Szlendro

Az ázsiára jellemző ötfokúságnak egy különös változatát képviseli, amennyiben az oktávot öt nagyjából egyenlő részre osztja. Ebben a hangsorban egyetlen skálafok sem feleltethető meg a nyugati zene diatonikus hangsora valamelyik fokának, az oktávon kívül egyetlen olyan hangközt sem tartalmaz, ami közel állna az egyszerű matematikai aránnyal kifejezhető hangközökhöz, mint a kvint, a kvart, a terc vagy a szekund.

A szlendróban minden hangköz centben kifejezve elvileg 240 C nagyságú, tehát

• a második fok (barang) értéke, 240 C csaknem középúton van az egészhang és a kisterc között;
• a harmadik fok (gulu) értéke 480 C, jól hallhatóan alacsonyabb, mint akár a tiszta vagy a temperált kvart;
• a negyedik fok (dada) értéke 720 C, számottevően magasabb, mint a tiszta vagy temperált kvint;
• az ötödik fok (lima) értéke 960 C, ez csaknem félúton van a nagy szext és a kis szeptim között.

A szlendro hangsornak és a nyugati kiegyenlített hangolású hangsornak az egybevetése az egy oktávot felölelő cent-skálán a következő diagramot adja:

Fontos hangsúlyozni, hogy ez csak elméleti séma, a gyakorlatban a szlendro hangközei kis mértékben eltérhetnek egymástól, sőt zenekaronként is különbözőek lehetnek; nincsenek olyan szigorúan meghatározva, mint a nyugati hangsorok hangközei.

• Kárpáti János. Kelet zenéje. Zeneműkiadó (1981). ISBN 963 330 375 3