Piruszták: ókori illír törzs

Hagyományos szállásterületük a Drina forrásvidékét övező hegyvidéken, a mai Délkelet-Bosznia és Észak-Montenegró területén volt. Híres bányászok és fémművesek voltak. Az i. sz. 1. század elején a Római Birodalomnak utolsókként behódolt illír törzsek közé tartoztak.

A piruszták megnevezéssel csak az i. e. 2. századtól találkozni a forrásokban. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy egy korábban más, görögös néven ismert törzs új, latinos elnevezésével van dolgunk. Neritan Ceka(wd) albán régész, ókortörténész ezen a vonalon elindulva vetette fel, hogy a dardánok egyik nyugatabbra vándorolt csoportjáról van szó, és a piruszta népnév az albán dardhë (’körte’) szóval összefüggésbe hozott dardán népnév latin fordítása, amelynek tövében a pirum (’körte’) vagy pirus (’körtefa’) szó keresendő. Felmerült az a hipotézis is, hogy a dezitiatákkal együtt a korábbi évszázadokban ezen a területen élt hatalmas illír néptörzs, az autariaták leszármazottai.

A feltevések szerint a Kotori-öböl és a Neretva között húzódó partszakasz hátországában, a Drina felső folyását övező, szűk völgyek és völgyszorosok szabdalta hegyvidéken, az ardiatáktól északra, a mai Bosznia-Hercegovina délkeleti és Montenegró északi vidékén éltek. A Sztrabón szerint a pannonok közé tartozó piruszták kiváló bányászok és fémművesek hírében álltak, az általuk előállított eszközök Mat-völgyi(wd) ásatásokból is előkerültek.

Miután i. e. 168-ban a harmadik illíriai háborúban a Római Birodalom végleg legyőzte az Illír Királyságot, több más, a rómaiak oldalán álló illír törzs mellett a piruszták szabadságát és adómentességét is biztosította. Titus Livius e történelmi esemény kapcsán a dasszaréták közé tartozónak említi a pirusztákat (Dassaretiorum Pirustas), akik Klaudiosz Ptolemaiosz értesülése szerint Makedónia határvidékén éltek. Ez utóbbi feltétlenül tévesztésre vezethető vissza, de a makedón határvidéken élő déli dasszarétáknak valóban voltak északi csoportjaik. Bár a jelek szerint az i. e. 2. század közepén még Rómát pártolták, később a pirusztáké lett az egyik legutolsó illír törzs, amely behódolt a birodalomnak. Velleius Paterculus történeti művében azt jegyezte fel róluk, hogy szinte képtelenség leigázni őket, ami egyfelől átjárhatatlan hegyvidékeiknek, másfelől mindenkor harcra kész, vad természetüknek köszönhető. A dezitiaták és a breukok mellett az i. sz. 6 és 9 között lezajlott nagy illír felkelés(wd) mögött álló harmadik néptörzs volt. Nero római császár uralkodása alatt (i. sz. 54–68) a kis-ázsiai Aphrodisziaszban emlékművet emeltek, amelynek domborműve a Róma által leigázott és alávetett népeket ábrázolta; ezen az illíreket a dardánok, japodok(wd) és andizétek mellett a piruszták allegorikus alakja képviselte. Miután a Római Birodalom meghódította Daciát, ahol az i. sz. 2. század elején több nemesfémlelőhelyet találtak, számos piruszta települt át családostul a régióba. Vicus Pirustarum néven ismert egyik daciai településük, valamint egy korabeli felirat, amely egy bizonyos Dasiust, „egy Cavieretóba [?] való pirusztát” említ.

• ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IV^e–II^e siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
• ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
• ↑ Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  

• ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717