Magyar Pengő: Magyarország pénzneme 1927–1946 között

1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.

Magyar pengő (Pengő)
5 pengő (1928)
Devizajel	P
Ország	Magyarország
Használat kezdete	1927. január 1.
Bevonás ideje	1946. július 31.
Infláció
Mértéke	1016% (1946. július havi áremelkedés)
Váltópénz
fillér	1/100
Érmék
Használatban	1, 2, 10, 20, 50 fillér, 1, 2, 5 pengő
Bankjegyek
Használatban	1, 2, 5, 10, 20, 50, 100, 500, 1000, 10 000, 100 000, 1 000 000, 10 000 000, 100 000 000, 1 000 000 000, 10 milliárd, 100 milliárd, 1 billió, 10 billió, 100 billió, 1 billiárd, 10 billiárd , 100 billiárd, 1 trillió, 10 trillió , 100 trillió 1 trilliárd pengő
Kibocsátó
Központi bank	Magyar Nemzeti Bank Weboldala
Bankjegynyomda	Magyar Pénzjegynyomda Rt. Weboldala
Pénzverde	Magyar Királyi Pénzverde Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar pengő témájú médiaállományokat.

A pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták (az aranypénz ezzel szemben csengő, a réz kongó volt). A XVIII. század második felében a pénzjegyek elterjedésével az ezüstforintokat pengő forintnak nevezték. Az első világháború kitörése után a nemesfémpénzeket bevonták, majd később az infláció miatt minden fémpénz eltűnt a forgalomból. Így a pengő pénznév kiválasztása (figyelembe véve a fenti jelentést) egyfajta stabilitást tükrözött. A független Magyarország valutájának nevét hosszas vita után választották ki. Abban egyetértés mutatkozott, hogy magyar nevet kell választani. Olyan nevek merültek fel mint turul, turán, libertás vagy máriás. További elnevezései más nyelveken: németül pengő, horvátul pengov, szerbül пенгов, románul pengeu vagy pengheu, ruszinul пенгыв.

Az első világháborút követően az akkor forgalomban lévő korona a fokozódó infláció során értékét vesztette. A gazdasági stabilizáció részeként a pengő az elértéktelenedett koronát váltotta fel. Kibocsátásakor 1 kg arany értéke 3800 pengő volt. 1 pengő 12.500 koronát tett ki. A korona pénzrendszer 10, 20 és 100 koronás aranyérméivel ellentétben forgalmi aranypengőt már nem adtak ki. Bevezetésének fedezetét egy 307 millió aranykoronás (~ 15 085 995 akkori brit font sterling) népszövetségi kölcsön biztosította. Ebből 170 millió aranykoronát Nagy-Britannia, a többit, 137 milliót az Amerikai Egyesült Államok, Olaszország, Svájc és két további állam nyújtotta.

• A magyar pengő pénzérméi
• A magyar pengő pénzjegyei

A pengő egészen az 1930-as évek közepéig stabil, értékálló pénznek bizonyult, ekkortól azonban folyamatosan inflálódott és állandóan veszített az értékéből a kulcsvalutákhoz képest. 1927-ben 1 brit font sterling 27,7 pengőt, 1 amerikai dollár 5,695 pengőt, 1 német birodalmi márka 1,3 pengőt, 1 osztrák schilling 0,8 pengőt ért.

Bővebben: A magyar pengő inflációja

 

 

 

A pengő az értékét a második világháború végén a különféle okok – a háborús készülődés kiadásai miatt meglazult költségvetési fegyelem, a közvetlen háborús kiadások, a hatalmas pusztítás, a szovjet Vörös Hadsereg fedezet nélküli hadipénz-kibocsátása, majd a háború utáni, egyesek szerint mesterségesen gerjesztett áruhiány – miatt meginduló hiperinfláció során teljesen elvesztette. A stabilizációra több próbálkozás is volt: 1945 őszén egyszeri vagyondézsmát vetettek ki, de ennek hatása csak átmeneti volt. 1946 januárjában számítási egységként bevezették az adópengőt, mely lényegében párhuzamos valutaként szolgált, de ez már nem sokáig tartotta életben a pengőt. A stabilizációs törekvések során új pénznemként a forintot vezették be 1946. augusztus 1-jén. Az új pénz bevezetésekor 1 forint 400 000 kvadrillió pengőt, vagy 200 000 000 (kétszázmillió) adópengőt ért. Az előbbi átváltási ráta valójában csak elméleti volt, hiszen a teljes forgalomban lévő pengőállomány értéke nem érte el a 0,1 fillért sem. Az adójegyek formájában forgalomban lévő adópengő viszont számottevő értéket képviselt, egy néhány hetes átmeneti időszakban az adójegyek váltópénzként is funkcionáltak. A pengő 10¹⁶%-os havi inflációs rátája ma is tartja a rekordot, 2008-ban a zimbabwei dollár 10¹⁰%-kal megközelítette, de nem érte el a magyar hiperinfláció mértékét. A világon valaha kiadott legnagyobb címletű bankjegy továbbra is a magyar százmillió bilpengős bankjegy, amely száztrillió (10²⁰) pengőnek felelt meg, de értéke már forgalomba hozatalakor sem volt, ekkor gyakorlatilag már kizárólag adópengőben és árucserével zajlott a kereskedelem.

A pengő általában ezüstből készült fémpénzt jelentett, amely kemény tárgyhoz ütve jellegzetes pengő hangot hallatott. Míg az arany hangja csengő, a rézé pedig kongó. Ez a hang a pénz jóságát, arany- és ezüsttartalmának kellő nagyságát jelezte. 1858-ig 1/2 tallért érő pengőforint (hivatalos nevén: konvenciós forint, németül Gulden Conventions-Münze, röviden Gulden C.M.) is volt forgalomban, amit ezüstből vertek.

A pengő valuta értéke

Danyi Pál: Pénzérték index 1754-től napjainkig. 2017.06.14. In: Ártörténet.hu Pénz és ártörténeti szakportál

A forgalomban lévő pénz mennyisége

• 1939. december 31.: 975 000 000 (kilencszázhetvenötmillió) pengő, ez akkor 29 963 122 brit font sterlingnek felelt meg;
• 1945. december 31.: 765 446 millió pengő;
• 1946. július 31.: 47,3 kvadrillió pengő + 5 176 212 kvintillió pengő adópengő formában.

• Nyolcvanéves lenne a pengő – Index.hu, 2006. december 30.

• Mesterművek a bankjegytervezés aranykorából – mandadb.hu, (Hozzáférés ideje: 2019 február 16.)

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar pengő témájú médiaállományokat.