Dél-Korea Közlekedése

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Dél-Korea a világban a harmadik ország, ahol lebegő mágnes vasút üzemel.

A modern infrastruktúra fejlődése az 1962-1966-ig tartó első 5 éves fejlesztési tervvel kezdődött el. Ez magában foglalta 275 km hosszúságú vasút építését, és néhány kisebb autópálya projektet. A Kjongbu (Gyeongbu) autópálya autópálya építését, ami két jelentősebb várost, Szöult és Puszant (Busant) köti össze, 1970. július 7-én fejezték be.

Az 1970-es években nagyobb beruházásokat fordítottak az infrastruktúrára. Az 1972-1976-ig tartó harmadik 5 éves fejlesztési terv alatt épültek repülőterek és kikötők, Phohangban (Pohangban), Ulszanban (Ulsanban), Maszanban (Masanban), Incshonban (Incheonban), és Puszanban (Busanban). Valamint ekkor épült ki Szöul metró rendszere is.

A vasutakat az 1980-as években kezdték fejleszteni. Természetesen nem csak a teherszállítás, hanem a tömegközlekedés szempontjából is lényeges haladás volt fejlesztésük. 1988-ban már 51 000 km hosszúságú vasúton közlekedhettek vonatok. Még az évszázad vége előtt meghosszabbították az autópályákat. Így elérték, hogy több nagyobb várost kössenek össze, 1539 km-en.

Története

A Koreai közlekedés már a Három királyság korszaka alatt elindult. A Csoszon (Joseon) korszakban Szöulból, mint a közlekedés központjából hat megyére terjesztették ki. Az 1900-as évek elején a régi utakat újakra cserélték. 1911-ben autókat hozattak az országba, 1912-ben pedig már taxival, és busszal is lehetett közlekedni. 1928-ban megjelentek a teherautók is. Az 1970-es években a Kjongbu (Gyeongbu) autópálya építésével együtt megjelentek az expressz buszok. Innentől kezdve, szerte az országban autópálya építések indultak meg. Ennek köszönhetően Dél-Korea úti közlekedése rohamos fejlődésnek indult. Ma már majdnem minden városon belül és városok közötti viszonylatban is igen fontos közlekedési eszközként használják az emberek a különböző autóbuszokat.

Autóbusz

Távolsági buszok

Mérettől függetlenül, minden koreai városnak van buszszolgáltatása. Típusuk alapján megkülönböztetik az express (koszok (gosok), 고속) és az intercity (siö (shioe), 시외) buszokat. A koszok (gosok) buszok nagyobb távolságot tesznek meg, kevesebb megállóhellyel. A siö (shioe) buszok rövidebb távolságot, lassabban járnak be, több megállóhellyel. Az 1980-as években, a dél-koreai autópálya rendszer gyors fejlődésének, és kiterjesztésének köszönhetően indult fejlődésnek a távolsági buszok hálózata is. 1988-ban, tíz busztársaság működött, körül-belül 900 járművel, amik Korea főbb városait kötötték össze.

Helyi járatok

A városokon belül általában két típus közlekedik: ülő típusú (csvaszok (jwaseok), 좌석) és város típusú (tosihjong (doshihyeong), 도시형), másnéven álló típusú (ipszok (ipseok), 입석) buszok. Mind a kettő azonos utat jár be, azonos gyakorissággal és a megállók száma is nagyjából azonos. Különbség, hogy a csvaszok (jwaseok) buszok drágábbak és kényelmesebbek. Nincs állóhely, mert nem megengedett, ezért helyjegyet kell váltani. A tosihjong (doshihyeong) buszok olcsóbbak, az ülőhelyek száma kevesebb, és kevésbé kényelmesebbek. Sok városból azonban hiányoznak a csvaszok (jwaseok) típusú buszok. Ezekben a városokban a vidéki (nongocshon (nongeochon), 농어촌) buszok közlekednek.

 

Más szolgáltatások

Közlekednek szerte az országban az Incshoni (Incheoni) repteret kiszolgáló buszok, reptéri buszok is. Ezeken kívül, más intézmények, például templomok, óvodák, iskolák működtethetnek külön járatokat. Az 1990-es évek elején áruházak is üzemeltethettek saját járatot, de ezeket a kormány 2001-ben megszüntette.

Taxi

Dél-Korea közlekedésében fontos szerepet játszik a taxi szolgáltatás, mivel megfizethetőek az árak. Az alábbi típusai közlekednek:

• Általános, standard (ilban, 일반) taxi – 2800 – 3000 von (won) (kb. 700 – 800 Ft).
• Luxus (mobom, 모범) taxi,ami több szolgáltatást kínál, mint az általános taxi – 3200 - 5000 von (won) (kb. 1000 Ft körül).
• Nagyméretű, úgy nevezett Jumbo taxi – 6 – 10 fő utazhat, 3200 – 5000 von (won).
• Kakao taxi – Egyre népszerűbb a koreaiak és a külföldiek körében is. Hasonló az Uberhez, applikáción keresztül lehet megrendelni az autót.
• Nemzetközi taxi (International taxi), csak a turistáknak fenntartva, tolmácsszolgáltatással.

