Kolozsvár Kétágú Templom: Kolozsvári templom

századi klasszicista temploma, az építéskori Külső-Magyar utcában. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07264 sorszámon szerepel.

Alsóvárosi református templom
műemlék
Felekezet	református
Egyházmegye	Kolozsvári egyházmegye
Egyházközség	Kolozsvár II.
Lelkész	Adorjáni László, Székely József Monda Tímea Andrea, gyakornok-lelkipásztor
Építési adatok
Építése	1828–1879
Stílus	klasszicista
Tervezője	Georg Winkler
Felszentelés	1851. október 12.
Felszentelő	Bodola Sámuel
LMI-kód	CJ-II-m-B-07264
Elérhetőség
Település	Kolozsvár
Hely	1989. December 21. sugárút 41. sz.
Elhelyezkedése
Alsóvárosi református templom Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 26″, k. h. 23° 35′ 51″46.773869, 23.59754346.773869°N 23.597543°E, k. h. 23° 35′ 51″46.773869, 23.59754346.773869°N 23.597543°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóvárosi református templom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bethlen Gábor fejedelem kolozsvári szobra

A templom elnevezése eleinte református külső templom (vagyis a várfalon kívüli, külvárosi) volt, majd többnyire két tornyára utalva Kétágú templomként emlegették, hivatalos elnevezése azonban az 1903-as körzetesítés, a város gyülekezetekre, parókiális körökre osztása óta Alsóvárosi templom. Az alsóvárosi kör, utóbb egyházközség a Bocskai tértől kifele az egész külvárost s mindenekelőtt a Hóstátot foglalta magába. A hóstátiak hagyományosan reformátusok, s nagyrészt ők is támogatták, tartották fenn a templomot.

A reformátusok az 1690-ben a tatároktól elpusztított, a mai Teológiai Intézet helyén álló kis kőtemplomuk helyett 1695 tájékán kezdtek új istenházát építeni ezen a telken. A zsindelyes fatemplom 1696-ban készült el. Mellette harangláb is volt 3 haranggal. Az 1704-es kuruc ostromkor megronglódott a templom. 1705-ben helyrehozták, 1714-ben renoválták. Ebben az időben saját parókiája is volt. 1785-ban a Consistorium határozatáraa meglévő három kolozsvári lelkész mellé a gyarapodásra hivatozva egy negyedik személyt hívtak: Incze Sámuelt Kendilónáról a külső templom parókiájára.

Egy 1800-ból származó adat szerint a templom fedélszékét és haranglábát kellett javíttatni. 1804-ben a víz felőli oldalon nagyobbították a templomot, 1827-ben pedig vihar rongálta meg fedélszékét. A fatemplomba áthozták az 1672-es évszámot viselő kő szószéket, amely bizonyára az előző templom romjai közül került elő. A templom orgonája 1771-ből származik, Farkas Jánosné ajándéka volt.

A 19. század első felében jelentősen megnövekedett a reformátusok száma és a Farkas utcai templom, valamint ez a külvárosi kis fatemplom már szűkösnek bizonyult. A nagyszámú hóstátira való tekintettel elhatározták egy új templom felépítését. Az új templom terveit 1827-ben Georg Winkler készítette a debreceni nagytemplom mintájára. 1828-ban elkezdték a gyűjtést. Ezek közül Méhes Sámuel adománya a legkiemelkedőbb. Az alapkő ünnepélyes letételére 1829. október 3-án került sor. Az alapkő alá latin és magyar nyelvű óntáblákat helyeztek el, valamint Szilágyi Ferencnek a kolozsvári református eklézsia történetéről írott könyvét, és a forgalomban lévő pénzérmék egy-egy darabját. Az építkezés több évtizeden át tartott, a pénzhiány miatt többször is akadozott. Georg Winkler halála után, 1839 körül Kagerbauer Antalt bízták meg az építkezés folytatásával, aki sokat módosított a homlokzat és a tornyok tervén. Az építkezés pénzhiány miatt többször is elakadt. A tornyok megépítéséhez a város három meghasadt bástyájának egyikét használták fel. Időközben (1845) az életveszélyessé vált fatemplomot lebontották.

Az új templomot 1851. október 12-én szentelték fel. 1852-ben Kagerbauer összetűzésbe került az egyházzal, így a hátralevő munkálatokat Böhm Jánossal és Fekete Györggyel végeztették el.

A templomot 1911-ben renoválták először, ekkor vezették be a villanyvilágítást is. 1922-26 között újrafestették. 1948-ban bevezették a gázfűtést, 1950-ben pedig helyreállították a háborúban megsérült karzatokat. 1984-1986 között ismét átfestették és ekkor szerelték fel hat csillárját is.

A kétágú templom Kolozsvár legjelentősebb és legmonumentálisabb klasszicista épülete. Homlokzatának fő elemei a négyszögletes tornyok, amelyeket henger alakú kupolák fednek. A homlokzatot a tornyok második szintjéig érő, a timpanon fölé emelkedő rusztikás attika zárja. A homlokzat háromtengelyes, előreugró részét hat korinthoszi fejezetű hat oszlop díszíti. A templom belső terét a főhajó és a kereszthajó derékszögű találkozása határozza meg. A hajókat dupla hevederen nyugvó csehboltozat fedi, a két hajó találkozásánál a négy heveder közé kupola illeszkedik. A belső falpillérek is korinthoszi fejezetesek, lábazatuk akantuszlevelekkel díszített.

