Ásványtan

Az ásványtan tudománya két fő részre tagolódik:

• általános ásványtanra és
• rendszeres ásványtanra.

Az általános ásványtan fejezetei a következők:

• kristálytan/kristályalaktan – a kristályok alaki sajátságait rendszerezi,
• kristálykémia – a kristályok belső szerkezetére vonatkozó ismereteket tárgyalja,
• kristályfizika – a kristályok fizikai (például optikai) sajátságait írja le,
• ásványkémia – az ásványok kémiai tulajdonságait tanulmányozza,
• ásványgenetika – az egyes ásványfajok és ásványtársulások keletkezésével és településkörülményeivel foglalkozik.

A rendszeres ásványtan vagy ásványrendszertan a kémiai és kristályszerkezeti rokonságuk alapján csoportosítja az ásványokat, ismerteti az ásványfajok alaki, rácsszerkezeti, fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint keletkezési körülményeit és fontosabb lelőhelyeit.

 

 

• Benkő Ferenc (1745–1816): az első magyar ásványtani mű, a Magyar mineralógia, az az a kövek és értzek tudománya (Kolozsvár, 1786) szerzője.
• Kitaibel Pál (1757–1817): 1794-ben megállapította, hogy egyes börzsönyi ércekben egy addig ismeretlen félfém található. Ez később a Müller Ferenc által felfedezett tellúrral bizonyult azonosnak. Minthogy azonban Kitaibel megelőzte Martin Klaproth erre vonatkozó bejelentését, a tellúr felfedezői között őt is számon kell tartanunk.
• Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus, nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv megírása.
• Krenner József (1839–1920): Eötvös Loránd egykori nevelője. 1866-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának őre, később igazgatója, híres mineralógus és krisztallográfus, több új ásványfaj leírója. Nevét a krennerit {(Au,Ag)Te₂} ásványnév is őrzi.
• Semsey Andor (1833–1923): Az ásványtan nagy mecénása. Számos ásvány-, kőzet- és kövületgyűjteményt vásárolt meg múzeumaink számára, többek között világhírűvé fejlesztette a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét is. Nevét a semseyit {(9 PbS*4Sb₂S₃)} és az andorit ásványnév is őrzi.
• Koch Sándor (1896–1983): 1919 és 1935 között a Nemzeti Múzeum ásványtárának munkatársa, ahova elődje, Krenner József ajánlotta. A szegedi egyetem megalakulása után az ottani ásvány-kőzettani tanszéket vezeti (1940–1968). Két legfontosabb összefoglaló munkája a Sztrókay Kálmánnal közösen jegyzett, kétkötetes Ásványtan, valamint a hatvanas évek közepén megjelent Magyarország ásványai c. műve.
• Nemecz Ernő állami díjas (1983)
• Vendl Mária magyar női minerológus, az első magyar nő, akit bemutattak a Magyar Tudományos Akadémián.

• Kőzettan
• Kristálytan
• Szpeleológia

• Szakáll Sándor: Ásványrendszertan (Miskolci Egyetem, 2002)
• Bognár L.: Ásványhatározó (Gondolat, 1987)
• Koch S.–Sztrókay K.: Ásványtan I–II. (Tankönyvkiadó, 1967)
• Koch S.: Magyarország ásványai (Akadémiai Kiadó, 1985)
• Kubovics I.: Kőzetmikroszkópia I–II. (1993)
• Juhász Á.: Évmilliók emlékei (Gondolat, 1987)
• Nemecz E.: Agyagásványok (Akadémiai Kiadó, 1973)
• Pápay L.: Kristálytan, ásvány-, kőzettan (Szegedi Egyetemi Kiadó, 2006)

Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!