Federal Reserve System: Az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere

Eltérően az államilag kontrollált jegybankok többségétől, a Federal Reserve vegyes állami-privát rendszerben működik. Jelenlegi elnöke Jerome Powell, aki 2018. február 5-én lépett hivatalba.

Federal Reserve System
A Fed Kormányzótanácsának washingtoni székháza
Alapítva	1913. december 23.
Jogelőd	Second Bank of the United States
Székhely	Eccles Building
Vezető	Jerome Powell
A Federal Reserve System weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Federal Reserve System témájú médiaállományokat.

• Az Egyesült Államok elnöke által kinevezett, washingtoni székhelyű Kormányzótanács.
• A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (Federal Open Market Committee, FOMC), amely a Kormányzótanács hét tagjából áll, illetve a 12 Federal Reserve Bank elnökei közül ötből. (A New York-i Federal Reserve Bank elnöke mindig helyet kap benne, a többiek rotációban.)
• A 12 Federal Reserve Bank az Egyesült Államok fontos városaiban, amelyek mindegyikét kilenctagú igazgatótanács irányítja.
• Számos magántulajdonú tagbank az Egyesült Államokban, amelyek meghatározott mennyiségű nem átruházható részvényt vásároltak az adott régió Federal Reserve Bankjában.
• Számos tanácsadó testület.

Fő szócikk: Az Egyesült Államok központi bankjának története

A Federal Reserve rendszer a harmadik központi banki rendszer az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államok Első Bankja (1791 – 1811) és az Egyesült Államok Második Bankja (1816 – 1836) egyaránt húszéves mandátummal működött, amelyet a kongresszustól kaptak, pénzt bocsátottak ki és kereskedelmi hiteleket nyújtottak.

Létezésüket sokan ellenezték, akik szerint a korrupció melegágya voltak és az üzletemberek érdekeit szolgálták az egyszerű amerikaiakéval szemben. Andrew Jackson elnök a Második Bank megbízásának meghosszabbítását meg is vétózta, ezzel bevezetve a „szabad bankok” instabil korszakát, amelyben számos tagállami szintű engedéllyel rendelkező bank emelkedett fel és hanyatlott le.

1863-ban a polgárháború költségeinek finanszírozására a nemzeti valuta-törvényben nemzeti bankok rendszerét hozták létre. Valamennyi banknak joga volt rá, hogy az Egyesült Államoknak a bank birtokában álló kötvényei alapján egységesített bankjegyeket bocsássanak ki. A törvényt 1864-ben teljesen átírták és átnevezték nemzeti bank-törvénynek. Az új központi banki rendszer adminisztrációjáért egy új hivatal, a Valuta Comptroller Iroda és vezetője, a Valuta Comptroller lett a felelős. Ez a hivatal a Kincstári Osztály részeként ma is létezik. A nemzeti szintű engedéllyel rendelkező bankokat vizsgálja és ellenőrzi.

Az 1873-ban, 1893-ban, majd 1907-ben kitört bankpánikok sürgetővé tették egy központi bankrendszer létrehozását, bár a központi bank gondolata népszerűtlen volt, mivel sokan tartottak attól, hogy egy központi hatóság kezébe adják a monetáris rendszer működtetését.

Az 1907-es bankpánik után a Kongresszus mégis létrehozta a Nemzeti Monetáris Bizottságot (National Monetary Commission), hogy az dolgozza ki a bankrendszer reformjának tervét. A Bizottságot Nelson W. Aldrich szenátusi republikánus vezető és pénzügyi szakértő vezette. Két részre osztotta a munkát: egy bizottság az amerikai pénzügyi rendszer mélyreható tanulmányozásába kezdett, a másik, amelyet maga Aldrich vezetett, az európai központi banki rendszereket vizsgálta meg. Aldrich Európába is ellátogatott. A központi bank gondolatának ellenzőjeként utazott el, de miután megvizsgálta Németország bankrendszerét, azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy a központi bank jobban működik, mint az államkötvényekre épülő rendszer, amelyet korábban támogatott.

