Juz Aleskovszkij (Ioszif Jefimovics Aleskovszkij, oroszul: Иосиф Ефимович Алешковский) (Krasznojarszk, 1929.
szeptember 21. – Tampa, Florida, 2022. március 21. vagy előtte) orosz író, költő, dalszerző és énekes, 1979-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Juz Aleskovszkij | |
Született | Иосиф Хаимович Алешковский 1929. szeptember 21. Krasznojarszk |
Elhunyt | 2022. március 21. (92 évesen) Tampa |
Álneve | Юз |
Állampolgársága | |
Házastársa | Irina Nikiforova |
Szülei | |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Guggenheim-ösztöndíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Juz Aleskovszkij témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Apja hivatásos katonatiszt volt. A család 1940-ben Moszkvába költözött, Aleskovszkij itt kezdett iskolába járni. Rossz tanuló volt, egyszer még évet is kellett ismételnie. A II. világháború idején a családot Omszkba evakuálták, majd visszatértek Moszkvába. 1947-től katonaéveit a Csendes-óceáni flottánál töltötte, ahol egy kihágás miatt (állami gépkocsi önkényes elvétele) 4 évre elítélték. Nem politikai fogolyként járta meg a munkatábort, 1953-ban szabadult.
A lágerben kezdett dalokat írni. 1955-től Moszkvában építkezéseken dolgozik, sofőrködik. Az 1950-es évektől kezdve az egész ország megismeri lágerdalai révén, holott ezek előadására nyilvánosan nem kerülhetett sor, szövegei szamizdatként terjedtek. Mindeközben gyermekkönyveket kezd publikálni, számos film forgatókönyvét jegyzi. 1965-től tekinthető hivatásos írónak.
1979-ben egy nevezetes szamizdat kötet, a (mindössze 12 példányban legépelt) Metropol Almanachban való részvétele miatt emigrációba kényszerült. Az USA-béli Haddamban élt (Connecticut állam). Regényeit orosz nyelven írta.
Leghíresebb szerzeménye a Továriscs Sztálin (Товарищ Сталин, hivatalos címén Песня о Сталине), azaz Sztálin elvtárs (Dal Sztálinról), az 1960-as években valóságos ifjúsági himnusszá vált, folklorizálódott, szövegében kisebb-nagyobb változatokkal terjedt a Szovjetunióban. Az egész ország énekelte, miközben hivatalosan nem adták közre ("csak az nem ismerte, aki nem akarta").
Bratka László fordításában:
Dal Sztálinról
Sztálin elvtárs, ön tudósok gyöngye –
a nyelvészetben is mire vitte, ím.
Én meg – munkatáborba söpörve,
és ordas farkasok az elvtársaim.
Elhurcoltak, de miért, mivégre?
Csak az éltet, hogy az igazság tündököl.
Elhurcoltak Turuhán-vidékre,
a cár alatt itt szokott volt ülni ön.
Minden bűnt elvállaltunk, sok marha,
és idehajtottak fegyverek alatt.
Hittünk önben – csak ez sodort bajba,
ezt mondja a történelmi tapasztalat.
Most aztán ülhetek táborba hajtva,
ahol az őrök, akár a vérebek.
Azért ülök – kétely kibe marna –,
mert az osztályharc megint élesedett.
Hajtanak sárban, hajtanak fagyban,
robotolni hajnaltól... másnap hajnalig.
Az ordas fagy a csontomig marna,
ha szikrából lángot ön nem álmodna itt.
Nehéz lehet önnek, mindennel törődve
a világon, sivár éjszakai órákon át,
a kremli dolgozószobában járkálva
örök éberséggel színi a pipát.
Keresztünket hazugság lőcsölte
ránk, viszont sírig cipeljük – a semmiért.
Kivágott faként a priccsre dőlve,
kit sem kerül az álom, mint a vezért.
Csak önt látjuk, ahogy pártaktivista
köpenyben-sapkában a dísztribünre áll.
Az ön módjára – tarra csupaszítva –,
irtjuk az erdőt: sivár a láthatár.
Tegnap tettük két marxistánkat sírba
vörös zászlóba burkolván testüket.
Az egyik jobbra tért – vádlója írta –,
a másik ügyét csak elcseszte a testület.
„Vizsgáltassék felül az ügye!
– az utóbbi így végrendelkezett.
– Sztálin tudja, Sztálin nem gügye!" –
mondta és örökre elcsendesedett.
Ezer évig szálljon pipája füstje,
Sztálin elvtárs, én forduljak fel itt,
és sarló egyelje, kalapács üsse
a Szovjetunió testvér-népeit!
Dalos György fordításában:
Sztálin elvtárs…
Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,
nyelvtudományban legjobb s legnagyobb.
Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,
barátaim a brjanszki farkasok.
Két marxistát temettünk tegnap, sajna
a vörös bársony ezúttal elmaradt.
Az egyikük az mindig balra hajlott,
a másik nem hajlott és úgy maradt.
Önt múzeummal ünnepelte Moszkva,
Fel, Iszakovszkij, dicshimnuszt hamar!
Derék barátunk, Mandelstam, az Oszka,
a kályhatűznél Petrarcát szaval.
Ülök a csendes turuháni tájon,
itt raboskodott, mondják, egykor Ön.
Itt csiholta a szikrából a lángot.
Én melegszem a tűznél. Köszönöm!
Sztálin elvtárs, Ön nagyszerű tudósnak,
nyelvtudományban is mindentudó.
Én egyszerű szovjet fogoly vagyok csak,
nem mensevik, még csak nem is zsidó.This article uses material from the Wikipedia Magyar article Juz Aleskovszkij, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.