Az orgonát a régi templomból hozták át. A szószéket Rauch András készítette, a két oldalkarzatot pedig Hottner Ferdinánd tervei szerint építették meg 1879-ben. Ezzel fejeződött be tulajdonképpen a templom építése. A régi templomból megmaradt egy 1720-as években készült virágos hátaspad. Az új orgonáját 1941-ben készítette a pécsi Angster cég. A régit elbontották, csak a dobozát tartották meg.

A templomban eredetileg három harang volt. Két harangot 1798-1799-ben Andrásofszki János öntött, a Farkas utcai templom tűzvészben elpusztult harangjainak olvadékából. Ezeket eredetileg a Farkas utcai templom melletti haranglábon tartották, majd a külső templom elkészültekor annak tornyaiba kerültek. A harmadik harangot 1896-ban öntötték. 1917-ben rekvirálták. A másik két harang történelmi értékük miatt megmenekült a beolvasztástól.

A templom falai közt őrizték évtizedeken át I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek hamvait. 1908-ban találta meg őket az almakeréki evangélikus templom kriptájában Szádeczky-Kardoss Lajos történészprofesszor. Végakaratuknak megfelelően a Farkas utcai templomban szándékoztak őket nyugalomra helyezni, de azt éppen renoválták, s így e templomba hozták ideiglenesen a bronzkoporsókat. Innen csak 1942 novemberében szállították át fejedelmi pompával a Farkas utcai templomkriptába a hamvakat.

2013. október 23-án a templom kertjében felavatták Bethlen Gábor - Péterfy László alkotta - szobrát.

1903-ban Kenessey Béla püspök javaslatára a kolozsvári presbitérium 4 részre osztotta a megnövekedett reformátusokat: belvárosi, alsóvárosi, hídelvei és monostori egyházközségre. Ettől kezdve beszélhetünk különálló alsóvárosi egyházközségről. A városba hívott Irsay József maradt a hóstáti hívekkel.

A 20. századtól pezsgő gyülekezeti élet zajlik az egyházközségben (reggeli áhitatok, délelőtti, délutáni istentiszteletek, vasárnapi iskola, bibliaóra különböző korcsoportoknak, Földész Dalkör, ifjúsági kórus, gyülekezeti vegyeskar, bibliaismertető és egyéb ismeretterjesztő előadások, leány- és nőszövetségi foglalkozások, szeretetvendégségek, imahetek, diakónusi tevékenység, beteglátogtaás, öreggondozás, presbitertovábbképzők és 4 imaházban tartottak istentiszteleteket.

1902–1906 között Irsay József

1906-ban Fosztó Dénes beszolgáló lelkész

1907-1921 között Barabás Samu

1921–1936 között  Vásárhelyi János

1936–1945 között Kádár Géza

1945-ben Köblös István beszolgáló lelkész

1945–1978 között Valádi György és 1952–1971 között Kassai Géza

1978–1996 között Adorjáni Albert és 1978–1987 között Adorjáni Nagy Aranka

1996-től Adorjáni László és 2001-től Székely József

• Címtár. www.reformatus.ro. Erdélyi református egyházkerület (Hozzáférés: 2015. szeptember 20.) arch
• Asztalos Lajos: Kolozsvár épített kincsei. Kolozsvár: Stúdium. 2008. 133. o. ISBN 978 973 643 159 3  
• Gaal György: Magyarok utcája: A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei‚ házai‚ lakói. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1995. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 221. ISBN 973 96946 5 9  
• Kolozsvár építészeti és művészeti emlékei a XIX. század közepéig. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. kötet. Bukarest: Kriterion. 1982. 153–154. o.  
• Felavatták Kolozsváron a „magyarság Gedeonjának” szobrát. Szabadság, (2013. október 23.) arch Hozzáférés: 2013. október 27.
• Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• A Kolosvári Ev. Reformata Ekklésia külső városi templomának fundamentum-köve letétele alkalmatosságával october 3-dikán 1829 tartatott innepe. Kolozsvár, 1829.
• A kolozsvári református konzisztórium jegyzőkönyve (Series rerum consistorio ecclesiae Reformata Claudiopolitana Actarum ab anno Christi 1689). 1689–1794. In Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára, I. B.1.
• Kézirat a lelkipásztorokról. In Alsóvárosi Ref. Egyházközség levéltárában. 1983/Ü13/360
• Herepei János kézirata a lelkipásztorokról. In Erdélyi Református Egyházkerület Levéltára, EL 1973/8/16
• Sipos Gábor: A Kolozsvár–Alsóvárosi Református Egyházközség története. Kolozsvár, 2022.
• Tárkányi György: Följegyzések egyházközségünk múltjából tanulságul a jelennek. In Reformátusok Lapja. 1935/3. 334–339. p.
• A kolozsvári alsóvárosi gyülekezet templomszentelési ünnepe. In Református Szemle, 1926. 627–628. p.

• Jakab Elek: Kolozsvár története. Budapest, 1888.
• Herepei János: A reformátusok legelső külső temploma. Református Szemle, 2–3. sz. (1940)
• Kagerbauer Antal és a romantika építészete Erdélyben. In B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1977. 69–94. o.  
• Kádár Géza – Adorjáni László: A kolozsvári „Kétágú” református templom. Kolozsvár: Kolozsvár Alsóvárosi Református Egyházközség. 1996.  
• Sipos Gábor: A kolozsvári hóstáti reformátusok gyülekezete és templomai, 1672–1845. In Benkő Samu Emlékkönyv. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2008. ISBN 978 973 8231 79 5  
• Sipos Gábor: A külső templom bibliája. In Sipos Gábor: Reformata Transyalvanica. Kolozsvár, 2012.
• Weisz Attila: Alsóvárosi református templom (Kétágú-templom), Kolozsvár. lexikon.adatbank.ro