Péter Második Levele

A legtöbb mai bibliatudós arra a következtetésre jut, hogy nem Péter apostol volt a szerzője.

A levelet a hagyomány Péter apostolnak tulajdonítja, de a legtöbb mai tudós pszeudoepigráfnak tartja, azaz Péter neve alatt más valaki írta, egy vagy több követője az ókori Rómában. Ennek okai közé tartozik főleg a Péter I. levelétől való nyelvi különbségek, a Júdás levelének látszólagos használata, a 2. századi gnoszticizmusra való lehetséges utalások, a megkésett parúzia, és a gyenge külső támogatás.

A szerzőség dátumát a mai bibliatudósok i.sz. 60 és 150 közé teszik, de előnyben részesítik a 80-90 közötti dátumot. Az eredeti szöveg koiné görög nyelven íródott.

 

Keresztény elfogadásáról, kánoniságáról viszonylag késői, 3–4. századi tanúk állnak rendelkezésre. Szerzőjeként Péter apostolt tünteti fel, de stílusa emelkedettebb, mint Péter első leveléé. Erre az eltérésre nem elégséges magyarázat a más „titkár” személye. Valószínűleg pszeudoepigráf.

Hellenisztikus szókészletet használ, de műfaja írásba foglalt homília. Ezek mellett kölcsönhatásban áll kora irodalmi környezetével. Hamis feliratával magyarázható, hogy hivatkozik az első Péter-levélre, a szerző végrendelete.

Teológiája nem kiforrott szentháromságtant tanít. Jelentős szerepet játszik a hit kérdése. Továbbá a levében megfogalmazott eszkatológia eltávolodást mutat a közeli parúziától. Tisztázni kívánja Péter és Pál viszonyát. A levél szerzője szerint az apostolfejedelmek lényegében egyetértenek. A szerző nem Pállal, hanem a Pálról alkotott képpel állítja szembe Péter alakját, akinek tanítása nemcsak egyenértékű Páléval, de tekintélye ősibb is.

A mű címzettje ismeretlen, pogánykeresztény. Szintén bizonytalan a megírás helye: feltehetőleg Róma, de lehet Egyiptom vagy Szíria is. A történeti kritika és a kánonkritika ezt tekinti az Újszövetség egyik legkésőbbi darabjának.

Szerkezete:

1. Bevezetés (1,1-11)
2. Péter végrendelkezése (1,12-15)
3. A parúziába vetett hit alapja: Jézus színeváltozása (1,16-21)
4. A "gúnyolódókra" váró ítélet (2,1-22)
5. Emlékeztetés az eszkatológia apostoli tanítására (3,1-7)
6. Az ítélet halasztása Isten irgalmának jele (3,8-9)
7. Buzdítás éber várakozásra (3,10-13)
8. Pál tanúságára való hivatkozás (3,14-16)
9. Befejezés (3,17-18)

• Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Introductio specialis. Második kötet. JATEPress, Szeged, 1996.
• Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest, 1994.