Palotai Károly: (1935–2018) magyar labdarúgó-játékvezető

szeptember 11. – Győr, 2018. február 3.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, nemzetközi labdarúgó-játékvezető, ellenőr és sportvezető. A hazai és a nemzetközi bíróelit legjobb labdarúgója. Polgári foglalkozása sportvezető. Testvére, Palotai János válogatott labdarúgó, fia, Palotai Zsolt elismert lemezlovas. Játékvezetői tevékenysége a Zsolt István utáni második nagy magyar játékvezetői pályafutás. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.

Palotai Károly
1975-ben
Személyes adatok
Születési dátum	1935. szeptember 11.
Születési hely	Békéscsaba, Magyarország
Halálozási dátum	2018. február 3. (82 évesen)
Halálozási hely	Győr, Magyarország
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Állampolgárság	magyar
Beszélt nyelvek	német, orosz, angol
Egyéb foglalkozás	sportvezető
Magasság	175 cm
Testtömeg	75 kg
Poszt	jobbfedezet
Junior klubok
Időszak Klub 1950–1953 Békéscsabai Előre
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1953–1955 Békéscsabai Előre 1955–1956 Győri Vasas ETO 1956–1958 Freiburger FC 1959–1967 Győri Vasas ETO 171 (45)
Válogatottság
1963–1964 Magyarország, olimpiai 15 (2)
Nemzeti játékvezetés
Időszak Bajnokság Státusz 1969–1983 NB I játékvezető
Nemzetközi játékvezetés
Időszak Konföderáció Státusz 1970–1983 FIFA-kerettag játékvezető
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Palotai Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Labdarúgóként

Klubcsapatban

Békéscsaba Erzsébethely városrészében (Jamina) látta meg a napvilágot. Tősgyökeres békéscsabai tót származású családja az 1930-as években magyarosította a nevét Palotaira. Szülővárosában járt iskolába, majd 1950-től az akkor másodosztályú Békéscsabai Előre játékosa lett. 1955-ben Győrbe ment, és egy évig a Győri Vasas ETO labdarúgója volt. A váltásban az játszotta a főszerepet, hogy bátyja, Palotai János válogatott kapus ekkor már ott játszott és így mentesülhetett a honvédségi besorozás alól. 1956-ban bátyjával és Pálfy Antallal elhagyta az országot és Nyugat-Németországba távozott. Az NSZK-ban féléves nemzetközi eltiltást követően a Freiburg csapatában játszott és a Siemensnél dolgozott. 1958-ban tért haza. 1959-től szerepelhetett újra a győri együttesben, amelynek 1967-ig volt a tagja.

Az 1963-as őszi idényben a bajnokcsapat tagja volt. Sorozatban háromszor nyert Magyar Népköztársasági Kupát az ETO-val: 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben. 1965-ben a Bajnokcsapatok Európa-kupája elődöntőjében az Benfica ellen kieső csapat tagja volt. 1955 és 1967 között összesen 171 bajnoki mérkőzésen 45 gólt szerzett. Nagy álma, a válogatottság azonban soha nem teljesült.

1967-ben a Magyar Népköztársaság Kupa-döntőn megsérült, ezért játékos-pályafutását be kellett fejeznie.

Az olimpiai válogatottban

Az 1964-es tokiói olimpián a magyar csapat kapitányaként lett olimpiai bajnok, de a döntőn sérülés miatt nem vehetett részt. Aranyérmet a hazai szurkolóktól kapott. Az olimpiai válogatottban 15 mérkőzésen 2 gólt szerzett. A B-válogatottban 8 alkalommal játszott és 1 gólt szerzett.

Labdarúgó-játékvezetőként

 

Nemzeti játékvezetés

Játékvezetőként talán még eredményesebb életpályát mondhat magáénak, mint labdarúgóként. Már játékosként, 1959-ben levizsgázott a szabályokból, és labdarúgó-pályafutását befejezve 1967-től megyei szintű labdarúgóosztályokban szerezte meg a szükséges tapasztalatokat. 1969-ben NB II-es játékvezető lett, majd 1970-ben mutatkozott be az NB I-ben. Az aktív nemzeti játékvezetést 1983-ban fejezte be. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1973/1974-es bajnoki idényben Petri Sándor társaságában 17 találkozót, az 1978/1979-esben 22 mérkőzést, az 1982/1983-asban 18 összecsapást vezethetett. 1970–1983 között 215 élvonalbeli mérkőzést vezetett, és ezzel az örökranglistán Bede Ferenc,valamint Puhl Sándor mögött a harmadik legtöbbet foglalkoztatott magyar játékvezető. Az UEFA 2016-ban budapesti kongresszusán életműdíjjal ismerte el pályafutását.

