Janikovszky Éva (utóbb Kispál Éva, született Kucses) (Szeged, 1926.
április 23. – Budapest, 2003. július 14.) Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő.
Janikovszky Éva | |
Gáspár Gábor felvétele | |
Élete | |
Született | 1926. április 23. Szeged, Magyarország |
Elhunyt | 2003. július 14. (77 évesen) Budapest, Magyarország |
Sírhely | Farkasréti temető |
Nemzetiség | magyar |
Házastársa | Janikovszky Béla |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | ifjúsági regény |
Fontosabb művei | Málnaszörp és szalmaszál (belőle készült az Égigérő fű c. film) Kire ütött ez a gyerek? |
Kiadói | Móra Ferenc Könyvkiadó |
Kitüntetései |
|
Irodalmi díjai | József Attila-díj Kossuth-díj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Janikovszky Éva témájú médiaállományokat. |
Kucses Éva Etelka Nanetta néven született zsidó polgári családba, Kucses Pál műszaki kereskedő és Bartos Júlia Lili gyermekeként. Apja nevét később Kispálra magyarosította. Kucses Pál, a katolikus Kucses Károly és Tóth Etelka fia 1924-ben vette feleségül a jómódú, izraelita Bartos Lipót és Schaffer Zsófia lányát, Bartos Júlia Lilit. Az ifjú házaspár elvált, amikor 7 éves volt a kislányuk, Kucses Éva. Anyai nagyapja, Bartos Lipót szegedi könyv-és papírkereskedő volt, jónevű könyvesboltja volt a belvárosi korzón. Nevelőapja Donászy Kálmán, újságíró, költő, akit „kispapának” hívott és naplójában szeretettel említett. Neki köszönheti első irodalmi élményeit. 1939-ben kedvenc íróm kategóriájába Donászy nevét írta 13 évesen.
Középiskolai tanulmányait a szegedi M. Kir. Állami Árpádházi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban végezte. 1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon folytatta tanulmányait. Ezt még kiegészítette 1948–1950 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Már diákkorában részt vett baloldali tüntetéseken, és a kommunista mozgalom szegedi egyetemi szervezői között volt.
Naplója szerint 18 évesen Fábián Ferenc szegedi újságíróba volt szerelmes. 1945-ben 19 évesen házasságot kötöttek, amiben szerepet játszhatott a zsidótörvény alóli mentesülés, a deportálás elkerülésének elősegítése. Anyjával ő megúszta a deportálást, nagyszüleit viszont koncentrációs táborba vitték, akik végül életben maradtak.
Naplójában ekkoriban a már házas Ortutay Gyulához ír romantikus vonzódásról tanúskodó monológokat, de nem tudni, ez több volt-e plátói szerelemnél.
Egyetemistaként megismerkedett Janikovszky Bélával, a szegedi ÁVH parancsnokával, akivel szerelmi viszonyt folytatott. A férfi budapesti ÁVH-ra helyezése után követte őt Budapestre. 1948 szeptemberében a Szegedi Tudományegyetemet ott hagyva Budapesten az ELTE hallgatója lett, ahol 1950-ben szerzett tanári oklevelet. Fábiántól közben elvált.
Pályájának alakulását politikai elkötelezettsége és magánéletének alakulása is befolyásolta. Az 1945 utáni években kifejtett kommunista tevékenységének köszönhetően ekkorra a kommunista párt biztos káderének számított, és már bölcsész egyetemistaként minisztériumi állást kapott: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett dolgozni 1950-ben, először a Nevelésügyi Főosztályon, majd a Tudományügyi Főosztályon előadó, végül a Tankönyvosztály főelőadója 1953-ig. 1952-ben bizalmi állásként Darvas József miniszter beosztottja. 1952 októberében kötött házasságot a még szegedi egyetemistaként, kommunista aktivistaként megismert dr. Janikovszky Bélával, aki házasságkötésükkor az ÁVH magas rangú tisztje (1949-ben az ÁVH tisztjeként a Rajk-perben a kihallgatások és a kínzások egyik vezetője, a Pálffy György és társai, a Sólyom László és társai elleni koncepciós perek egyik irányítója volt).
1953–1957 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, majd főszerkesztője lett. Sokáig dolgozott ebben a munkakörben, 1964-től egészen 1987-ig. Eközben a Minerva Kiadó szerkesztői munkakörét is ellátta 1981–82-ben. 1987-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is munkatársa, igazgatósági tagja volt a Móra Ferenc Könyvkiadónak. 1999-től a Hölgyvilág című hetilapban is jelentek meg írásai.
1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának.
Gyermekkorában naplót írt, melyben már tetten érhető későbbi gyermekkönyveinek hangja. Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták.
1960-ban, Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.
Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szerez kellemes perceket szavaival. Kimeríthetetlen témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Nála a lemeznek (vagy ha úgy tetszik, az éremnek) mindig két oldala van, ezért a gyerek és a felnőtt problémáival egyaránt foglalkozik.
Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól. Amíg Janikovszky Éva kevés szóval ír, Réber László egyetlen vonallal rajzol. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációnak.
Az 1950-es évektől a Bajza utca lakója volt. 1952 októberében kötött házasságot, férje dr. Janikovszky Béla (eredetileg orvos, majd vezető ÁVH-kihallgatótiszt). Férje nevét csak 1960-ban vette fel, amikor Janikovszky Bélát rövid időre perbe fogták. Tőle 1955-ben született János nevű fia. Férje a II. világháború után az ÁVH orvosezredese volt, majd 1953-ban letartóztatták, szabadulása után az Országos Onkológiai Intézet orvosaként dolgozott. Fia, János a Móra Könyvkiadó Zrt. elnöke.
2003. július 14-én hunyt el, Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Síremlékén is szerepel egyetlen öreg Mercedes-típusú írógépe, amely egész életén át kitartott mellette.
Szegedi szülőházán 2009. április 20-án, budapesti, Bajza utcai lakóházán 2009. november 4-én avattak emléktáblát. Több oktatási intézmény is viseli/viselte nevét: Szülővárosában, Szegeden, a Janikovszky Éva Általános Iskola, illetve a Janikovszky Éva Leánykollégium, Budapesten, 2003–2011 között (Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium) a VII. kerületben, valamint jelenleg is (Kőbányai Janikovszky Éva Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola) a X. kerületben. Az ő nevét viseli Kozármisleny általános iskolája is.
Rácz Zsuzsa Nesze Neked Terézanyu! című regényében Kéki Kata a kaliforniai Big Sur mozgókönyvtárában a Velem mindig történik valami és Örkény egyperceseinek angol fordítását olvasgatja, mielőtt eldönti, hogy hazatér Indiánhoz Magyarországra.
Emlékezetét őrzi a Janikovszky Éva-díj is.
This article uses material from the Wikipedia Magyar article Janikovszky Éva, which is released under the Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 license ("CC BY-SA 3.0"); additional terms may apply (view authors). A lap szövege CC BY-SA 4.0 alatt érhető el, ha nincs külön jelölve. Images, videos and audio are available under their respective licenses.
®Wikipedia is a registered trademark of the Wiki Foundation, Inc. Wiki Magyar (DUHOCTRUNGQUOC.VN) is an independent company and has no affiliation with Wiki Foundation.