Otto Wallach: Nobel-díjas német vegyész

március 27. – Göttingen, 1931. február 26.) német vegyész. 1910-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták az aliciklusos vegyületek terén végzett kutatásaiért.

Otto Wallach
Született	1847. március 27. Königsberg
Elhunyt	1931. február 26. (83 évesen) Göttingen
Állampolgársága	német
Foglalkozása	kémikus egyetemi oktató
Iskolái	Humboldt Egyetem Göttingeni Egyetem (1867–1869, doktorátus)
Kitüntetései	Vörös Sas-rend 3. osztálya Cothenius Medal (1889) kémiai Nobel-díj (1910) Davy-érem (1912)
Sírhelye	Stadtfriedhof Göttingen
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Wallach témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Otto Wallach 1847. március 27-én született a kelet-poroszországi Königsbergben. Apja, a zsidó eredetű, de lutheránus hitre áttért Gerhard Wallach magas rangú köztisztviselő volt; anyja Otillie Wallach protestáns német családból származott. Röviddel Otto születése után a család Stettinbe, majd Potsdamba költözött. A potsdami humán gimnáziumban végezte tanulmányait, innen eredt élete végéig megmaradó szimpátiája az irodalom és a művészettörténet irányába. Ugyanekkor egy magántanár kémiát taníttt neki és otthon számos kísérletet végeztek. Az érettségi megszerzése után 1867-től kémiát kezdett hallgatni a Göttingeni Egyetemen. Egyik tanára, aki igen nagy befolyást gyakorolt rá, Friedrich Wöhler volt, aki a karbamid mesterséges szintézisével bebizonyította, hogy a szerves vegyületek létrejöttéhez nincs szükség misztikus életerőre. Egy szemesztert a berlini Humboldt Egyetemen tanult August Wilhelm von Hofmann előadásait hallgatva, majd visszatért Göttingenbe. Nagy lelkesedéssel vetette be magát a munkába (a laboratóriumban a gázvilágítást délután 5-kor lekapcsolták; ezután gyertyafénynél folytatta kísérleteit) és a szokásosnál hamarabb, öt szemeszter alatt megszerezte doktori fokozatát. Tézisét a toluol izomerjeiből írta.

 

Doktorátusának megszerzése után 1869-ben Berlinben kezdett el dolgozni, a tőle néhány évvel idősebb Hermann Wichelhausszal a naftol nitrálásán. Röviddel később August Kekulé meghívta magához a Bonni Egyetemre, melynek gyógyszerészeti tanszékén 1870-től kezdett el oktatni. Ugyanebben az évben besorozták a hadseregbe és harcolt a porosz–francia háborúban. A háború végeztével 1871 márciusában leszerelt és egy berlini anilingyárban (az Agfa elődjénél) talált munkát. A vegyszerek gőzétől gyakran betegeskedett, ezért inkább visszatért a Bonni Egyetemre, ahol kezdetben asszisztensként alkalmazták, majd magándocensi kinevezést kapott, 1876-ban pedig – némileg az egyetem vezetésének nyomására – elfoglalta a gyógyszerészeti katedrát. Ekkoriban kezdte kísérleteit az amidkloridokkal és a foszfor-pentakloriddal és felfedezte az imino-kloridokat.

Egy alkalommal az idős Kekulé professzor egy használaton kívüli szekrényben több sornyi illóolajos üvegcsét fedezett fel és megkérte Wallachot, hogy vizsgálja meg őket. Wallach így került a kémiának arra a területére, amely ezután idejének nagy részét lefoglalta és megalapozta tudományos hírnevét. A növényi kivonatok jórészt több vegyület keverékei voltak és a zűrzavart csak növelte, hogy az ún. C₁₀H₁₆ vegyületcsoport számos nevet viselt (mint citrén, karvén, cinén, eukaliptén, heszperidin stb.). Wallach gondos munkával szétválasztotta, kristályosította és kémiailag karakterizálta ezeket az anyagokat; eközben megállapította, hogy a különböző nevű illóolajok közül sok azonos egymással. Az olajokból izolálta a különösen illékony terpéneket. A munkát teljesen csak 1909-ben fejezte be, amikor kiadta 600 oldalas Terpene und Campher c. könyvét, amelyben összefoglalta kutatásainak eredményét. Munkája alapvető fontosságúnak bizonyult a parfümipar számára.

Eközben 1889-ben meghívták a Göttingeni Egyetem kémiai intézetének élére és egyben kémiaprofesszori kinevezést is kapott. 1915-ös visszavonulásáig az intézet igazgatója maradt.

Otto Wallach nem házasodott meg, minden idejét a munkájára fordította. 1931. február 26-án halt meg Göttingenben, 83 éves korában.

 

• 1885: a Leopoldina Akadémia tagja
• 1889: a Leopoldina Cothenius-érme
• 1907: a Porosz Tudományos Akadémia levelező tagja
• 1910: Kémiai Nobel-díj
• 1911: a Vörös Sas-rend III. fokozata
• 1912: a Német Vegyészek Társaságának tiszteletbeli tagja
• 1912: a brit Royal Society Davy-érme
• 1915: a porosz Koronarend II. fokozata
• titkos tanácsosi rang

A Manchesteri és a Lipcsei Egyetem, valamint a Braunschweigi Műszaki Főiskola díszdoktorává választotta. A szerves kémiában Wallach-szabályként ismerik azt a jelenséget, hogy a racém kristályok sűrűbbek, mint tiszta királis összetevőik. Róla nevezhték el a Wallach-átrendeződést, a Wallach-bomlást és a Leuckart-Wallach reakciót.

• Otto Wallach Biographical Nobelprize.org
• Otto Wallach The Famous People
• Wallach, Otto Encyclopedia.com