Palotai Károly unikum a világ legjobb bírói között. Senkinek sincs olyan gazdag játékos-pályafutása, mint neki: egyszerre volt olimpiai bajnok, bajnoki címet nyert, szerepelt a BEK elődöntőjében. Palotai az egyetlen, aki játékosként és játékvezetőként is részt vett a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Egy időben ő volt Európa legjobban foglalkoztatott FIFA-játékvezetője. Véleménye a játékvezetői sikerről: A világbajnoki döntő vezetése a játékvezető karrierjének csúcsa. Ez a bíró halhatatlansága, hiszen neve fennmarad az idők végezetéig. A sportszaksajtó értékelése szerint az egyik, sporttörténeti besorolás szerint a "második nagy" magyar játékvezető. Az első Zsolt István, a harmadik Puhl Sándor. A "nagyok" közül egyedül Puhlnak adatott meg a világbajnoki döntő vezetése. Vezetett kupadöntők száma: 1.

Magyar Népköztársasági Kupa

Nemzetközi játékvezetés

A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére lett Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezető, 1970 és 1983 között 143 nemzetközi mérkőzést vezetett, ebből 27 válogatott találkozót. Az 1970-es és 1980-as évek egyik meghatározó játékvezetője volt. A vezetett kupamérkőzések nemzetközi örökranglistáján 45 találkozó irányításával a 25. helyet foglalja el. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. 1983-ban a Csehszlovákia–Románia Európa-bajnoki selejtező mérkőzéssel búcsúzott a nemzetközi porondtól.

Az 1972. évi, majd az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Münchenben az egyik legkiemelkedőbben foglalkoztatott bíró volt, öt találkozón kapott szakmai feladatot. Olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 6 (partbíró).

Három világbajnokságon és annak selejtezőin a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta (1974, NSZK, 1978 és 1982, Spanyolország). A negyedik magyar bíró, aki mérkőzésvezetésre kapott megbízást. Az NSZK-ban egy csoportmérkőzést vezetett és a döntőn – Hollandia–NSZK (1–2) – negyedik játékvezető lehetett. A FIFA ezen a tornán alkalmazta először a negyedik játékvezető feladatkört. Az angol John Keith Taylor tartalékja volt. Argentínában a második csoporttalálkozón, az Argentína–Brazília összecsapáson pazar teljesítményt nyújtva sárga kártya nélkül hozta le a találkozót. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1974-ben két csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1978-ban egy csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, a bronzmérkőzésen 2. pozícióban tevékenykedett. 1982-ben négy csoportmérkőzésen volt partjelző, közte az Argentína–Belgium (0–1) nyitómérkőzésen. Az előzetes tervek szerint ő vezette volna a nyitómérkőzést, de a hazaiak sportpolitikájának köszönhetően csak asszisztens lehetett. Előzőleg egy kupamérkőzésen a Real Madridból a magyar sportember kiállított három játékost és ezt nehezményezte a spanyol sportvezetés. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 8 (partjelző). Világbajnokságon a döntőben ő volt az első negyedik játékvezető: 1.

Három Európa-bajnokság selejtezőin (1976, 1980, 1984) és az 1980-as olaszországi Európa-bajnokságon alkalmazták.

Nemzetközi kupamérkőzések

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Játékvezető Bizottsága kiemelkedő szakmai felkészültségének elismeréseként öt alkalommal bízta meg az UEFA által szervezett kupatorna döntőjének koordinálásával. Játékvezetőként több mint tizenöt BEK-mérkőzést vezetett.

Vezetett Kupa-döntők száma: 5.

Bajnokcsapatok Európa-kupája

A 22. és a 27. játékvezető – az első, és a 2. magyar, illetve a 2. és a 3. szocialista országbeli – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Gottfried Dienst és Concetto Lo Bello vezethetett két alkalommal döntőt.

UEFA-kupa

Kupagyőztesek Európa-kupája

UEFA-szuperkupa

Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között.

