Szigeti Veszedelem: Zrínyi Miklós verses eposza, 1651

évi elestéről, mely először 1651-ben jelent meg.

Szigeti veszedelem
Groff Zrini Miklos: Adriai tengernek Syrenaia
Szerző	Zrínyi Miklós
Eredeti cím	Obsidio Szigetiana
Ország	Magyarország
Nyelv	magyar
Téma	magyar történelem
Műfaj	eposz
Kiadás
Kiadás dátuma	1651
Média típusa	könyv
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben
Sablon • Wikidata • Segítség

A mű eredeti címe Obsidio Szigetiana, a Szigeti veszedelem címet Kazinczy Ferenc adta neki.

Szigetvár ostromának és elestének történetét már Zrínyi előtt többen feldolgozták a 16. és 17. században. Mind Horvátországban mind pedig Magyarországon születtek különféle legendák, népdalok, műdalok, elbeszélések, egyházi énekek (amelyeket katolikus és protestáns keresztény szertartásokon is énekeltek!). Némelyiknek ismert a szerzője, vagy épp a feljegyzője. Ezekből a korábbi alkotásokból Zrínyi merített is a maga eposzához.

Zrínyi testvére, Zrínyi Péter röviddel a megjelenése után elkészítette a mű horvát nyelvű változatát, bár nem volt különösebb tehetsége a költészethez, ezért fordítása nem lett sikeres.

 

A mű 1645–1646 telén keletkezett, valószínűleg nem nyugalmas körülmények között, hanem török zargatásai közepette. A költő azt írja: "soha meg nem corrigáltam munkámat", de kutatások szerint bizonyítható a versek javításának szándéka.

A Szigeti veszedelem barokk eposz. 15 énekből áll, melyek összesen 1566 négysoros + 2 ötsoros versszakot tartalmaznak. Zrínyi minden versszakot megszámozott, kivéve az utolsó két ötsorosat, mivel így a számozott versszakok száma megegyezik a szigetvári ostrom évszámával (1566).

A barokk eposz jellegzetességeit viseli magán a mű:

• Költői képek, halmozások, zsúfolt körmondatok
• Patetikus megfogalmazás
• Mitológiai és alvilági elemek
• Eposzi kellékek használata:
  • Propozíció (témamegjelölés) „Fegyvert s vitézt éneklek”
  • Invokáció (fohász) „Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt”
  • Enumeráció (seregszemle, ellentétes erők felvonultatása, mennyiségi, minőségi különbségek, erkölcsi fölény)
  • Epiteton ornans (állandó jelzők)
  • deus ex machina – Istennek nem tetszett a magyarok viselkedése, ezért bogarat ültetett Szulimán fülébe, hogy rontsanak a magyarokra megtorlásképp. A mű végén angyalok serege viszi Zrínyit a mennybe. Ezzel az isteni beavatkozás keretet ad az eposznak.

Zrínyi eposzának jellegzetességei:

• Történelmi múlt (a magyarság bűnei)
• A szigetiek esküje (V. ének, Zrínyi buzdító beszéde, aminek célja a meggyőzés, történelmi körképet ad a humanista érvények kifejezésre jutnak: keresztényhaza, család, tisztesség)
• Főszereplők bemutatása (Zrínyi pozitív hős, athleta Christi, Szulimán pedig méltó ellenfélként bemutatott negatív hős, lásd II. ének 44-51. szakasz)
• Harcleírás
• Szerelmi motívum (Borbála és Deli Vid szerelme, együtt harcolnak, valamint Delimán és Kumilla (Mihrimah szultána) szerelme, Delimán később dühből és féltékenységből megöli Rusztánt (Rüsztem nagyvezírt) lásd. XI. ének 8-12. szakasz)
• Váratlan fordulat (postagalamb)
• Zrínyi mártíromsága (készül a halálra, mint keresztény vértanú)
• A barokk látomások

Ezek a jellegzetességek és motívumok egyaránt felbukkannak a Zrínyi eposzát megelőző, a szigetvári ostromot feldolgozó műalkotásokban és népi énekekben.

Történelmi háttér

 

 

I. Ferdinánd halálát követően Zrínyi Miklós (a költő dédapja) ellenezte, hogy a törököknek sarcot fizessenek, ezért 1566-ban I. Szulejmán szultán hatalmas hadával ostrom alá vette a szigetvári várat, melyet Zrínyi mintegy 2500 fős horvátokból és magyarokból álló őrséggel védett. Augusztus 9-étől szeptember 8-áig tartott az ostrom, a 600 főre olvadt védősereg fokozatosan a belső várba szorult. A szeptember 5-ről 6-ra virradó éjjel meghalt a szultán. Miután a védők hiába várták a felmentő császári sereget, 1566. szeptember 8-án Zrínyi a 300 főre fogyatkozott védősereggel kitört a belső várból. A törökök elfogták és lefejezték. Fejét megfélemlítésül lándzsára tűzve küldték el a császári seregeknek.

