Elektromos Fluxus

Az elektromos fluxus arányos egy adott felületen áthaladó erővonalak számával. Pontosabban az E elektromos térerősség megszorozva a felületnek a térre merőleges komponensével. Egy infinitezimálisan kicsi ${\displaystyle \mathrm {d} \mathbf {A} }$ felületre eső fluxus nagysága ${\displaystyle \mathrm {d} \Phi _{E}=\mathbf {E} \cdot \mathrm {d} \mathbf {A} }$.

Az elektromos fluxus egy S felületre:

${\displaystyle \Phi _{E}=\int _{S}\mathbf {E} \cdot \mathrm {d} \mathbf {A} }$

ahol

E az elektromos tér

dA az S felület egy differenciális része, és melynek irányát egy kifelé mutató felületi normális írja le.

Egy zárt gaussi felületre a fluxus:

${\displaystyle \Phi _{E}=\oint _{S}\mathbf {E} \cdot \mathrm {d} \mathbf {A} ={\frac {Q_{S}}{\varepsilon _{0}}}}$

ahol Q_S a felület által körülvett töltés (beleértve a szabad és kötött töltéseket is) és ε₀ a vákuum permittivitása.

Ez az összefüggés az elektromos mezőre érvényes Gauss-törvény integrális alakja, a négy Maxwell-egyenlet egyike.

Az elektromos fluxus egysége SI-mértékegységben: volt méter (V m), vagy a vele ekvivalens, newton négyzetméter per coulomb, (N m² C⁻¹), azaz: kg•m³•s⁻³•A⁻¹.

• http://hyperphysics.phy-astr.gsu.edu/Hbase/electric/gaulaw.html#c3

Ez a szócikk részben vagy egészben az Electric flux című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.