A politikusok azonban továbbra is ellenezték ezt az irányt, sőt azzal vádolták Aldrich-ot, hogy a gazdag bankárokhoz, mint J. P. Morganhez és John D. Rockefellerhez fűződő szoros kapcsolatai miatt elfogult a témában. 1910-ben Aldrich, illetve a J.P. Morgan, Rockefeller és Kuhn, Loeb, & Co. bankok képviselői 10 napra együtt félrevonultak a georgia-i Jekyll-szigetre. A megbeszéléseket Paul Warburg (Kuhn, Loeb, & Co.) irányította, és ő készítette el a későbbi Federal Reserve-törvény első vázlatát. „A Jekyll-szigeten megvitattuk és lezártuk egy egységes diszkont ráta (kamatláb) ügyét” – írta később.

A találkozó nagy jelentősége ellenére egészen 1916-ig, három évvel a törvény elfogadása utánig, titokban maradt a nyilvánosság, sőt a kormány előtt is. (Bertie Charles Forbes írt róla először egy újságcikkben.)

Aldrich azért küzdött, hogy privát központi bank jöjjön létre minimális állami befolyással, de annyit engedett, hogy az igazgatótanácsban a kormány is képviseltethesse magát. A Nemzeti Monetáris Bizottságnak benyújtott „Aldrich-terv” javaslatot tett a „Nemzeti Tartalék Szövetség” létrehozására. A tervet a legtöbb republikánus és a Wall Street bankárjai támogatták, a Kongresszusban azonban nem volt meg a többség, hogy a törvény megszülethessen.

 

Mivel a tervet Aldrich jegyezte, akit a „keleti establishment”" képviselőjének tekintettek, az ország déli és nyugati részében ellenezték azok, akik eleve úgy gondolták, hogy az ország irányítása a gazdag családok és nagy cégek kezében van. Ellenezték a vidéki bankárok is, akik szerint túl nagy hatalmat adott volna keleti versenytársaiknak. A progresszív Demokraták szívesebben láttak volna egy államilag birtokolt és működtetett tartalékrendszert, az amerikai pénzkínálatot uraló Wall Street-i „pénztröszt” ellenőrzési körén kívül. A Wall Street befolyását a konzervatív Demokraták is elutasították, akik egy magántulajdonú, decentralizált tartalékrendszert szerettek volna. Még a Republikánusok közt is voltak, akik a pénztrösztöt kárhoztatva ellenezték az Aldrich-tervet.

A Federal Reserve-törvény elfogadása végül az újonnan választott demokrata elnök, Thomas Woodrow Wilson befolyásának, illetve a Kongresszus mindkét házában többségre kerülő Demokratáknak volt köszönhető. Wilson ragaszkodott hozzá, hogy a tervbe beillesszék, hogy a bankárokat ellenőrizendő, a kormányzat által kinevezett Kormányzótanács kerüljön az új központi banki rendszer élére. A Demokrata képviselők egy részének lázadása csaknem meghiúsította a törvény elfogadását, de őket Wilson azzal az ígérettel szerelte le, hogy antitröszt törvényt fog beterjeszteni. A végleges változat, amelyet főképp a Demokraták szavazataival 1913 végén fogadtak el, közelebb állt az Aldrich-tervhez, mint a két korábbi Demokrata változathoz.

A Federal Reserve, amelynek első elnöke Warburg lett, kulcsszerepet játszott az első világháború idején a szövetségesek és az USA háborús erőfeszítéseinek finanszírozásában.

A Federal Reserve rendszert az 1913. december 23-án elfogadott Federal Reserve-törvény hozta létre. A Federal Reserve Bankok 1914. november 16-án kezdték meg működésüket. A törvény egyúttal megnyitotta az utat a Federal Reserve bankjegyek kibocsátása előtt. A bankjegyeket a Reserve Bankok bocsátották ki és a pénzintézeteken keresztül forgalomba kerültek.

