Schreck László: Erdélyi magyar történész, levéltáros

szeptember 8. – Máramarossziget, 1993. augusztus 26.) erdélyi magyar történész, levéltáros.

Középiskolai tanulmányait szülővárosa Magyar Vegyes Líceumában végezte (1953), a Bolyai Tudományegyetemen történelem szakon szerzett tanári diplomát (1957). Pályáját az aknasugatagi iskola igazgatójaként kezdte (1957–61). Ezután haláláig a mára­maros­szigeti Állami Levéltárnál volt levéltáros, majd főlevéltáros.

Kutatási területe Máramaros, ezen belül főképp Aknasugatag és Mára­maros­sziget múltja. Legelső dolgozata Az aknasugatagi iskola története volt (Bányavidéki Fáklya, 1960), amelyet újabb – e lapban közölt – művelődéstörténeti írások követtek (Apsai Mihályi János. 1974. május 12.; Hollósy Simon. 1976. augusztus 6.; Szi­lágyi István. 1990. jún. 29.; Bartók Béla első máramarosi útja. 1991. január 22.; Máramaros vármegye és annak levéltára. 1993). Foglalkozott a lapban a tájegység gazdaságának sajátos vonásaival (Az aknasugatagi sóbányákról. 1982. július 3.; Az első mára­marosi hajlítottbútorgyár. 1982. július 31.); dolgozatokat szentelt a helytörténeten túlmutató társadalmi-politikai jelenségeknek.

Helytörténeti írásai főleg helyi sajtótermékekben jelentek meg (Bányavidéki Fáklya, Bányavidéki Új Szó, Máramaros­szigeti Napló, Szigeti Turmix). Tanulmányokat közölt ezenkívül magyar és román nyelven az 1717-es tatár betörésről (A Hét, 1977. október 14.; Marmaţia 1978/39). Társszerzője a megyei levéltárat ismertető kötetnek (Îndru­mător în Arhivele Statului Maramu­reş. 1974).

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.