Dob utca 37. szám alá költöztetik át. Dörschug Antal építész tervei szerint a házra ráépítettek egy emeletet és így három szintes házban kezdett működni a gyár az új helyszínen. Topits József 1853. július 19.-én Pesten házasságot kötött régi pesti polgári római katolikus Prückler családból való Prückler Klára Eleonóra Julianna (1833–1907) kisasszonnyal, akinek a szülei, Prückler József (1804–1866), pékmester, bérpalota tulajdonos, 1848-as alhadnagy a pesti gyalog nemzetőrség 4. századánál és Danner Anna (1809–1889) voltak; Prückler Klára apai dédapja még Mária Terézia korában az alsó-bajorországi Schwarzenbachból költözött át a Magyar Királyságba. A Topits tésztát gyártó üzlet kezdetben igen szerény volt, csupán kézi erőre berendezett készülékeken dolgoztak. Néhány év alatt azonban a gyár erőre kapott, úgyhogy többi közt 18 lóerejű gőzgép, két dagasztó gép és három a technika legújabb vívmányai szerint szerkesztett sajtó volt működésben. Az 1870-es évekre a tésztakészítő gépek hét személy szolgálatát igénylett. Az előállított gyártmányt felhúzó készülék szállította a földszinten levő géphelyiségből az első emeleten levő szárító-termekbe. Fönt tisztán öltözött leányok várták a gyártmányt; számos dolgozó asztalon élénk tevékenység volt folyamatban. Weichselbeger János halála után Topits József lett a cég egyedüli tulajdonosa.
Topits József halála után, 1877. július 1-jén, özvegye, Prückler Klára gyárosnő, valamint gyermekei is Topits Alajos József (1855–1926), és ifjabb Felmayer Istvánné Topits Irma mint nyilvános tulajdonostársak, beléptek a vállalatba. Az özvegy 1878-ban házasságot kötött a nagyváradi születésű Glatz Nándorral (1833–1909), aki később egy ideig cégvezetőként is tevékenykedett. A régi híres cég egyre jobban fejlődött és ezzel igen tehetőssé vált Topits Alajos vezetése alatt, aki már 1893-ban az Országos Iparegyesület Igazgatóságának a tagja is volt. A Topits József fia gőztésztagyár tésztagyártmányait Magyarországon kívül, Ausztriába, Szerbiába és Romániába is exportálták. A sikeres Topits féle gőztésztagyár császári és udvari szállító tésztaüzem volt; ezt a címet 1893-ban adományozta az uralkodó a cégnek.
1898-ra, a gyár 43 lóerővel és 60 munkással működött. 1907-re az iródai dolgozókon kívül, a gyár 110 munkást foglalkoztatott. A Topits József fia tésztagyár virágzása mintegy tükre a magyar kereskedelem fejlődésének. Csak a szakadatlan törekvő munkásság és a kiváló kereskedelmi tudás tette e céget hazánk egyik legnagyobb és szakmájában kétségkívül legelső cégévé. Az a nagymennyiségű csőtészta (makaróni), mely hazánkban fogyasztásra kerül, túlnyomóan a "Topits József Fia cég gyárában" készült már a századfordulón, mert e jeles cég gyártmányai diadalmasan szorították ki a külföld termékeit. A cég gőztésztagyára, amely a makarónik minden faján kivül a legkülönfélébb levesbe való tésztákat is készített, valóban mintaszerű berendezésű. A Topits-cég kereskedelmi összeköttetései egész Magyarországot behálózták, sőt gyártmányai a külföldön is jóhangzásúaknak számítottak, mert, különösen a keletre, élénk export-üzletet folytatott a cég. Nem kevésbé ismertek voltak a Topits-gyár vegyészeti termékei: a cég által gyártott ostyák, fénymázak, pecsétviaszok, különböző színű tinták, továbbá kékítő, keményítő, pótkávék, a legkülönfélébb olaj- és földfestékek, kencék és a vegyi termékek számtalan egyéb cikkei már régen polgárjogot nyertek kereskedelmünkben, és azokat általánosan ismerték és kedvelték.
