Az oszétek – oszét nyelven irættæ – az iráni nyelvű népek csoportjához tartozó nép.
Elsősorban a Kaukázus északi lejtőin elhelyezkedő Oszétiában élnek.
Becsült számuk mintegy hétszázezer. Többségében, mintegy ötszázezren az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétia-Alánia köztársaságban élnek: mintegy 65 ezren a Grúziától elszakadt Dél-Oszétiában (1989-es adat), és mintegy 38 ezren Grúzia más vidékein.
A grúz–oszét ellentét miatt sok oszét elhagyta lakóhelyét, 1989 óta azonban nincsenek adataink Dél-Oszétia népességéről. Jelentős, mintegy százezres oszét kisebbség él Törökországban.
Az oszéteket a tudomány képviselői általában a szarmatáknak vagy alánoknak is nevezett ászik, avagy jazigok, jászok leszármazottainak vélik. A valóságban azonban az oszétek a nevezett szkíta nép Kaukázusban letelepedett csoportjának hűbéres szövetségesei voltak. Az oszétek magukat ironoknak nevezik. A jasz nevet az oroszok, az oszét nevet pedig a grúzok adták nekik.
A Magyarországra a 13. században betelepült jászok többek között magukkal ragadtak kisebb iron, vagyis oszét csoportokat is, s ezek képviselői az oszét nyelv egyik nyelvjárását beszélték a 16. századig.
Az oszétek az iráni nyelvek közé tartozó oszét nyelvet beszélik – legközelebbi nyelvrokonuk a tádzsikisztáni jagnobi nép –, és a cirill ábécét használják. Többségében ortodox keresztények, de sok közöttük a muszlim is.
Nemzetközi nevük, az oszét grúz eredetű. Az oroszok a 14. század előtt jaszoknak nevezték őket. E megnevezéseket – hűbéruraik (ászik, avagy jazigok, jászok) címe nyomán – szomszédaik aggatták rájuk.
Az oszétek őseinek vélt szkíta ászik, az alán szövetség részesei, a Kr. e. 2. században jelentek meg a kelet-európai pusztán. A Kaukázus vidékén letelepedett csoportok megőrizték függetlenségüket a gótok (2. század), illetve a hunok (4. század) hódításai után is.
A kaukázusi alánok erős királyságot hoztak létre a Kaukázus északi lejtőin, a Dariel-szoros és a Kubány folyó forrásvidéke között, s leigázták a nevezett területen élő népet, az ironok őseit.
A kaukázusi alánok és hűbéreseik a 12. században – a grúzok és a Bizánci Birodalom mintájához igazodva – részben kereszténnyé lettek. Akik közülük az iszlám vallást vették át, azok leszármazottai többnyire a szunnita ághoz tartoznak.
A 8. században jött létre a Kaukázusban Alánia királysága, nagyjából a későbbi Cserkeszföld és a mai Észak-Oszétia helyén. Virágkorában jelentős katonai erővel bíró központosított monarchia volt, amely jövedelmeket húzott a Selyemúton zajló kereskedelemből. A mongolok támadásai a 13. században felszámolták az alánok kaukázusi királyságát, s szkíta lakói szétszóródtak a kelet-európai pusztán. Egy nagyobb csoportjuk – magával ragadva kisebb iron csapatokat is – a kunokhoz csatlakozott, s a magyarok országában lelt hazára.
Az oszéteknek címzett ironok a Kaukázus hegyei közé menekültek, s ezek után három különálló területi egységben éltek:
Legújabb kori történelmük során az oszétek részesei voltak az oszét–ingus viszálynak (1991–1992) és a grúz–oszét ellentéteknek (1918–1920, az 1990-es évek eleje. A 2004. évben Észak-Oszétia volt a helyszíne a beszláni vérfürdőnek, amelynek során 2004 szeptemberében egy iskolában 334 polgári áldozatot szedett – köztük 186 gyermek – az 1100 embert túszul ejtő csecsen fegyveresek és az orosz biztonsági erők közti összecsapás.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Oszétok, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.