Az eposz szereplői

A mitológiai nevek Zrínyi szövegének megfelelően latinos alakban szerepelnek. A „Zr.” rövidítés azt jelenti, hogy a név csak Zrínyinél fordul elő. A mű magyarokon és törökökön kívüli egyéb szereplői görög és latin mitológiai és bibliai, valamint költött alakok

Az eposz tartalma énekek szerint

I. ének

Az Úr Michael arkangyalt elküldte a pokolba, hogy Allecto fúriát kiszabadítsa és Törökországba küldje, megszállni Szulimán lelkét. A fúria el is ment, és hogy hamarabb gonosszá változtassa a szultán szívét a magyarok iránt, Szelimnek, vagyis apjának adta ki magát. Ágyába mérges kígyót rakott, és az gonosszá változtatta Szulimán szívét. Másnap már rögtön össze is hívta tanácsát, és háborút szervezett a magyarok ellen. Sorban felsorakoztatta tengernyi emberét.

II. ének

Június 10-én Szulimán megindult hadseregével. Petraf, a szultán nénjének fia elfoglalta Gyulát. Ezalatt Maximiliam (Miksa) császár Zrínyit nevezte ki Szigetvár kapitányának, aki egy feszület előtt imádkozott a háború sikerességéért. Jézus itt megszólította, és elmondta mi lesz a sorsa.

III. ének

Mehmet Siklós alá vonult csapataival. Mikor ezt Zrínyi megtudja, megtámadja a török tábort, ahol Rézmán, Mehmet fia, a horvátországi basa tartózkodik. Mehmet Rézmán segítségére megy, de mire odaér, Zrínyi megöli. Hogy fiát megbosszulja, Mehmet Zrínyinek esik, de ő is fia sorsára jut. Rahmat, a „nagy török”, hatalmas botjával Farkasicsnak ront, aki a puskájával mellkason lövi, azonban a török is fejbevágja, és ő félholtan lezuhan lova mellé. „Olaj-bég”, a török gyalogság vezére megadja magát Zrínyinek.

IV. ének

Zrínyi és társai összeszedik a halottakat és a sebesülteket, majd beviszik őket a kápolnába, imádkoznak értük. Közben erős ágyúdübörgés hallatszik.

V. ének

Zrínyi és maroknyi csapata hűséget fogad Istennek, és megesküsznek, hogy utolsó csepp vérükig harcolnak, bármi áron megvédik a hazájukat. Az eskü és a seregszemle után előkészülnek. Zrínyi levelet ír a királynak, melyben segítséget kér, elbúcsúzik tőle is és Györgytől is, a fiától, aki elviszi a levelet.

VI. ének

A szultán két követet küld a Szigeti várba, és azt üzeni, hogy a magyarok adják fel a várat. Zrínyi persze ezt nem teljesíti. Válaszként a szultán felderítő csapatokat küld, hogy kiderítse, hol a vár gyenge pontja. Zrínyi megtámadja és szétkergeti őket, egy törököt el is fog, aki elmondja, hogy már úton van a nagy sereg. A harcokat az este szakítja félbe, Deli Vid megöli Hamvivánt.

VII. ének

Megérkezik a szultán, közben Farkasics Péter meghal egy régi betegségben. Nem sokkal később Zrínyi 500 emberével kitör a várból. A harcban Deli Vid, és Demirván (Hamviván barátja) összetalálkozik. A sötétség miatt abbahagyják a harcot, de folytatni fogják.

VIII. ének

A törökök tanácsot hívnak össze, melyben elhatározzák, hogy ágyúzni fogják a várat.

IX. ének

Megkezdődik a szüntelen ágyúzás. Juranics és Radivoly éjszaka kilopózik, hogy üzenetet vigyen a német császárnak. Átverekednek a török táboron, de Juranics az éjszakai strázsa fogságába esik és megölik. Radivoly erre előugrik rejtekéből, és nyomban leszúrja barátja gyilkosát. Ő sem bírt a túlerővel és szintén meghal. A várban Deli Vid szomorúan meséli álmát Zrínyinek, melyben vérbe fagyva látta Radivolyt, valamint Zrínyi és saját halálát is látta. Később meghozták a két hős testét és eltemették őket.