Sportvezetőként

1971-1995 között a Győr-Sopron megyei Sportigazgatóság helyettes vezetője. 1985-ben a FIFA oktatási paneljében dolgozott instruktorként és játékvezető-ellenőrként 1997-ig. Szintén 1985-ben az UEFA játékvezető-ellenőre is lett, ahol 2005-ig dolgozott. 1990 és 1994 között a FIFA Játékvezető Bizottság tagja volt. 1983 és 1985 között a Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként is működött. 1990-ben a Győr-Moson-Sopron Megyei Labdarúgó-szövetség elnökévé választották, mely posztot 1998-ig viselt. 1990-től az MLSZ JT elnökhelyettese, majd a JB alelnöke. 1993 és 1996 között a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségi tagja volt. 1971 és 1990 között a Győr-Moson-Sopron Megyei Sportigazgatóság helyettese vezetője volt. 1990-1998 között a Győr-Moson-Sopron megyei LSZ elnöke. 1985 és 2005 között a FIFA, az UEFA és az MLSZ JB ellenőre. 1990 és 2006 között az MLSZ JT elnökhelyettese, a JB alelnöke.

A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította A megye játékvezetéséért életműdíjat. 2009-ben megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.

Palotai, az első magyar sztárbíró címmel könyv jelent meg az olimpiai bajnok labdarúgóról és világhírű játékvezetőről. A szerző Papp Győző, a Kisalföld sportrovatának vezetője.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Labdarúgás Olimpiai játékok arany 1964, Tokió labdarúgás

• Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
• Győr-Sopron megye legjobb sportolója (1963)
• Népsport-kupa (1979, 1980, 1981)
• Aranysíp (1982)
• Aranyjelvény (1979, 1984)
• Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1986)
• Bauer Rudolf-sportdíj (1994)
• Szent László-díj (1996)
• 1996-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki.
• 100 éves MLSZ jubileumi emlékérme (2001)
• Győr díszpolgára (2012)
• Prima díj (2014)
• Sportújságírók Szövetsége "Életműdíjjal" tüntette ki (2014)
• MOB fair play-díj (életmű kategória) (2015)
• A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
• Az UEFA életmű-díjasa (2016)
• Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga (2017. december 11.) – utolsó nyilvános szereplése

Mérkőzései az olimpiai válogatottban

Magyarország
#	Dátum	Helyszín	Hazai	Eredmény	Vendég	Kiírás	Gólok	Esemény
	1963. május 4.	Budapest, Népstadion	Magyarország	4 – 0	Svédország	olimpiai selejtező	-
	1963. december 3.	Dakar	Szenegál	3 – 8	Magyarország	barátságos (olimpiai)	-
	1963. december 5.	Abidjan	Elefántcsontpart	1 – 4	Magyarország	barátságos (olimpiai)	-
	1963. december 8.	Lomé	Togo	2 – 3	Magyarország	barátságos (olimpiai)	-
	1963. december 15.	Accra	Ghána	1 – 2	Magyarország	barátságos (olimpiai)	-
	1964. április 29.	Palma de Mallorca	Spanyolország	1 – 2	Magyarország	olimpiai selejtező	-
	1964. május 6.	Budapest, Népstadion	Magyarország	3 – 0	Spanyolország	olimpiai selejtező	-
	1964. október 11.	Tokió, Olimpiai stadion (JPN)	Magyarország	6 – 0	Marokkó	olimpiai B csoport	-
	1964. október 15.	Tokió, Komazawa stadion (JPN)	Magyarország	6 – 5	Jugoszlávia	olimpiai B csoport	-
	1964. október 18.	Jokohama, Mitsuzawa stadion (JPN)	Magyarország	2 – 0	Románia	olimpiai negyeddöntő	-
	1964. október 20.	Tokió, Csicsibu Herceg Stadion (JPN)	Magyarország	6 – 0	Egyiptom	olimpiai elődöntő	-
	Összesen			0	mérkőzés		0	gól

