Proklosz: Késő ókori görög újplatonista filozófus.

február 8. – Athén, 485. április 17.) késő ókori görög újplatonista filozófus.

Proklosz
Született	Πρόκλος 412. február 8. Konstantinápoly
Elhunyt	485. április 17. (73 évesen) Athén
Állampolgársága	bizánci
Foglalkozása	filozófus matematikus mitográfus író
Tisztsége	Paltón Akadémiájának szkholarkhésze (437–485)
A Wikimédia Commons tartalmaz Proklosz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Proklosz a Diadokhosz ('az utód') melléknéven volt ismert, mert mesterét, Szürianoszt követte filozófia-tanításában. Arra vállalkozott, hogy a görög filozófiai hagyományokat összegezze, és formailag tökéletesnek látszó új rendszert alkosson. Nézeteire nagy mértékben hatott Plótinosz, akitől azonban abban tér el, hogy az ősvalóból nem a núszt származtatja, hanem egységeket (henadesz): ezek a legfőbb istenek, utánuk következik a núsz, majd szintén hármas fejlődésben az intelligibilis, az intellektuális-intelligibilis és az intellektuális = lét, élet és gondolkodás. Belőlük származik a lélek: isteni, démonikus és emberi lelkek formájában. Az anyag Proklosz szerint se nem jó, se nem rossz. Egyéb nézeteiben nem igazán tér el Plótinosztól és Iamblikhosztól, bár a szimbolisztikus és allegorikus magyarázatoknak nagyobb teret adott. Proklosz adta meg az újplatonizmus végleges alakját.

Fennmaradt egy Eukleidész első könyvéhez írott magyarázata, illetve két más könyve: egy a mozgásról, egy pedig a gömbről; az első Arisztotelész, a második Geminosz műveire épült. Csillagászati adatai sem önálló kutatások eredményei, hanem Klaudiosz Ptolemaiosz művein alapulnak. Proklosz művei először 1534-ben jelentek meg kinyomtatva Bázelban, mint Platón műveinek függeléke.

• Bokor József (szerk.). Proklosz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. november 22. 

• Újplatonizmus
• Ókori görög irodalom