Műsorvezető Antal Imre: (1935–2008) magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista

Ez a szócikk a zongoristáról, televíziós személyiségről szól. Hasonló címmel lásd még: Antal Imre (egyértelműsítő lap).

július 31. – Budapest, 2008. április 15.) Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista, érdemes művész, a Magyar Televízió örökös tagja. Zongoristaként – mint az Országos Filharmónia szólistája – a világ minden szegletében fellépett. Számos nemzetközi versenyt megnyert, 1966-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc-verseny II. helyezettje lett (a zsűri az I. díjat nem adta ki). Országos ismertséget azonban a televíziós pálya hozott számára. Első nagy sikerét a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként aratta. Ezt követően a szilveszteri műsorok, Ki mit tud?-ok, Röpülj pávák és a – MTV égisze alatt megrendezett – Nemzetközi Karmesterversenyek állandó konferansziéja, illetve az évtizedeken át futó, rendkívül népszerű Szeszélyes évszakok emblematikus műsorvezetője lett. Több filmszerepet is játszott – legjelentősebb alakítása Dániel Ede a Bors című sorozatban.

Antal Imre
1969-ben (Urbán Tamás felvétele)
Született	1935. július 31. Hódmezővásárhely
Elhunyt	2008. április 15. (72 évesen) Budapest
Beceneve	Imruska, Pami
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zongoraművész televíziós személyiség humorista
Iskolái	Szegedi Konzervatórium (1947–1951) Állami Konzervatórium (1951–1954) Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1954–1959)
Kitüntetései	SZOT-díj (1967) Szocialista Kultúráért (1973) Erkel Ferenc-díj (1984) Magyarország Érdemes Művésze díj (1988) Erzsébet-díj (1992) a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1999) Budapestért díj (2003)
Halál oka	vastagbélrák és végbélrák
Sírhelye	Farkasréti temető (10/1-1-38)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1967–2008
Híres szerepei	Dániel Ede (Bors)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pedagógus szülei – Antal Imre állami tanító és Faragó Erzsébet óvónő – orvosnak szánták, de zongoratanárnője tanácsára más irányt vett az élete. 1947-ben a szegedi konzervatórium igazgatója, Kollár Pál felvette az intézménybe, ahol 1951-ben végzett. A család ezután Budapestre költözött, hogy fiuk a Nagymező utcai Zenei Gimnáziumban tanulhasson. (Ötvenéves érettségi találkozóját akkori törzshelyén, a Fészek Klubban tartotta.) A szakiskola után 1954 és 1959 között a Zeneakadémián folytatta tanulmányait Antal Istvánnál és Hernádi Lajosnál, majd az Országos Filharmónia szólistája lett. Mivel diplomamunkájához oktatási gyakorlat is kellett, tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort. Antal Imre arról is ismert volt, hogy hét nyelven beszélt tökéletesen.

Antal Imre szenvedélyesen dohányzott és az italt sem vetette meg. Családja nem volt. Édesanyjával élt, akinek halála után élete lejtőre került: magányosan, elhagyatottan, egyre betegebben tengette napjait. Elesettségében többen próbálták támogatni, kevés sikerrel. Végül régi barátja, Jenei József segített rajta azzal, hogy szentendrei házába fogadta.

A Zeneművészeti Főiskolán 1959-ben végzett, majd zongoristaként beutazta a világot. 1966-ban második helyezést ért el a budapesti Liszt–Bartók Zongoraversenyen (a zsűri az I. díjat nem adta ki). Jobb kezének hirtelen fellépő ízületi gyulladása miatt azonban ezt a pályát nem folytathatta, s élete a hetvenes évek elején egzisztenciális válságba jutott. Ezután jelentős váltás következett: a Magyar Televízióhoz került. Első műsora egy „házaspárbaj” volt, melynek hatalmas sikere nyomán rábízták a Halló fiúk, halló lányok! című nemzetközi ifjúsági vetélkedő vezetését. Hosszú ideig Vitray Tamással közösen vezették a szilveszteri műsorokat. 1980-ban elindult a magyar televíziózás egyik legnépszerűbb sorozata, a Szeszélyes évszakok, amelyet eleinte Kudlik Júliával közösen vezetett.

