Léon Walras: Francia közgazdász, egyetemi tanár, matematikus

december 16. – Clarens, ma: Montreux, Svájc, 1910. január 5.) francia közgazdász, a neoklasszikus közgazdaságtan, a marginalista forradalom egyik fő képviselője.

Léon Walras
Született	1834. december 16. Évreux
Elhunyt	1910. január 5. (75 évesen) Clarens
Állampolgársága	francia
Szülei	Auguste Walras
Foglalkozása	közgazdász professzor matematikus
Iskolái	École nationale supérieure des mines de Paris
Sírhelye	Cemetery of Clarens
A Wikimédia Commons tartalmaz Léon Walras témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Holland származású családban született, ezért kell vezetéknevét a francia kiejtés szabályaival ellentétben „válrász”-nak mondani. Apja, August Walras maga is közgazdász volt. Az ifjú Walras az irodalomra és matematikára szakosított gimnázium elvégzése után az École Politechnique-en akarta tanulmányait folytatni, de a felvételi vizsgát matematikából másodszori ismétlésre sem tudta letenni. Az École des Mines-t, melyre később felvették - mivel a mérnöki foglalkozás nem érdekelte -, nem fejezte be. Majd hosszú évekig szerkesztőként, vasúttársasági hivatalnokként, bankigazgatóként dolgozott, sőt egy időben regényírásból élt. Az 1860-70-es években fejtette ki gazdaságtani rendszerének főbb gondolatait. Mivel azt a szándékát, hogy Franciaországban egyetemi tanár lehessen, nem tudta megvalósítani, ezért 1870-ben Lausanne-ba ment és a politikai gazdaságtan újonnan létrehozott katedráját foglalta el, ahol az ún. lausanne-i iskola megalapítója lett. Visszavonulásakor, 1892-ben székét egy hasonlóan híres közgazdász, elméleteinek továbbfejlesztője, Vilfredo Pareto foglalta el.

Legfontosabb műve az 1874-ben megjelent A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete. (Élements d'économie politique pure; ou théorie de la richesse sociale.) Ebben fejtette ki általános egyensúlyelméletét: matematikai eszközökkel, a később róla elnevezett egyenletek segítségével vezette le, hogy tökéletes verseny mellett a keresleti és kínálati folyamatok minden piacon egyensúlyt eredményeznek. A marginalista forradalom más képviselőivel, William Stanley Jevonsszal és Carl Mengerrel nagyjából egy időben, de tőlük függetlenül vezette be a határhaszon fogalmát.

Az általános egyensúlyelmélet bírálói azzal érvelnek, hogy Walras eredményei nem a valóságra, hanem egy ideális helyzetre, a tökéletes verseny állapotára vonatkoznak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maga Walras is csak a gazdaságtudomány egyik területeként kezelte az elméleti (vagy „tiszta”) közgazdaságtant – tervezte az Élements második és harmadik kötetének megírását, melyek az alkalmazott, illetve a társadalmi gazdaságtannal foglalkoztak volna. Ezeket nem tudta befejezni, de a témákkal kapcsolatos megállapításait más műveiben megjelentette. Walras társadalmi és politikai nézetei azt tanúsítják, hogy liberális polgári reformátor volt, akinek a "társadalmi igazság" megvalósításáról meglehetősen naiv elképzelései voltak. Meg volt győződve arról, hogy a szabad árucsere nemcsak egyes államokban, hanem világméretben is biztosítja a maximális megelégedettséget. Ez a rendszer azonban csak akkor valósulhat meg, és csak akkor működhet, ha az összes közvetlen és közvetett adót és természetesen a vámokat is eltörlik. Az állami jövedelmek egyetlen forrását az államosított földtulajdonból származó bevételekben jelölte meg. Így lett Walras a kispolgári utópista agrárszocializmus lelkes hirdetője. Politikai naivitását szemlélteti az a tény, hogy élete végén, 1907-ben a Nobel-békedíjért folyamodott és jelöltségét azzal indokolta, hogy a béke abszolút feltétele a szabad árucseréről szóló tanításának kiterjesztése az összes államra.

További fontos művei

 

• A politikai gazdaságtan és a jog (L'Économie politique et la justice, 1860)
• A pénz elmélete (Théorie de la monnaie, 1886)
• Társadalmi gazdaságtani tanulmányok (Études d'économie sociale, 1896)
• Alkalmazott politikai gazdaságtani tanulmányok (Études d'économie politique appliquées, 1898)

A közgazdaságtanban fontos tudománytörténeti jelentőséggel bír.

• Walrasi egyenletek
• Walras-törvény

• Štefan Heretik: A modern polgári közgazdaságtan elméleti alapjai. Nakladatelstvo Prava Könyvkiadó, 1977