Goda Gábor (született Grünfeld) (Budapest, 1911.
április 1. – Budapest, 1996. április 12.) Kossuth-díjas magyar író, műfordító, színházigazgató.
Goda Gábor | |
Az 1972-es Körkép antológiában megjelent portréja | |
Született | Grünfeld Gábor 1911. április 1. Budapest |
Elhunyt | 1996. április 12. (85 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Szülei | Goda Géza |
Foglalkozása | |
Tisztsége | színigazgató (1958–1959, Vígszínház) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34/1-1-41) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Goda Gábor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja Goda Géza (1874–1954) hírlapíró, édesanyja Seifter Erzsébet (1885–1938) volt. 1929-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. Ekkor jelent meg első s egyetlen verseskötete. Az érettségit követően alkalmi munkákból élt. Az újságírásba is belekóstolt, ám mivel nem találta meg egy interjúalanyát, a kor egyik ünnepelt színésznőjét, javasolták neki, keressen más elfoglaltságot. Ezt követően a Független Szemle könyvkiadóban dolgozott, volt lektor és fordító is, 1931-ben pedig a Porond című folyóiratot szerkesztette. Írói pályafutása – a rövid költői kitérőt követően – novellákkal folytatódott, amelyekből több az Újság című lapban is megjelent, s felkeltette a közönség figyelmét. 1936-ban adták ki a Levél a pokolból című elbeszéléskötetét, amelyre Nagy Lajos és Füst Milán is felfigyelt. Az ifjú szerzőről szóló írásaikban elismeréssel szóltak a Goda-novellákban megnyilatkozó kvalitásokról, a pesti polgári világ szociografikus részletezésű leírásáról, a finom és árnyalt lélekrajzról. Az 1930-as években több nagyobb lélegzetű prózai művet írt, amelyeket a világháború után átdolgozott és megjelentetett. A II. világháború éveiben (1939–1945) több alkalommal is munkaszolgálatra hívták be.
A világháború után közéleti szerepet vállalt, 1945–1950 között Budapest kulturális ügyeinek vezetője, először főjegyző, majd kultúrtanácsos lett. 1956-1958-ban tagja volt az Irodalmi Tanácsnak, 1957–1959-ben pedig részt vett az Élet és Irodalom szerkesztésében is. 1958-ban egy évadon keresztül a Néphadsereg Színházának (a mai Vígszínház) igazgatója volt.
Novelláival, regényeivel, publicisztikai írásaival a háború utáni szocialista irodalom egyik jelentős alakja lett. Igazi urbánus író volt, műveinek fő színtere a pesti kispolgárság világa volt. Ezt ismerte leginkább, ha számára idegen területre tévedt, például az angyalföldi munkásokról szóló 1952-es kisregényében, a sematizmus közhelyeit valósította meg. Az 1950-es évek második felétől írott műveit is az erősen szatirikus, ironikus látásmód, a fanyar humor jellemezte.
Nem sokkal 85. születésnapja után, 1996. április 12-én hunyt el Budapesten.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Goda Gábor (író), which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.