X. ének

A külső és belső város török kézen van, sőt a vár egyik tornya is leomlott az ágyúzástól. A törökök megindultak a sáncok mögül, és bevették a ledőlt tornyot. Demirhám és Rodován harcba bocsátkozik, és Rodován meghal. Az ellenség egyre beljebb nyomul, és sokan vesztik az életüket. Végül megjelenik Zrínyi, és visszaveri őket.

XI. ének

Delimán szégyelli, amiért visszavonult a magyarok elől. A török táborban Rusztán ezért megvádolja, Delimán pedig megöli őt. Halul bég rábeszéli Delimánt, hogy jobban tenné, ha egy kis időre elmenne a táborból a császár haragja miatt. Demirhám Deli Viddel akar megküzdeni. Követet küld a várba, és Deli Vid el is indul ellene 200 katonával. A párbajban Deli Vid megölte volna Demirhámot, de a törökök ezt nem hagyták, és megtámadták őket. Zrínyi segítségükre sietett, de Deli Videt nem találta sehol.

XII. ének

Delimán szerelméről, Cumilláról gondolkodik, akinek Rézmán volt a férje. Éppen azért zavarták el, mert megölte. Cumilla azonban szereti Delimánt, és levelet ír neki. A harcos viszonozza a nő érzéseit, végül szerelmük beteljesedik. Közben a török táborban az emberek a császár ellenére vissza akarják hívni Delimánt, végül követséget is küldenek érte. Rá is beszélik, de Cumilla nem engedi szerelmét, Delimán mégis elindul a feleségével együtt. Azt kérte Istentől, ha Delimánnak meg kell halnia, előbb ő legyen az áldozat. Az úton egy kút mellé értek, amikor Cumilla Delimán kulacsából inni akart, de abban egy mérgezett vércsepp volt. Akkor kerülhetett bele, amikor Delimán megvívott egy sárkánnyal. Imádott szerelme meghalt, ő pedig újra visszatért a török táborba, hogy minden keresztényt megöljön.

XIII. ének

Deli Videt, mivel török származású, nem ismerik fel az idegen táborban. Felesége hiába várja a várban, ezért elhatározza, hogy megkeresi. Felvette férje páncélját, és útnak indult. Egy katona éppen akkor akarta elárulni a királynak, hogy Deli Vid a táborban van, de Barbara megölte a hírhozót. A törökök elkapták, de Deli Vid azt hazudta, csak a rabszolgája. A törökök ebbe nem akartak belenyugodni, és vizsgálatot indítottak, de Deli Vid inkább levágta őket. Kiverekedték magukat, és a feleségével visszavágtattak a várba. A császár újabb tanácsot hívott össze. Demirhám szégyenben van, és újra meg akar küzdeni Deli Viddel, Szulimán viszont nem engedi. A várból elfogtak egy galambot a törökök, mely levelet vitt a királynak. A magyarok már csak ötszázan maradtak, rengeteg a sebesült és a harcképtelen, már csak a királyi segítségben bízhatnak. Mikor mindez Szulimán tudomására jutott, azonnal támadást indított.

XIV. ének

Alderán, a gonosz varázsló, az alvilág erőit hívta segítségül, hogy a törökök legyőzhessék a magyarokat. Megindult a török sereg, Demirhám bejutott a várba, és megkereste Deli Videt. Párbajozni kezdtek, és mindketten súlyosan megsérültek, de Deli Vid előbb végzett ellenfelével, majd ő is meghalt.

XV. ének

Zrínyi látta, hogy nem győzhet, ezért kivonulást tervezett. Felgyújtatta a kincsestárat, ahol megjelent neki Gábor arkangyal. Bátorította Zrínyit, és visszaűzte a démonokat a pokolba, akik elragadták magukkal Alderánt. Zrínyi ötszáz emberével kirohant a várból, megölte Delimánt és a szultánt. Ezután emberei segítségére ment, de már későn érkezett… Lelőtték őket, és lelküket az angyalok a mennybe vitték, ahol az örök nyugalom vár rájuk.

A művet 1651 szeptemberében adták ki először Bécsben, az Adriai tengernek Syrenaia című kötetben, mely Zrínyi lírai verseit is tartalmazta. Némely későbbi kiadás csupán válogatás, nem tartalmazza az összes versszakot.

• Szigeti veszedelem, Editorg Kiadó, 1991 ISBN 963 7438 19X

 

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szigeti veszedelem témában.

• Szigeti veszedelem a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Hangoskönyv-változat)
• A mű jellemzése (hozzáférés: 2009. szeptember 30.)
• Az eposz adatlapja a Molyon