Iskolaigazgató Bartók Béla: Iskolaigazgató

Ez a szócikk az iskolaigazgatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Bartók Béla (egyértelműsítő lap).

november 19. – Nagyszentmiklós, 1888. augusztus 4.) magyar mezőgazdász, szakíró, a nagyszentmiklósi gazdasági iskola igazgató-tanára, Bartók Béla zeneszerző és zenetudós édesapja, Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok nagyapja.

Középiskoláit Pesten a piarista rendi gimnáziumban és a reáliskolában, majd a kolozsvári gazdasági tanintézetben végezte. Tanulmányait állami ösztöndíjjal a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta, ahol az utolsó tanév befejezésében édesapja korai halála megakadályozta. Hazatérte után a 21 évesen őt bízták meg a nagyszentmiklósi földműves-iskola vezetésével, amelyet előtte édesapja látott el.

Bartók már közismert férfiként kötött házasságot Voit Paulával, 1880. április 5-én, akinek bátyja a szintén Magyaróvárott végzett gazdász, Voit Lajos, a Wenckheim uradalom gazdatisztje volt.

Nagyszentmiklóson látta meg a napvilágot 1881. március 25-én fiuk, Bartók Béla, aki később a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművésze, népzenekutatója, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára lett.

„A Nagyszentmiklóson szerzett zenei élmények közül kétségkívül nagy hatást gyakorolt a kis művésztehetségre az apja által vezetett Zene- és Dalegylet 1887. március 26-ai nagy sikerű hangversenye. Az eseményről megemlékezve, Bartók Béláné mondja, »Hogy ez volt az első alkalom, amikor kisfiuk orchesterzenét hallhatott. Jól emlékszem még. hogy a Semiramis ouvertürjét adták elő mint első darabot. A vendégek tovább ettek-ittak, de ő azonnal letette az evőeszközt, és teljes odaadással hallgatta a zenét, el volt ragadtatva, de méltatlankodva mondta, hogy tudtak a többiek enni, mikor ilyen szép zene szólt.« A Nagyszentmiklósi Közlöny tudósítása szerint a műsoron: Induló, Egyveleg, Keringő Strauss Cigánybárójából, Traviáta Verditől, Magyar népdal-egyveleg, Donizetti Lammermoori Lucia stb. szerepelt” – írja Pall Margit Bartók életrajzában.

Fia keresztapja, dr. Schreyer Viktor úgy vélekedik, hogy a kis Béla apjától örökölte tehetségét. A kora gyermekkor e csöppet sem szokványos szellemi légköre döntő módon kihatott a nagy művész különben is korán kibontakozó egyéniségére. De álljon itt a leghitelesebb forrás, magának Bartók Bélának nyilatkozata: „Legelső zongoraóráimat édesanyámtól kaptam, hatodik életévemben. Apámnak, aki egy földmívesiskolát igazgatott, meglehetősen fejlett zenei képességei voltak: zongorázott, műkedvelő zenekart szervezett, gordonkázni is tanult, hogy zenekarában mint gordonkás játszhasson, sőt még táncdarabokat is komponált.” Voit Paula, az édesanya egyik visszaemlékezésében így ír az első zeneórákról: „…Március 25-én, éppen ötödik születése napján kezdtük el a tanulást, és április 23-án, Béla napkor egy kis négykezessel lepte meg az édesapját”. A fiú a zene mellett nagy érdeklődéssel foglalkozott természeti környezetével, selyemhernyókat is tenyésztett, közismert volt nagy természetszeretete, valószínűleg ezek is az apai örökséghez tartoztak.

Az idősebbik Bartók neve azonban nem csak fia által vált híressé: kiváló szakmai, közéleti és szakírói munkásságot is folytatott. Áldásos tevékenységének megkoronázását az 1884. június 1-jén útjának indított Gazdasági Tanügy jelentette, amely a világ első mezőgazdasági szakoktatás-ügyi folyóirata volt, annak szerkesztését, kiadását Bartók egy személyben végezte.

Szakirodalmi pályája még magyaróvári tanulmányai előtt indult: jelentek meg cikkei a Földmívelési Érdekeinkben és a Torontálban, illetve magyaróvári hallgatósága alatt a Gyakorlati Mezőgazdában. A későbbiek során az Erdélyi Gazda, az Egyetértés, a Pesti Napló és más folyóiratok is közölték szakcikkeit.

• Miként szervezzük az alsóbb gazdasági szakoktatást. Nagyszentmiklós. 1884
• Gazdasági egyesületek vagy gazdasági kormánybiztosok szerveztessenek? Ugyanott, 1886

Gazdasági cikkeket írt az Erdélyi Gazdába, annak rendes munkatársa volt, a Gyakorlati Mezőgazdába, s más szaklapokba; az Egyetértésbe és a Pesti Naplóba a gazdasági szakoktatásról írt.

1885-ben Gazdasági Tanügy címmel lapot indított meg, amely azonban 3/4 év múlva megszűnt. Álneve és monogramja: dr. Schmidt János és R. J. volt.

• Balassa Iván: Id. Bartók Béla (1855-1888) in Magyar agrártörténeti életrajzok. A - H. Szerk. Für Lajos és Pintér János. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 1987 pp. 127–129 ISBN 963-01-7834-6
• Bartók Béla: Önéletrajz. Írások a zenéről. In: Hamvas Béla (szerk.): Európai műhely II. Pannónia könyvek. Baranya megyei könyvtár. Pécs, 1990
• Dille, Denijs: Bartók Béla családfája. Ford. F. Csanak Dóra. Balassi K. Bp., 1996. ISBN 963-506-088-2
• Pall Margit: Bartók életrajza. BANATerra. A Bánság enciklopédiája. (https://web.archive.org/web/20100311223945/http://www.banaterra.eu/magyar/P/pall_margit/cikkek/bartok/bartok_eletrajza.htm)
• Schreyer Viktor: Nagyszentmiklós tradicionális monográfiája Nagyszentmiklós, 1912
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
• Walleshausen Gyula: Mítosz és valóság: új adatok Bartók Béla családjáról. Valóság. 1999. 42. 3. 78-85.