Nemzetközi válogatott mérkőzései játékvezetőként

#	Dátum	Helyszín	Hazai	Eredmény	Vendég	Kiírás	Gólok	Esemény
1.	1972. május 23.	Madrid, Vicente Calderón Stadion	Spanyolország	2 – 0	Uruguay	barátságos	-
2.	1972. augusztus 31.	Ingolstadt, Városi Stadion (FRG)	Marokkó	6 – 0	Malajzia	olimpiai csoportkör	-
3.	1974. június 15.	Hannover, Niedersachsenstadion (FRG)	Uruguay	0 – 2	Hollandia	vb-csoportkör	-
4.	1975. szeptember 3.	Bécs, Práter-stadion	Ausztria	0 – 2	NSZK	barátságos	-
5.	1975. október 15.	Amszterdam, Olimpiai Stadion	Hollandia	3 – 0	Lengyelország	Eb-selejtező	-
6.	1976. április 7.	Torino, Stadio Comunale	Olaszország	3 – 1	Portugália	barátságos	-
7.	1976. május 15.	Glasgow, Hampden Park	Skócia	2 – 1	Anglia	brit házibajnokság	-
8.	1976. július 25.	Toronto, Varsity Stadion (CAN)	Brazília	4 – 1	Izrael	olimpiai negyeddöntő	-
9.	1976. október 10.	Sevilla, Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán	Spanyolország	1 – 0	Jugoszlávia	vb-selejtező	-
10.	1977. április 27.	Köln, Müngersdorfer Stadion	NSZK	5 – 0	Észak-Írország	barátságos	-
11.	1977. június 4.	London, Wembley Stadion	Anglia	1 – 2	Skócia	brit házibajnokság	-
12.	1977. november 16.	London, Wembley Stadion	Anglia	2 – 0	Olaszország	vb-selejtező	-
13.	1978. április 5.	Hamburg, Volksparkstadion	NSZK	0 – 1	Brazília	barátságos	-
14.	1978. június 3.	Buenos Aires, José Amalfitani Stadion (ARG)	Ausztria	2 – 1	Spanyolország	vb-csoportkör	-
15.	1978. június 18.	Rosario, Estadio Gigante de Arroyito	Argentína	0 – 0	Brazília	vb-középdöntő	-
16.	1978. szeptember 1.	Párizs, Parc des Princes	Franciaország	2 – 2	Svédország	Eb-selejtező	-
17.	1978. december 20.	Düsseldorf, Rheinstadion	NSZK	3 – 1	Hollandia	barátságos	-
18.	1979. június 1.	Berlin, Stadion der Weltjugend	NDK	1 – 0	Románia	barátságos	-
19.	1979. október 17.	Glasgow, Hampden Park	Skócia	1 – 1	Ausztria	Eb-selejtező	-
20.	1980. június 12.	Milánó, Giuseppe Meazza Stadion	Olaszország	0 – 0	Spanyolország	Eb-csoportkör	-
21.	1981. szeptember 9.	Brüsszel, Heysel Stadion	Belgium	2 – 0	Franciaország	vb-selejtező	-
22.	1982. június 28.	Madrid, Vicente Calderón Stadion (ESP)	Ausztria	0 – 1	Franciaország	vb-középdöntő	-
23.	1982. október 13.	London, Wembley Stadion	Anglia	1 – 2	NSZK	barátságos	-
24.	1983. július 26.	Lipcse, Zentralstadion	NDK	1 – 3	Szovjetunió	barátságos	-
25.	1983. november 16.	Hamburg, Volksparkstadion	NSZK	0 – 1	Észak-Írország	Eb-selejtező	-
26.	1983. november 30.	Pozsony, Tehelné pole	Csehszlovákia	1 – 1	Románia	Eb-selejtező	-
27.	1984. január 11.	Kalkutta, Eden Gardens	India	1 – 2	Lengyelország	Nehru-kupa	-
28.	1984. január 17.	Kalkutta, Eden Gardens	Argentína	1 – 2	Lengyelország	Nehru-kupa	-
	Összesen			28	mérkőzés

• MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 1317. oldal
• Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 429. o. ISBN 963-495-011-6  
• Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus; Helikon; Corvina. 2000–2009.  
• Somos István: Az ezerarcú Mundiál – 1982, Ságvári Endre Könyvszerkesztőség ISBN 963-422-513-6
• Dénes Tamás–Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó, 1997 ISBN 963-79-74-33-4
• Papp Győző: Palotai, az első magyar sztárbíró – Győri ETO FC, 2004 ISBN 963 216 134 3
• Hornyák Lajos: A labdarúgás játékszabályai (Labdarúgó-játékvezetők kézikönyve) – HOT-FIVE Kft. 2002 ISBN 963-202-807-4
• (1979) „újságcikk”. Labdarúgás 1979. XX. évfolyam 2. szám.  
• (1999) „újságcikk”. Nemzeti Sport 1999. január 17..  

• Palotai Károly. World Referee. [2011. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
• Palotai Károly. zerozerofootball.com. (Hozzáférés: 2011. március 13.)^{[halott link]}
• Palotai Károly. footballdatabase.eu. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
• Palotai Károly. scoreshelf.com. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
• Palotai Károly. eu-football.info. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
• Palotai Károly. focibiro.hu. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
• Palotai Károly. voetbalstats.nl. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
• Palotai a Győri ETO FC honlapján