Daniel Shechtman: Nobel-díjas izraeli tudós

január 24. –) izraeli tudós, az Israel Institute of Technology ("Technion") anyagtudományi professzora, az amerikai Ames Laboratory kutatója, az Iowa State University vendégprofesszora. 1982. április 8-án, miközben a washingtoni Nemzeti Szabványügyi Iroda (U.S. National Bureau of Standards) munkatársa volt, felfedezte az ikozaéder fázist, ami új területeket nyitott meg a kvázikristályok kutatása területén. 2011-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.

Daniel Shechtman דן שכטמן
Daniel Shechtman 2011-ben, kezében az általa felfedezett kvázikristályok egy modelljével
Született	1941. január 24. (83 éves) Tel-Aviv, Palesztinai Brit Mandátum
Állampolgársága	izraeli amerikai
Nemzetisége	izraeli
Házastársa	Tzipora Shechtman
Gyermekei	Yoav Shechtman
Foglalkozása	kémikus
Iskolái	Technion – Izraeli Műszaki Egyetem
Kitüntetései	Fizikai Wolf-díj (1999) Izrael-díj (1999) Kémiai Nobel-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Shechtman דן שכטמן témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

1966-ban az Israel Institute of Technology-n ("Technion") szerezte főiskola, majd 1968-ban egyetemi diplomáját, majd 1972-ben doktori fokozatát anyagtudományi területen. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudomány Tanácsának támogatásával az Ohio állambeli Wright Patterson Légierőbázison található kutatólaboratóriumban dolgozott, ahol titániumötvözetek mikrostruktúráját és tulajdonságait vizsgálta. 1975-től a Technion tanára volt az anyagtudományi tanszéken. 1981–1983 között fizetetlen szabadságot vett ki és a Johns Hopkins Egyetemen folytatta kutatásait és a hirtelen megszilárduló alumíniumötvözetek tulajdonságait vizsgálta. Eközben fedezte fel az ikozaéder fázist, amí új területet nyitott a kvázikristályok kutatásában.

A felfedezés rendkívül ellentmondásos volt, az anyagkutatás egyik elismert szakértője, Linus Pauling jelentette ki, hogy "kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok". Shechtman kutatásvezetője pedig felkérte, hogy távozzon a csapatából, amelyre szégyent hozott.

Shechtman felfedezése után más kutatócsoportok is elkezdtek foglalkozni a területtel és hamarosan empirikus megfigyelésekkel támasztották alá elméletét. Kiderült, hogy a kvázikristályok alacsony hő- és áramvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, de nagy a strukturális stabilitásuk. Találtak természetes kvázikristályokat, illetve számos alkalmazási területet, többek között a finomműszeriparban használt acél, az elektromos vezetékek szigetelése és a konyhai edények tapadásgátló bevonatai is tartalmaznak kvázikristályokat.

2011-ben a kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a kvázikristályok felfedezéséért.

1992–1994 között ismét fizetetlen kutatói szabadságot vett ki és az amerikai szabványügyi hivatal laboratóriumában a gyémánt felhasználását tanulmányozta a kémiai úton készített bevonatok készítése során (Chemical vapor deposition, CVD).

2004-ben lett az Iowa State University részidős professzora, általában egy évből 5 hónapot tölt az iowai Ames-ben.

• Shechtman, Dan (1984). „Metallic Phase with Long-Range Orientational Order and No Translational Symmetry”. Physical Review Letters 53 (20), 1951. o. DOI:10.1103/PhysRevLett.53.1951.  
• Shechtman, Dan (1985). „Nuclear γ-ray resonance observations in an aluminum-based icosahedral quasicrystal”. Physical Review B 32 (2), 1383. o. DOI:10.1103/PhysRevB.32.1383.  
• D. P. DiVincenzo and P. J. Steinhardt, eds. 1991. Quasicrystals: The State of the Art. Directions in Condensed Matter Physics, Vol 11. ISBN 981-02-0522-8.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dan Shechtman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Életrajza az amerikai Office of Scientific and Technical Information honlapján
• A kvázikristályok története Shechtman nyomán (angolul).
• Életrajza a Technion honlapján
• Dan Shechtman az Iowa State Univerisity anyagtudományi tanszékének lapján