Ozava Szeidzsi: (1935–2024) japán karmester

szeptember 1. –Tokió, 2024. február 6.) japán karmester.

Ozava Szeidzsi
Életrajzi adatok
Született	1935. szeptember 1. Senjang
Elhunyt	2024. február 6. (88 évesen) Szetagaja
Házastársa	Kyoko Edo (1962–1966, válás) Miki Irie (1968 – 2024. február 6., a személy halála)
Gyermekei	Seira Ozawa Ozava Jukijosi
Szülei	Kaisaku Ozawa
Iskolái	Toho Gakuen School of Music
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora
Díjak	a francia Becsületrend lovagja Order of Culture (2008) Emmy-díj Praemium Imperiale (2011) Barátságért Érdemrend Kikuchi Kan Prize (1999) Kennedy Center Honors Person of Cultural Merit (2001) Aszahi-díj (1985) Hans von Bülow Medal Grammy Award for Best Opera Recording (2016) International Besançon Competition for Young Conductors (1959) Österreichischer Musiktheaterpreis (2022) a francia Becsületrend tisztje (2008) Global Citizen Awards (2013)
Tevékenység	karmester, zeneszerző
Kiadók	Deutsche Grammophon
Ozava Szeidzsi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ozava Szeidzsi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ozava Szeidzsi japán szülők gyerekeként született Kínában. Már fiatal korában magánúton zongorázni tanult, Johann Sebastian Bach zenéit tanulta Noboru Toyomasunál. Miután befejezte a Seijo Junior iskolát, 16 évesen a Toho School of Music tagja lett mint zongorista. Amikor két ujja alkalmatlanná vált a zongorázásra, figyelme a karmesterség és a zeneszerzés felé fordult: elkezdett tanulni Hideo Saitónál. Néhány évvel később, 1954-ben már első szimfonikus zenekarának, a Nippon Hosso Kyokainak lett karmestere.

Ezután rövid időn belül a Japán Filharmonikusok karmestere, négy évvel később pedig, 1958-ban első díjat nyert a Toho School of Musicnál zeneszerzőként és karmesterként. Ezek után Párizsba költözött; 1959-ben első díjat kapott Besançonban. Ezt követően Charles Munch invitálására a Berkshire Music Centerbe, Tanglewoodba ment tanulni. 1960-ban elnyerte a Koussevitzky-díjat, Tanglewood legmagasabb díját mint külföldi tanuló. Rövidesen múlva Berlinbe ment, Herbert von Karajan tanítványaként. Tanulmányai után Leonard Bernstein meghívta a New York-i filharmonikusokhoz, s a következő négy évet ott töltötte.

Az 1960-as években karrierje kiteljesedett: 1962-ben bemutatkozott a San Franciscó-i Szimfonikus zenekarban a Ravinia Fesztiválon. 1965-ben, miután elhagyta a New York-i Filharmonikusokat, a Ravinia Fesztivál művészeti igazgatója lett, ezzel egy időben betöltötte a Torontói Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatói székét is 1969-ig. Ebben az időszakban igazgatta a Philadelphiai, valamint a Bostoni és a Japán Filharmonikus zenekart is.

1970-ben a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója, ebben az évben egyben a Berkshire Zenei Fesztivál zenei igazgatója is. 1973-ban elnyerte a Bostoni Szimfonikus Zenekar zenei igazgatói posztját. 1976-ban Európában és Japánban turnézott a Bostoni Szimfonikusokkal. 1980-ban elnyerte a Japán Filharmonikus Zenekar zenei igazgatói székét.

2002-ben elhagyta a Bostoni Szimfonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett. A 2002-es Újévi koncertet már az ő vezényletével láthatta a világ. Számos fiatal tehetség tanult nála. Karmesterségére jellemző volt az energia, személyes varázs; a zenekart általában pálca nélkül dirigálta.

2016. február 15-én Grammy-díjat kapott az év legjobb operafelvételéért, Ravel: A gyermek és a varázslat-ért.

• 1958 – a The Toho School of Music első helyezése karmesterként és zeneszerzőként.
• 1959 – a franciaországi Besançonban megtartott nemzetközi karmesterverseny első helyezése.
• 1960 – Koussevitzky-díj Tanglewoodban a külföldi karmesterek hallgatói között.
• 2000 – a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora.
• 2001 – a francia Académie des Beaux-Arts de l’Institut tiszteletbeli tagja.
• 2004 – a Sorbonne Egyetem tiszteletbeli doktora.