A virágzó tésztagyárat az első világháború tette tönkre. Amikor a lisztet csak jegyre lehetett kapni a tésztagyár is kénytelen volt üzemét a legszűkebb mértékre redukálni. 1916-ban rendelet jelent meg, amely megtiltotta a liszt ipari feldolgozását. A tésztagyár munkájának legnagyobb részétől elesett és csak abban a mértékben dolgozhatott, ahogyan azt a Haditermény előírta. Egészen 1920-ig tartott ez a kényszerű üzemredukció. A tésztagyárat az 1919-es román megszállás alatt alaposan kifosztották gépeitől, alapanyagaitól és kész termékeitől, tény hamarosan a működése végéhez. Topits Alajos ekkor már idős ember volt, fiai pedig a háborúban harcoltak, úgyhogy a gyár vezetése gyönge kezekben volt. Az első háború alatti üzemredukálás folytán veszítette el a vevők nagy részét és a Tanácsköztársaság alatt viszont fosztogatásokat követtek el a gyártelepen. Amikor a háború után a gyár újból megindulhatott volna már igen nagy anyagi kérdéseket kellett megoldani.
1926-ban idősebb Topits Alajos (1855–1926) meghalt és fiai vették át a már súlyos állapotban levő gyárnak a vezetését: ifjabb Topits Alajos Nándor (1894–1930) tartalékos főhadnagy volt a legidősebb gyermeke; két öccse Topits József (1897–1969), császári és királyi 10. huszárezredbeli tartalékos zászlós, majd a Magyar Nemzeti Bank főellenőre, valamint Topits Károly (1899–1966), tartalékos huszárszázados. A legidősebb, Topits Alajos, feleségül vette Bunczel Margitot (1899–1980); Topits József pedig feleségül vette a nemesi származású tharnói Kostyál Margit (1905–†?) kisasszonyt, akinek a szülei tharnói Kostyál Zsigmond (1862–1917), állami számvevőszéki alelnök, a Lipót-rend lovagja és pacséri Csillaghy Margit (1869–1946) voltak. Idősebb Topits Alajosnak két lánya is volt: Topits Franciska (1895–1964), akinek a férje, dr. Pfeifer István (1880–1961), székesfehérvári fül-, orr- gége és sebész szakorvos, valamint Topits Klára (1901–1993), akinek a férje, Lenz József (1897–1965), nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, földbirtokos, tartalékos huszárszázados, a „Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend” tulajdonosa, a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke.
Idősebb Topits Alajos tésztagyár igazgatónak a fiai abban az időben hadba vonultak és az üzlet vezetésében nem vettek részt. 1916-ban rendelet jelent meg, amely megtiltotta a liszt ipari feldolgozását. A tésztagyár munkájának legnagyobb részétől elesett és csak abban a mértékben dolgozhatott, ahogyan azt a Hadi-terményt előírta. Egészen 1920-ig tartott ez a kényszerű üzemredukció. A háború alatti szünetelés és az időközben történt pénzromlás szomorúan éreztette hatását a közel évszázados cégnél, saját, erejéből már nem tudta az iramot újból felvenni, ezért egy Trebits nevű társat vettek magukhoz és részvénytársasággá alakították a régi céget. Az új éra alatt azonban a nehéz gazdasági viszonyok folytán az üzleti szerencse elpártolt a cégtől, bekövetkeztek a gazdasági nehézségek, amelyek végül csődbe vitték a céget. Apjuk halála után az üzem alaposabb ismerete nélkül vették kezükbe a folytatást. Rövidesen részvény társasággá alakították át de már ez sem használt és a gyár csődbe került. 1925. novemberében a budapesti királyi törvényszék mint csődbíróság a Topits József fia tésztaipar részvénytársaság budapesti (VII., Dob-u. 37. öz.) ellen ennek bárhól található ingó vagyonára és a magyar állam területén levő ingatlan javaira a csődöt megnyitott. A Topits József fia tésztaipar rt. ellen nyitott csődöt a budapesti királyi törvényszék 1928. májusában szüntette meg. 1928-ban a "Topits József és fia tésztaipar részvénytársaság" hivatalos igazgatósági tagjai Fáth József, Trebitsch Márkus, a néhai idősebb Topits Alajos és Glück Ignác voltak; a cégvezető ifjabb Topits Alajos volt. 1930-ra megszűnt végül az üzem.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Topits József fia gőztésztagyár, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.