A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer.
A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:
A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő:
Ezresek | Százasok | Tízesek | Egyesek | |
---|---|---|---|---|
1 | M (1000) | C (100) | X (10) | I (1) |
2 | MM (2000) | CC (200) | XX (20) | II (2) |
3 | MMM (3000) | CCC (300) | XXX (30) | III (3) |
4 | CD (400) | XL (40) | IV (4) | |
5 | D (500) | L (50) | V (5) | |
6 | DC (600) | LX (60) | VI (6) | |
7 | DCC (700) | LXX (70) | VII (7) | |
8 | DCCC (800) | LXXX (80) | VIII (8) | |
9 | CM (900) | XC (90) | IX (9) |
Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például:
1988 = 1000 + 900 + 80 + 8 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII
A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos:
1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de ehelyett használható az MIIM és az IIMM forma is.[forrás?]
Az I másik jellel együtt mint „kivonás” csak a V, illetve az X előtt állhat (tehát: IL ≠ 49, IC ≠ 99 stb.).
A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:
Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.
Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.
A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például II. Erzsébet, XIV. Lajos, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik, (például a második világháború egyes szövegekben „II. világháború” írásmóddal szerepel) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete).
A „modern” római számok a következők:
Római | Hindu–arab | Megjegyzés |
---|---|---|
(nincs) | 0 | Nem használták a nullát. |
I | 1 | |
II | 2 | |
III | 3 | |
IV | 4 | A IIII-t órákon és kártyákon még használják. |
V | 5 | |
VI | 6 | |
VII | 7 | |
VIII | 8 | |
IX | 9 | |
X | 10 | |
XI | 11 | |
XII | 12 | |
XIII | 13 | |
XIV | 14 | |
XV | 15 | |
XVI | 16 | |
XVII | 17 | |
XVIII | 18 | |
XIX | 19 | |
XX | 20 | |
XXX | 30 | |
XL | 40 | |
L | 50 | |
LX | 60 | |
LXX | 70 | A Septuaginta rövidítése |
LXXX | 80 | |
XC | 90 | |
C | 100 | |
CC | 200 | |
CCXLVIII | 248 | |
CCC | 300 | |
CD | 400 | |
D | 500 | |
DC | 600 | |
DCC | 700 | |
DCCC | 800 | |
DCCCXXXIX | 839 | |
CM | 900 | |
CMXI | 911 | |
M | 1000 | |
ⅭⅠƆ vagy ↀ | 1000 | Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája. |
∞ | 1000 | Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája. |
MCXI | 1111 | |
MCMXLV | 1945 | |
MCMXCIX | 1999 | Szabályosan nem lehet rövidíteni (MIM alakra): az I csak V és X előtt állhat. |
MM | 2000 | |
MMM | 3000 | |
MMMCMXCIX | 3999 | |
IƆƆ vagy ↁ | 5000 | Két fordított C-vel. |
ⅭⅭIƆƆ vagy ↂ | 10000 | CCI, aztán két fordított C |
Ɔ | Fordított 100 | fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva. |
A római számokat legtöbbször az ASCII latin betűivel (I V X L C D M) írják le, a Unicode mégis rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U+2160...U+2183-as (tízes számrendszerben: 8544...8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat.
A teljes karaktersor: Ⅰ Ⅱ Ⅲ Ⅳ Ⅴ Ⅵ Ⅶ Ⅷ Ⅸ Ⅹ Ⅺ Ⅻ Ⅼ Ⅽ Ⅾ Ⅿ ⅰ ⅱ ⅲ ⅳ ⅴ ⅵ ⅶ ⅷ ⅸ ⅹ ⅺ ⅻ ⅼ ⅽ ⅾ ⅿ ↀ ↁ ↂ Ↄ.
Egyesek szerint ezeket érdemes használni a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ alakban. Viszont ezek a karakterek sok problémát okozhatnak, mert a megjelenítésükhöz speciális betűtípusok szükségesek, amik nem minden operációs rendszeren/szoftverben érhetőek el (például az Arial Unicode MS).
A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.
Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Római számírás, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.