 

A díjat a taxi típusa és a megtett út alapján számítják a városokban. Vidéken előfordul, hogy az út előtt kell megállapodni a fizetendő összegben. Fizetni lehet készpénzzel, kártyával, vagy T-Money-val. Némelyik járművön a Free Interpretation felirat látható. Mobil telefon segítségével ingyenesen igényelhető tolmácsszolgáltatást kínálnak angolul, japánul és kínaiul. Az országban nem jellemzőek az illegális taxik. A legális járművek rendszáma 30-as számokkal kezdődik, így lehet ellenőrizni a hitelességüket.

T-Money

A T-Money egy elektronikus pénztárca, amit már országszerte használnak. 2004-ben vezették be, és használható járműveken, múzeumokban, boltokban és automatáknál. 2009-ben naponta kb. 30 millió vont (wont) fizettek ki a T-Money-val a közlekedési járműveken. A kártyát használva kedvezményesen lehet igénybe venni a tömegközlekedést. Megvásárolható bármelyik boltban.

Autóval

Dél-Koreában jobb oldali közlekedés van. A vezetéshez szükség van nemzetközi vezetői engedélyre. Az utak jó állapotban vannak, a feliratokat pedig nem csak koreaiul írják ki, hanem angolul is. Az autóbérlés 54 400 von (won)/nap-nál kezdődik. Szöulban azonban, nem javasolt autóba ülni a sok forgalmi dugó miatt. A sofőrök pedig hajlamosak nem betartani a közlekedési szabályokat. Ezért választják inkább a koreaiak is a metrót az autók helyett.

Autópályák

Két nagyobb típusa létezik az autópályáknak: expressz autópályák és nemzeti autópályákat. A nemzeti szint alatt még tovább csoportosítanak. Majdnem minden expressz autópálya fizetős, és a Korea Expressway Corporation (KEC) építteti és tartja fent az utakat. A díjat elektronikusan kell fizetni. A KEC működteti az útszéli pihenőket is. De nem csak állami, hanem magán utakat is igénybe lehet venni. Ezeket az utakat magán cégek építtették az állam engedélyével.

1998-ban az úthálózat teljes hossza 86 989 km volt. Ebből 1996 km volt expressz út, és 12 447 volt nemzeti út. Az expressz utak hossza 2009-re elérte a kb. 3000 km-t.

Bővebben: Dél-Korea vasúti közlekedése

Dél-Koreának kiváló vasút hálózata van, ami megkönnyíti és kényelmessé teszi az utazást. Az első vasút rendszert 1899-ben építették ki Szöul és Incshon (Incheon) között. A koreai háború alatt számos vonal megrongálódott, amit később újjáépítettek. Ma a vasút az elsőszámú közlekedési eszköz, amit a koreaiak használnak.

Vasútvonalak

A vasutak teljes hosszúsága 3460 km. Az 1963-ban alapított Koreai Nemzeti Vasútvállalat (KNR) üzemeltette. A KNR 2005-ben kettévált a Korail és Koreai Vasúthálózati Hatóság (KR) társaságokra. A Korail a fővonalakat üzemelteti.

A KTX 2004 óta működik. A vasút a 300 km/h-s sebességet is el tudja érni. A Szöul - Puszan (Busan) távolságot 2 óra és 10 perc alatt teszi meg. Két vonala van: A Kjongbu vonal (Gyeongbu vonal) (경부) és a Honam(호남)

 

• A szemaul-ho (saemaeul-ho) (새마을호) típusnak van a legkevesebb megállója, és a legkényelmesebb ülőhelyei.
• A mugunghva-ho (mugunghwa-ho) (무궁화호) típusú vonat a legnépszerűbb. A legtöbb helyen megáll, és kapható helyjegy is.
• Az ingajárat (thonggun jolcsha (tonggeun yeolcha), 통근 열차) a leglassabb, és legolcsóbb a négy közül. Minden megállóhelyen megáll, és nincs helyjegyfoglalás.

