Németország Baloldali Párt

A volt NDK területén jelentős Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) nevű posztkommunista párt és a volt Nyugat-Németországban aprócska Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.

Baloldali Párt (Die Linke)
Mottó: Sozial. Gerecht. Für alle. (Társadalom. Igazság. Mindenkinek.)
Adatok
Elnök	Janine Wissler Martin Schirdewan
Frakcióvezető	Amira Mohamed Ali Dietmar Bartsch
Alapítva	2005. július 17. (mint Baloldali Párt.PDS).
Elődpárt	PDS WASG
Székház	Karl-Liebknecht-Haus Kleine Alexanderstraße 28 D-10178 Berlin
Ifjúsági tagozat	linksjugend solid
Ideológia	demokratikus szocializmus baloldali populizmus antikapitalizmus antiimperializmus
Politikai elhelyezkedés	szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét	1990 óta
Európai párt	Európai Baloldal Pártja
EP-frakció	Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL)
Hivatalos színei	vörös
Németország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Die Linke) témájú médiaállományokat.

A párt szinte teljesen ugyanazon az állásponton van, mint a Francia Kommunista Párt, és előfordult, hogy a kommunista és munkáspártok találkozójára is meghívták (de nem ment el, feltehetően az olyan antidemokratikus pártok jelenléte miatt, mint például az (Észak-)Koreai Munkapárt).

A pártban az utóbbi években nagymértékben megerősödött az eurokommunista frakció.

A Baloldali Párt a progresszivizmus képviselője is. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogatja, és bármiféle általa homofóbnak tekintett diszkriminációt ellenez (mint például az örökbefogadás megtagadása azonos nemű párok esetében). A párt keretén belül egy olyan frakció is működik, amely kifejezetten a homoszexuálisok és a transzszexuálisok jogait védi. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre is nagy hangsúlyt fektet; a pártban nagy arányban képviseltetik magukat a nők.

A Baloldali Párt védi a bevándorlók jogait, és a rasszizmus, idegengyűlölet, nemzetiszocializmus, sovinizmus és a felsőbbrendűségi alapon elkövetett diszkrimináció ellen folyamatosan fellép.

 

A Baloldali Párt a totalitárius Német Demokratikus Köztársaság állampártja, az 1990-ben átalakult Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) jogi örököse. A párt számtalanszor elhatárolódott a régi kelet-német és egyéb totalitárius rendszerektől.

A PDS 1990 és 2005 közt a baloldali „keleti párt” volt: a volt Nyugat-Németországban alig szavaztak rá, a volt NDK-ban viszont rendre 15-25%-os eredményeket ért el és az öt keletnémet tagállam közül kettőben koalíciós kormányra lépett az SPD-vel.

Az áttörés 2005-ben következett be. A PDS új nevet kapott, választási szövetségre lépett a nyugatnémet alapítású Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG) és szövetségi szinten a szavazatok 8,7%-át szerezte meg a szeptemberben tartott választásokon (több mint a dupláját 2002-es 4%-os eredményének). Az új név a Baloldali Párt.PDS (Die Linkspartei.PDS, röviden: Die Linke.PDS) lett, amely a változást jelképezte.

Európai szinten a PDS alapítója volt az Európai Baloldal nevű pártszövetségnek és a Baloldali Párt.PDS lett a legnagyobb párt az Európai Parlament Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakciójában.

2007. június 16-án a Baloldali Párt.PDS egyesült a Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG). Ezzel létrejött a „A baloldal” (Die Linke). A pártkoalíció áttörést eredményezett a baloldal számára. A szövetségi kormány népszerűtlen, a szociális ellátásokat lefaragó politikája miatt a nyugatnémet közvélemény is balra tolódott. A Baloldal sikeresen igyekezett megszólítani a konzervatívokkal együtt kormányzó szociáldemokratáktól elpártoló szavazókat. A 2008-as alsó-szászországi, hesseni és hamburgi választásokon először jutott képviselethez nyugati tartományok törvényhozásaiban.

2010-ben Gesine Lötzsch és Klaus Ernst lett a párt elnöke a leköszönt Lothar Bisky és Oskar Lafontaine után.

2012 januárjában a Der Spiegel megírta, hogy parlamenti képviselőit az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) figyeli titkosszolgálati módszerekkel. Eközben belső viták jellemezték a pártot. A fő töréspont az SPD-vel való együttműködés kérdése lett. A párt taglétszáma csökkenni kezdett. Áprilisban lemondott Lötzsch. Júniusban Katja Kipping és Bernd Riexinger személyében új elnököt választottak. 2021. február 27.-én a két leköszönt társelnök helyére két új elnököt, Janine Wisslert és Susanne Hennig-Wellsowt választottak. Ugyanebben az évben a párt 4,9%-os eredményt ért el, csak három választókerületi győzelem miatt jutott be a Bundestagba. 2022. április 20.-án a párt egyik társelnöke, Susanne Hennig-Wellsow lemondott a társelnökségről, 2022 nyarán a párt tisztújítást kíván tartani.

Bundestag

Tartományi parlamentek

• Feleknas Uca, a Baloldali Párt Európai Parlament képviselője volt a világ egyetlen választott jezidi politikusa, mielőtt 2005-ben három másikat az iraki parlamentbe nem választottak.

• Pártok Németországban
• sajtóterméke a Neues Deutschland

• Thompson, Peter (2005): The Crisis of the German Left. The PDS, Stalinism and the Global Economy Berghahn Books, New York and Oxford. ISBN 1-57181-543-0
• Oswald, Franz (2002): The Party That Came Out of the Cold War : The Party of Democratic Socialism in United Germany. Praeger Publishers. ISBN 0-275-97731-5
• Hough, Dan (2001): The Fall and Rise of the PDS in Eastern Germany (1st ed.). The University of Birmingham Press. ISBN 1-902459-14-8

 

A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Németország) témájú médiaállományokat.

• Honlapjuk (németül)
• A párt Bundestag-honlapja a képviselők bemutatásával (németül)
• Baloldali Párt hírújság (angolul)
• 2005-ös platformjuk (angolul)