Alpine A110

Az autó az úgynevezett berlinetta stílusban került gyártásba, ami a gyakorlatban egy kis kétajtós, 2+2 üléses kupét jelentett. Az Alpine A110 a korábbi Alpine A108 utódja. Az autót többféle motorvariációval gyártották. Az A110 modern változatát 2017 óta gyártják.

Alpine A110
Gyártó	Alpine
Gyártás helye	Alpine Dieppe plant Jean Rédélé
Kategória	sportautó
Tervező	Giovanni Michelotti
Hossz	3850 mm
Tengelytáv	2100 mm
Motor	Otto-motor
Hajtómű	Otto-motor
Előző	Alpine A108
Következő	Alpine A310
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpine A110 témájú médiaállományokat.

1961-ben érkezett, és mint a korábbi utcai Alpine-modellek, sok Renault-alkatrészt használt, többek között a motort is. Amíg az előd A108 a Dauphine alkatrészeit használta, az A110 az új modell, az R8 alkatrészeire támaszkodott. Az A108-cal ellentétben, ami először csak kabrió formában jelent meg, az A110 rögtön berlinetta formában vált elérhetővé, és csak később készült el a kabrió változat. A legnagyobb különbség a két autó között azonban az újratervezett farrész. Ez biztosított helyet az A110 nagyobb motorjának, és egy jóval agresszívebb külsőt kölcsönzött az autónak. Az A108-hoz hasonlóan nem önhordó, acélcső alvázat és üvegszálas testet kapott. Az A110-et eredetileg az 1.1 L R8 major vagy R8 Gordini motor 95 lóerőt (71 kW) adott le 6500-as fordulaton.

Az A110 hírnevének nagy részét az 1970-es években gyűjtötte mint sikeres raliautó. Számos raligyőzelem után az 1960-as évek végén az öntöttvas R8 Gordini Cléon-Fonte ki lett cserélve az alumíniumblokkos Cléon-Alu blokkra a Renault 16 TS-ből. A két Weber 45 venturi ikerkarburátorral, a TS motor 125 lóerőt (93 kW) ad le 6000-res fordulaton. Ezen változásnak köszönhetően az 1600S végsebessége 210 km/h-ra (130 mph) nőtt. A hosszított tengelytávú Alpine A108 2+2 Coupé utódja az A110 mechanikai alapjait használja, a neve A110 GT4 lett.

Az autó nemzetközi hírnévre tett szert az 1970 és 1972 közötti idényekben az újonnan alapított Gyártók Nemzetközi Bajnokságán (IMC),számos esemény megnyerésével szerte Európában, elismerést szerezve a kor egyik legerősebb raliautójaként. Megemlítendő teljesítményt ért el győzelmével az 1971-es Monte-Carlo-ralin a svéd pilótával, Ove Anderssonnal.

2016-ban a Renault újraélesztette az Alpine márkát, és vele az A110-est. Az új A110-es nagyon hasonlít a régihez, kerek első lámpáival, és könnyű sportautó kialakításával. Három változata kapható: az alap A110-es, a jobban felszerelt A110 GT, és az erősebb, könnyebb, inkább pályaspecifikus A110S. Mindegyikben 1.8-as turbómotor van, amit a Nissan fejlesztett ki eredetileg. Ugyanez a motor van a Renault Megane R.S.-ben is. Az alap A110-ben ez 260, az A110 GT-ben és A110S-ben 300 lóerőt produkál.

Az új A110 mindössze 1150 kilót nyom, így jóval könnyebb a versenytársainál.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alpine A110 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.