A Federal Reserve különböző részei eltérő jogállásúak. A Federal Reserve rendszer Kormányzótanácsa független szövetségi kormányügynökség. Nem kap finanszírozást a Kongresszustól és hét tagjának mandátuma átnyúlik az USA elnöke, illetve a Kongresszus ciklusain. Ha egy tagját kinevezték, ezután már függetlenül dolgozik. A Kormányzótanácsnak évente jelentést kell benyújtania tevékenységéről a Képviselőház elnökéhez. A tagot az USA elnöke mozdíthatja el bizonyos feltételek teljesülése esetén. A Kormányzótanács a monetáris politika kialakításáért felelős. Felügyeli és szabályozza a Federal Reserve Bankok, és általában véve az Egyesült Államok bankrendszerének működését.

A Federal Reserve Bankok vegyes státuszúak, amelyben vannak a magáncégekre és a szövetségi állami ügynökségekre jellemző elemek is. Minden tagbankjuknak van a birtokában az adott regionális Federal Reserve Bank nem átruházható részvényeiből, de ezek csak korlátozott ellenőrzési jogokat biztosítanak, a Federal Reserve Bank szervezeti és működési szabályzatát törvény állapítja meg és a tagbankok által nem megváltoztatható.

A tagbankok magáncégek, közülük sok részvényeit tőzsdén jegyzik.

A Federal Reserve Bankok és a Federal Reserve rendszer tagbankjai felett a Kormányzótanács ellenőrzési jogkörökkel rendelkezik. A tanács hét tagját az USA elnöke nevezi ki és a szenátus erősíti meg posztján. A tagok mandátuma 14 évre szól. A hét kormányzói helyhez tartozó hét mandátumidőszak egymástól kétévente eltolva, a páros évek februárjában kezdődik. Ha egy kormányzó valamilyen okból nem tölti ki mandátumát, a mandátumidőszak hátralevő részére új kormányzót neveznek ki. Akit egy ilyen töredékidőszakra neveztek ki, azt a mandátum lejártával újra ki lehet nevezni egy teljes 14 éves időszakra, de akit eredetileg teljes mandátumidőszakra neveztek ki, az többször már nem lehet kormányzó.

A Kormányzótanács tagjai (Michael Barr 2022. július 19-i kinevezése óta):

• Jerome Powell, elnök
• Lael Brainard, alelnök
• Michael Barr, alelnök
• Christopher Waller
• Lisa Cook
• Philip Jefferson
• Michelle Bowman

A Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) tagjai a Kormányzótanács hét (jelenleg öt) tagja, illetve a regionális Federal Reserve Bankok öt képviselője. A Második Kerület (New York) képviselője (jelenleg Timothy Geithner) állandó helyet élvez az FOMC-ben, a többi helyen 2-3 éves időszakokban rotálódnak a többi bank képviselői.

A Fed nyíltpiaci műveleteivel ellenőrzi a pénzkínálat mennyiségét, amelyek során meghatározott típusú értékpapírokat kölcsönöz, illetve vásárol az elsődleges kereskedőknek (primary dealer) nevezett feljogosított résztvevőknek. A New York Federal Reserve Bankja kitüntetett szerepet élvez, mivel valamennyi nyíltpiaci műveletet ezen bank Nyíltpiaci Asztala végzi, azzal a céllal, hogy a szövetségi pénz-kamatláb (federal funds rate) a célzott szinthez a lehető legközelebb maradjon. A pénzbőség befolyásolására két alapvető eszköze van: a visszavásárlási egyezségek (repurchase agreement) és a kibocsátás outright tranzakciók.

• Szövetségi állampapírok kereskedelme

Amikor a Fed állampapírokat vásárol, pénzt helyez forgalomba, ami a pénzpiaci kamatok esésének irányába hat, és ekkor a forgalomban több pénzt kölcsönöznek, illetve költenek. Ha állampapírokat ad el, pénzt von ki a forgalomból, ettől emelkednek a kamatok és nehezebb lesz kölcsönhöz jutni.

• A tagbankok tartalékainak szabályozása

Ha a Fed tartalékaik növelésére kötelezi a tagbankokat, kisebb összeget fordíthatnak hitelezésre, ettől a banki kamatok emelkednek és nehezebbé válik a hitelhez jutás.

• A Fedtől való kölcsönzés kamatainak változtatása

A tagbankok rövidtávú pénzszükségletük kielégítésére gyakran a Fedhez fordulnak kölcsönért. E kölcsönök kamata az úgynevezett diszkont ráta. A Fed ennek a kamatnak a változtatásával is képes bizonyos befolyást gyakorolni a tagbankok pénzbőségére.

A Federal Reserve a szövetségi pénz-kamatlábat (federal funds rate) célozva valósítja meg monetáris politikáját. A "szövetségi pénz" nem más, mint a bankok által a Fednél elhelyezett tartalék, amelyet overnight hitelekben kihelyezhetnek egymásnak. Ezeknek a hiteleknek a kamata a szövetségi pénz-kamatláb, amelyet tulajdonképpen a piac határoz meg, a Fed azonban a pénzkínálat nyíltpiaci változtatásával befolyásolni tudja. Milton Friedman következetesen bírálta ezt az általa fordítottnak nevezett módszert, amelyben a központi bank egy ideális kamatszint megkeresésével, a pénzkínálatot felhasználva kontrollálja az inflációt.

A Federal Reserve másik fő kamat a diszkont kamatláb (discount rate), az a kamat, amelyet a bankok fizetnek a Fednek ha kölcsönt vesznek fel tőle. Mindkét kamat befolyásolja a Fed alapkamatát, amely általában három százalékponttal a szövetségi pénz-kamatláb felett van.

Az általános összefüggés az, hogy alacsonyabb kamatok a hitelfelvétel költségét csökkentve ösztönzik a gazdasági növekedést, könnyebbé téve a vásárlást és a fogyasztást, ezzel a nagyobb keresleten keresztül teret engedve a nagyobb inflációnak is. Magasabb kamatok ezzel szemben a hitelköltségeket emelve lassítják a gazdaságot, csökkentik a keresletet és visszafogják az inflációt.

A Fed általában 0,25 és 0,5 százalékpontos lépésekkel változtatja a szövetségi pénz-kamatlábat. 2001 eleje és 2003 közepe között 13 alkalommal csökkentette a kamatot, 6,25%-ról 1%-ra, hogy segítsen a gazdaságnak kilábalni a recesszióból. 2002 novemberében, amikor 1,75%-ra csökkent a kamat, negatív reálkamat keletkezett, hiszen a kamatok az infláció szintje alá szálltak. A fő kamatlábat 2003 június 25-én csökkentették 1%-ra. Ez a legalacsonyabb szint volt 1958 júliusa óta, amikor az overnight kamat átlagos szintje 0,68 százalék volt. 2004 júniusától azonban a Fed irányt váltott, és ettől kezdve 17-szer emelte a célzott kamatot, mindannyiszor negyed százalékponttal. A kamat 2006. augusztus 8-án 5,25%-on érte el a csúcsot. Ezután a kamat több, mint egy évig változatlan maradt, 2007. szeptember 18-án azonban az FOMC egyhangúlag fél százalékpontos csökkentésről határozott, a lassuló gazdaságra, illetve a pénzügyi piacokon az amerikai jelzálogpiac problémái miatt eluralkodó hitelhiányra hivatkozva.

 

Lent a Federal Resesrve kerületeit (és fiókjaikat) bemutató tábla látható, betű- es számjeleikkel, amelyek az általuk kibocsátott bankjegyeket azonosítják.

• http://www.zeitgeistmovie.com/
• Money Masters (A Pénz urai, pdf)

Ez a gazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!