Rajongásig szeretett édesanyjával élt együtt, akinek 1988-ban bekövetkezett halála rendkívül megviselte, s a traumát soha nem tudta feldolgozni: élete megroppant, testi-lelki állapota egyre rosszabbá vált, krónikus ízületi fájdalmain túl egyéb betegségek is gyötörni kezdték, trombózist kapott, orra deformálódott. A rynophyma nevű betegségben szenvedett. A Szeszélyes évszakok gyártója, a Szféra TV sietett a művész segítségére: speciális műtéttel – melyet részben külföldön végeztek el – új orrot kapott, ami átmenetileg visszaadta életkedvét. Ekkor azonban az MTV hirtelen levette műsoráról legnépszerűbb produkcióját, s Antal munka nélkül maradt. Jó barátja, Jenei József karolta fel, szentendrei házába fogadva és ápolva a humoristát, akinek erős kötődése volt a városhoz és környékéhez, hiszen évtizedeken át itt volt nyaralója.

2006 őszén, miután sikeresen zárultak az RTL Klub és a Szféra TV tárgyalásai, Antal Imre ismét kamerák elé állhatott a Szeszélyessel, ám öt adás leforgatása után, betegségére hivatkozva visszavonult a műsor vezetésétől. Végbéldaganatot diagnosztizáltak nála. 2008-ban a műsort végleg befejezték, s a 28 éven át tartó Szeszélyes évszakok ezzel megszűnt.

 

Antal Imrét élete végén daganatos betegséggel két hónapon át a Hospice alapítvány kórházában kezelték. Elhunyta estéjén az MTV és az RTL Klub is emlékműsort sugárzott róla – a művészt mindkét csatorna saját halottjának tekintette. 2008. április 26-án kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Végakaratát, mely szerint halála után édesanyjának féltve őrzött hamvait is temessék mellé, barátja, Jenei József teljesítette. (Imádott édesanyja hamvvedrét a művész a Damjanich utcai lakásában őrizte, megfogadva, hogy ha egyszer ő is elmegy, a sírban újra együtt lesznek.)

• Aranykoszorús KISZ-jelvény (1962)
• Liszt–Bartók-zongoraverseny, II. helyezés (1966)
• SZOT-díj (1967)
• Szocialista Kultúráért (1973)
• Busoni-verseny, Bolzano, II. helyezés
• VIT-díj (Bécs, 1959; Helsinki, 1962)
• Erkel Ferenc-díj (1984)
• Érdemes művész (1988)
• Erzsébet-díj (1992)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1999)
• Erzsébetváros díszpolgára (1999)
• Budapestért díj (2003)
• A Magyar Televízió örökös tagja (2004)

1991-ben jelent meg Pami című önéletrajzi kötete, amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte össze (Pami volt Imruska családi beceneve, de csak édesanyja szólíthatta így); a kötetet 2002-ben újra kiadták. 1998-ban az Antal Imre legjobb viccei című könyve látott napvilágot. Nagylemezt is kiadott Az Antal én vagyok címmel 1991-ben, az MC Papa és a Handa Banda formációval pedig 1999-ben megjelentette a No limit című rap-albumot. Ő olvas fel a Hamupipőke és más különleges mesék címmel 2007-ben kiadott mese-CD-n.

• Pami. Emlékek, élmények, kalandok; Garabonciás, Bp., 1991
• Hát azt hallotta már...? Antal Imre legjobb viccei; Pi Book-Manager Iroda, Bp., 1997
• Pami. Emlékek, élmények, kalandok; 2. bőv. kiad.; EPS Trade Kft., Bp., 2000
• Özönvicc! A szívderítő Antal Imre; Holnap, Bp., 2005

Emlékezete

 

2021 októberében egykori lakhelyének falán, valamint kedvelt vendéglője, a Piroska vendéglő mellett, a Damjanich utca 40. alatt elhelyeztek egy emléktáblát.

• Baloghné Tóth Erika: Antal Imre krízisben; Timp, Bp., 2006
• Antal Imre, ahogyan ők látják. Bellér Ágnes riportkönyve; Totem, Bp., 2007
• Szegő András: Antal Imre; Duna, Bp., 2008
• Antal Imre nekrológja
• Antal Imre részvétkönyve
• Nagy Bandó András, Kudlik Júlia és Ihos József visszaemlékezése
• Lehetetlen? Antal Imre, Vámos Miklós műsora, youtube.com
• Végső búcsú^{[halott link]}
• Tévékönyv 1985