Vasútvonal Észak és Dél-Korea között

Korea felosztásáig a Kjongi (Gyeongi) vonal és a Kjongvon (Gyeongwon) vonal elért egészen Észak-Koreáig. A Kjongi (Gyeongi) vonal összekötötte Szöult Keszonggal (Kaesonggal), Phenjannal (Pyeongyanggal), és Sinidzsuval (Shinuijuval) a kínai határnál, míg a Kjongvon (Gyeongwon) vonal elérte Vonszant (Wonsant) a keleti parton. Egy másik vonal, a Kumgang-san vonal pedig összekötötte a déli Cshorvont (Cheorwont) a Kumgang heggyel északon. A két ország kormánya újra össze akarja kötni a Kjongi (Gyeongi) vonalat és a Tonghe Pukbu vonalat (Donghae Bukbu vonalat). 2007. május 17-én teszt vonatokat küldtek a két vonalon. Egyet nyugaton, Munszantól (Munsantól) Keszongig (Kaesongig), egyet pedig keleten, Csedzsintől (Jejintől) Kumgangig.

Metró

Az első metró vonalat 1968-ban adták át. Négy városban van kiépítve metró rendszer. Ezek Szöul, Puszan (Busan), Tegu (Daegu) és Incshon (Incheon). Kvangdzsuban (Gwangjuban) és Tedzsonban (Daejeonban) még építés alatt állnak. Szöul metró rendszere a legrégebbi az országban, 1974-ben adták át. 2007-ben már 8 vonal működött. Jelenleg pedig 22 metró vonal üzemel. Gyakran választják az emberek a metrót az autók helyett, mert kényelmesebb és így elkerülhetik a közlekedési dugókat. A Szöuli 1-es és 2-es vonal a régi villamos utak vonalát követi.

Villamos

Az első villamos vonalat Szöulban, 1898 decemberében indították el Szodemun (Seodaemun) és Cshongnyangni (Cheongnyangni) között. Később a hálózatot kibővítették az egész belvárosra, és a környező kerületekre. A hálózat a csúcspontot 1941-ben érte el, majd a fejlődés 1968-ban abbamaradt az autó és metró rendszer kiépítése érdekében. Ma már alig használnak villamost.

Dél-Korea rendelkezik a világ legnagyobb hajóépítő iparával, kiterjedt komprendszerével, valamint kereskedő flottájával, ami Kínát, Japánt, és a Közel-Keletet is kiszolgálja. Teszik ezt 1609 km navigálható vízi úton.

Az ország déli és nyugati partjai kis szigetekkel vannak körül véve, amik kompokon közelíthetőek meg. Így a legnagyobb szigetek, Csedzsu és Ullung (Ulleung) szigete is. De komppal megközelíthető Incshon (Incheon), Mokpo, Phohang (Pohang), Puszan, illetve Kína és Japán is.

Az ország nagyobb kikötői: Incshon (Incheon), Mokpo, Phohang (Pohang), Puszan (Busan), Ulszan (Ulsan), Joszu (Yeosu), Csedzsu (Jeju).

Története

A Korean Airt 1962-ben alapította a kormány, és 1988-ig az egyetlen légitársasága volt Dél-Koreának. A társaság indít járatokat Japánba, az Egyesült Államokba, Kanadába, Franciaországba, Svájcba, Németországba, és számos ázsiai országba. A második légitársaságot, az Asiana Airlines-t 1988-ban alapították, és három városba indított járatokat. A növekvő forgalomra való tekintettel 2001-ben megnyitották az Incshoni (Incheoni) nemzetközi repülőteret. 2004-ben a két légitársaság heti kb. 1700 járatot üzemeltetett, 95 városba. A szállított csomag mennyiséggel a világon az ötödik, a szállított utas mennyiséggel pedig a tizenkettedik volt a rangsorban. Dél-Koreát tehát két nagyobb légitársaság, a Korean Air és az Asiana Airlines szolgálja ki. Két kisebb társaság, a Hansung Airlines és a Jeju Air olcsóbb jegyeket kínál az útjaikra.

Repülőterek

• Kimpho (Gimpo) (Szöul): Belföldi járatokat, és néhány nemzetközi járatot indít.
• Incshoni nemzetközi repülőtér (Szöul): Itt bonyolítják le a legtöbb nemzetközi utat. A repülőtér Szöul és Incshon (Incheon) között található. 2006 és 2010 között a világ legjobb repterei között tartották számon. A Skytrax-tól is 5 csillagot kapott. Ameddig az utasok várakoznak, élvezhetik a reptér szolgáltatásait: gyógyfürdőt, pihenőhelységeket, korcsolyapályát, kaszinót, és a Koreai Kultúra Múzeumát.
• További repterek: Kimhe (Gimhae) (Puszan (Busan)), Csedzsu (Jeju), Cshongdzsu (Cheongju), Jangjang (Yangyang).

Dél-Koreában 1999-ben már 103 repülőtér működött.

Dél-Korea és Csedzsu-sziget között egy tenger alatti vasúti alagutat terveznek.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Transport in South Korea című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Study in Korea (koreai) Archiválva 2019. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Korea Pass (angol-japán)
• Korean Transportation System (angol) Archiválva 2019. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben