A tollundi férfi a legszebb természetesen konzerválódott mocsári múmialelet; feje és arca úgy hat mintha csak aludna.
A 40 év körüli férfit, aki a korai vaskorban (Kr. e. 4. század) Skandináviában élt, kivégezték. Akasztott holtteste maradványaira, 1950-ben a dániai Jyllandban, a Bjældskovdal tőzegmocsárban találtak rá.
1950. május 6-án Viggo és Emil Højgaard tollundi lakosok tőzegkitermelés közben Silkeborg-tól 12 kilométerre nyugatra a Bjældskovdal lápban találták meg a holttestet. A rendőrség szakemberei tanácstalanok voltak, ezért a múmia vizsgálatát és korának meghatározását Peter Glob régészprofesszorra bízták. A kezdeti vizsgálatok után Glob megállapította, hogy a holttest egy több mint kétezer éve feláldozott férfié.
A tollundi férfi teteme a láp szélétől 50 méterre, és 2 méter mélyen a tőzegbe ágyazódva, féloldalt, hason feküdt a mocsárban. A holttest, a nyaka köré tekert szíjat és báránybőrsapkát kivéve teljesen meztelen volt, minden bizonnyal azért, mert növényi eredetű szálakból – mint például lenből, kenderből, vagy csalánból – készített ruházatát a láp savas közege teljesen elbontotta. Testét – kiemelten a fejét – a mocsár olyan tökéletesen konzerválta, hogy arcvonásai, ráncai, de még a serkenő szakállának rövid szálai is tökéletesen láthatóak.
A történelmi ismeretek alapján, a férfi múmiáját őrző mocsár a korai vaskorban alakult ki; ezért a tetem is hozzávetőlegesen 2000 éves. A tollundi férfi hajának 14C-es vizsgálata alapján a tudósok megállapították, hogy a test Kr.e. 400 óta fekszik a lápban. A legújabb szénizotópos vizsgálat pedig Kr. e. 292-82 közé teszi a halál időpontját.
A röntgenvizsgálat kimutatta, hogy a férfi feje sértetlen, szíve, tüdeje és mája jó állapotban konzerválódott. A felvételek alapján azt is megállapították, hogy halálakor 20 évesnél mindenképp idősebb volt, mert a bölcsességfogai már kinőttek; korát 40 év körülire becsülték. 161 centiméter magas, vékony testalkatú, ápolt férfi volt.
Az 1950-ben elvégzett első boncolás eredményeként az orvosok megállapították, hogy az illetőt inkább felakasztották, mint megfojtották. A kötél szorítása miatt a nyakán keletkezett barázda magasan, közvetlenül az áll alatt fut körbe, viszont a nyak hátsó részén, ahol a hurok elhelyezkedett, nincs nyoma csomónak. A 2002-ben, törvényszéki szakértők által végzett ismételt vizsgálatok megerősítették a kezdeti feltételezést. Annak ellenére, hogy a nyaki csigolya sértetlen volt (ami az akasztott áldozatok esetében is gyakori) a röntgen kimutatta, hogy a szintén sérülésmentes nyelv felfúvódott – ez egyértelműen akasztásos halálra utal.
A gyomor- és a béltartalom elemzése kimutatta, hogy a tollundi férfi utolsó étkezése során vadon termett gyümölcsökből és magvakból készített kását evett: árpa, lenmag, magvas gomborka (Camelina sativa), keserűfű, muhar, és kamilla maradványait különítették el. A férfi emésztőrendszerében hús nyomait nem találták, és az étel emésztettsége alapján halála előtt 12-24 órával evett utoljára. Bár a kor étkezési szokásait tekintve, a hasonló növényekből készített főzetek, levesek nem számítanak különlegesnek, két érdekességet mégis megállapítottak a kutatók:
A pollenanalízis alapján a férfi a tél legvégén, illetve a tavasz elején lelte halálát.
A tollundi férfi maradványait a dániai Silkeborg Múzeum kiállításán láthatja a nagyközönség. A kiállított múmiának csupán a feje eredeti, mert a szerves anyagok megóvására, 1950-ben alkalmazott konzerválási módszerek elégtelensége miatt, a testet nem tartósították. A lápi tetemek miután a szöveteket megőrző közegből kikerülnek, nagyon gyorsan kiszáradnak és a szövetek elporladnak. 1987-ben a Silkeborg Múzeum munkatársai a csontváz alapján szilikonból rekonstruálták a testet, és ez eredeti fejet a test-másolathoz illesztették.
A férfi két lábfeje és a jobb hüvelykujja a tőzegben kiválóan konzerválódott, ezeket az eredeti testrészeket elkülönítve, formalinban tárolják. Ennek alapján 1976-ban a Dán Rendőrség elkészítette a tollundi férfi hüvelykjének lenyomatát, amely a világ egyik legrégebbi ujjlenyomata.
A jyllandi Bjældskovdal lápból két további vaskori múmiát emeltek ki: 1938-ban a tollundi férfi megtalálási helyétől mindössze 90 méterre az ellingi asszony tetemére, illetve két évvel később, 1952-ben a grauballei férfi maradványaira találtak rá. A tudományos vizsgálatok mindkét esetben erőszakos halál, illetve feltételezett rituális gyilkosság nyomait találták.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Tollundi férfi, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.