Nappali Lepkék

A genetikai vizsgálatok kiderítették, hogy a csoport – miként párja, az éjszakai lepkéké (Heterocera) is – parafiletikus, a lepkészek azonban kényelmi szempontból továbbra is használják – főleg, hogy a bennük elkülönített családok már monofiletikusak, és biztosítja visszakapcsolódásukat a genetikus rendszertanba. Hazai nappali lepkéknél ezeket a taxonómiai problémákat jelentősen enyhíti, hogy valamennyien a Bombycina altagozat Rhopalocera kládjába tartoznak. Ezért ezt valódi nappali lepkéknek nevezve Magyarországon a klád a nappali lepkék szinonimájaként használható.

Az éjjeli lepkékből alakultak ki, de jóval azok után: első ismert maradványaik alig 40 millió évesek.

A fajok többsége trópusi. A Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület adatbázisa (2014. december) szerint hazánkban öt családjuk fajai fordulnak elő:

• busalepkék (Hesperiidae) 3 alcsaláddal:
  • buskaformák (Hesperiinae)
  • máskaformák (Heteropterinae)
  • pürkaformák (Pyrginae)
• pillangók (Papilionidae) 3 alcsaláddal:
  • pillangóformák (Papilioninae)
  • apollóformák (Parnassiinae)
  • farkasalmalepkeformák (Zerynthiinae)
• fehérlepkék (Pieridae) 3 alcsaláddal:
  • kéneslepkeformák (Coliadinae)
  • mustárlepkeformák (Dismorphiinae)
  • fehérlepkeformák (Pierinae)
• boglárkalepkefélék (Lycaenidae)'' 4 alcsaláddal:
  • kockáslepkék (Hamearinae)
  • tűzlepkék (Lycaeninae)
  • valódi boglárkák (Polyommatinae)
  • csücsköslepkék (Theclinae)
• tarkalepkefélék (főlepkék, Nymphalidae) 6 alcsaláddal:
  • színjátszó lepkék (Apaturinae)
  • helikonlepkék (Heliconiinae)
  • csőröslepkék (Libytheinae)
  • fehérsávos lepkék (Limenitinae)
  • tarkalepkék (Nymphalinae)
  • szemeslepkék (Satyrinae)

A korszerű rendszertanok a farkasalmalepkeformákat az apollóformák (Parnassiinae) Luehdorfiini nemzetségébe sorolják.

A tágabban értelmezett nappali lepkék közé azok tartoznak, amelyek:

• csápja a végén bunkószerűen megvastagszik és
• szárnyait nem kapcsolja össze erre módosult készülék.

A csoportot hagyományosan két alcsoportra bontják:

• a valódi bunkóscsápúakra és
• a busalepkékére;

utóbbiak csápbunkója vékony, néhány ízből álló fonálban végződik, a fejük pedig igen széles, robusztus (Ronkay).

A legtöbbjük élénk színezetű vagy fehér, mintás. Viszonylag sok faj mellső lábpárja elcsökevényesedett, ezeknek gyakorlatilag négy lába van.

Bár elnevezésük arra utal, hogy fajai nappal repülnek, ez nem teljesen igaz: a nappali lepkék néhány faja éjszakai életet él, és épp így, az „éjszakai lepkék” között is van néhány nappal repülő faj (Ronkay). Nyugalmi helyzetben a legtöbb faj a háta felett összecsukva tartja szárnyait.

• Ronkay, 1986: Ronkay László: 88 színes oldal a nappali lepkékről. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. ISBN 963 232 110 3. ISSN 0230-2845.