A Szent Lándzsa vagy Longinuszlándzsa (latinul Lancea Longini) a legenda szerint az a lándzsa, amely állítólag átszúrták a keresztre feszített Jézus oldalát.
A kereszténység bizonyos egyházaiban az egyik legnagyobb ereklye.
A történelem során több lándzsáról (vagy annak részeiről) is állították, hogy azzal döfték át Krisztust.
A lándzsáról egyedül János evangéliumában esik szó. Máté, Márk és Lukács nem tesz említést róla. A történet szerint a rómaiak arra készültek, hogy eltörik Jézus lábát. A crurifragium bevett szokás volt akkoriban, és a kereszthalál meggyorsítására szolgált. Ám mire a kereszthez értek, hogy eltörjék a lábát, Jézus már meghalt. Hogy megbizonyosodjanak erről, egy római centurio, akit Longinusnak neveztek és aki Poncius Pilátus proconsul hivatalos képviselőjeként volt jelen, oldalba szúrta lándzsájával.
„ | Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jőve ki abból. | ” |
– János evangéliuma 19:31 - 37 |
A jelenséget Órigenész, keresztény tudós, csodának tartotta. A katolikus vallás szerint a vér és a víz jelképezi a keresztséget és az eucharisztiát, avagy úrvacsorát.
A Jézust oldalba szúró katona nevét a Biblia nem említi. A legrégebbi ismert forrás szerint a név egy negyedik században íródott apokrif iratból, a Nicodémus Evangéliumból származik.
A név szintén feltűnik a Rabula Evangéliumban amely jelenleg a firenzei Laurentian könyvtárban található. A képen a LOGINOS (ΛΟΓΙΝΟC) név annak a katonának a feje fölött van aki éppen Jézust szúrja meg a lándzsával. Ez a legkorábbi írásos utalás a névre.
1492-ben II. Bajazid szultán ajándékozta VIII. Ince pápának (1484-92), azt állítván, hogy egy szentföldi keresztény templomból zsákmányolta. Az ajándékozásnak ugyanis politikai célja volt. A szultán féltestvérét, a trónkövetelő Dzsem herceget a pápai sereg foglyul ejtette. A római Angyalvárban őrizték. Bajazid nem akarta, hogy szabadlábra kerüljön. Kérte a pápát, hogy tartsa továbbra is fogságban. Ezért küldött ajándékokat VIII. Incének, aki különösen örült a szentföldi ereklyéknek. A szegény Dzsem herceget, aki poéta is volt, elvitték Nápolyba, de útközben megmérgezték. A lándzsa-ereklye hitelességéhez sok kétség tapad. Egyetlen érdekes körülmény a történetében az, hogy a római lándzsa hegye hiányzik. Ezt a letörött lándzsahegyet megtalálták Párizsban. Még IX. Lajos francia király hozta magával a Szentföldről 1254-ben.
A bécsi Hofburg Kincstárában gondosan őriznek egy különös lándzsahegyet, a 23 centiméter hosszú, 14. századi aranyhüvelyben őrzött tárgynak csodálatos erőt tulajdonítottak a középkor német uralkodói. Úgy hitték, hogy a fontos hadi sikereik többségét annak köszönhetik, hogy ezt a legendás fegyvert magukkal vitték a csatáikba. A Schatzkammer kincstárának gazdag ereklyetára sok relikviát" őriz, de a legnagyobb hírnévnek a "Longinus lándzsája" elnevezésű ereklye örvend. I. Henrik német király korában került a királyi kincsek közé a »szent lándzsa«. A középkorban az uralmi jelvények és ereklyék közé számították. Ez vonatkozott a Krakkóban meglévő másolatára, amelyet III. Ottó német-római császár készíttetett Lengyelország hercege számára, ami az »igazi lándzsa« beleolvasztott darabkája révén részesült annak erejében.
Az István király pénzén, a Lancea Regis dénáron ábrázolt lándzsa ábrázolás a feltételezések szerint alátámasztja Adémar de Chabannes kortárs francia krónikaíró közlését - amely az első és egyetlen írásos forrás István lándzsájával kapcsolatban - aki eszerint III. Ottó császár a magyarok urának „megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen, engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki." Történészek valószínűsítik, hogy III. Ottó német-római császár a lándzsahegyet Istvánnak, vagy apjának Gézának adományozta, hatalmi jelképnek.
Az I. keresztes hadjárat idején, Antiokheia 1098-as ostromakor egy Péter Bertalan nevű szerzetesnek látomása volt; Szent András jelent meg előtte, aki elmondta neki, hogy a Szent Lándzsa a Szent Péter-bazilika padlózata alatt van eltemetve. A lándzsatöredéket IV. Rajmund toulouse-i gróf jelenlétében találták meg, aki a későbbiek folyamán is hitt annak valódiságában.[forrás?] Bár sokan kétségbe vonták a szerzetes látomását és nem hittek az ereklye valódiságában, azonban az ostromba belefáradt katonák számára az esemény mindenképpen ösztönzőleg hatott.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Szent Lándzsa, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.